A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

 

Interjú Urbán Attila videoművésszel

 

– Hogyan kezdődött?

12 éves voltam, azt hiszem. Lyukas volt a fogam, és ki kellett húzni. Fogorvoshoz kellett menjek, de féltem tőle. Nem akartam menni. Anyukám mindenképpen kényszeríteni akart. Muszáj elmenni! Ellenkeztem, de akkor megláttam egy polaroid kamerát a fényképésznél. Megmondtam anyámnak, ha azt a kamerát megkapom, kihúzatom a fogam.  Kihúzattam a fogam, és elkezdtem fényképezni. Csik-csik-csik. Polaroiddal. Direkt volt, azonnal megláttam a képet. Utána elkezdtem festeni, rajzolni. Nem sokat rajzoltam, inkább festeni akartam, olajfestékkel. Rendes ecsetekkel, igazi festékkel. Mert tudtam. De hogyan mertem? Hiszen anyám, apám nem foglalkozott ilyesmivel. Elkezdtem festeni, utána bekerültem az iskolába…

 

Urbán Attila

 

– Melyik iskolába?

Ez a Nordvästra Konstshögskola volt Helsingborgban. Művészeti szakra. Ott az ember tényleg fényképészettel, grafikával, festménnyel, videóval, performansszal kezdett foglalkozni. Minden benne volt ebben a két évben ahhoz, hogy próbálgathassuk szárnyainkat, és szerszámokat is ott kaptam.

 

– Hány éves voltál akkor?

Amikor kezdtem 19 vagy 20. Úgy vélem azok voltak a legfontosabb évek.

 

– Sok mindenre kiterjedt az oktatás. Meséld el, hogy mi az, amit most használsz ezekből?

A legfontosabb, hogy meg van lehetőségem, hogy mindezeket tudom használni. Miután megalkottál valamit, egy kicsit mindig alakíthatsz rajta, előrébb tudod tolni. Semminek sem muszáj definitívnek lenni. A másik fontos dolog, hogy a saját magad karmestere vagy. Magad döntöd el, hogy mit szeretnél, hogy benne legyen a partitűrödben. Mint a konyhában. Milyen összetevőket akarsz? Itt a hagyma, az olaj, stb.

 

 

A Stockholmi Magyar Ház közösségének meghívására a Debreceni képzőművészek egyik legismertebb mestere, Tamus István érkezett közénk.

 

Tamus István a Grafikus Művészek Ajtósi Dürer Egyesületének elnöke, a vasárnapi rajziskola megalapítója, tanár, aki nagy pártfogója és segítője tehetséges diákjainak, gondos  irányítója a képzőművészeti pályára készülőknek. A teljesség igénye nélkül, csak néhányat említve: a Hollós László díj, Móré Mihály díj, a 2010-es év Kölcsei Emlékplakett tulajdonosa, a Hajdú–Bihar Megyei Tavaszi Tárlat nívódíjasa, hortobágyi művészélet igen meghatározó egyénisége.

 

„A múltunk iránti vonzalom tesz bennünket hitelessé, azonban a Ma történései sem közömbösek számomra” – mondja magáról a képzőművész.

Játékosan megrajzolt grafikái, leheletfinoman kidolgozott rézkarcai, a nagy gonddal, művészi tudással metszett linóleum-nyomatok, mint: Petőfi emléke, a háborúban veszett apák, egy hazaküldött levéldarabka, az ´56-os forradalom tragédiája - a múltat idéző felületek, foltok, vonalak, a kicsit groteszk, rejtett huncutsággal megrajzolt „mindenség”, a múlt és jelen összekapcsolódásai.

 

De a csodálatos finomságú rézkarcai, linómetszetei mellet ott ragyognak akvarellmunkáin az ősz színei. Aranyfelhőbe burkolt poétika a Hortobágy varázslatos ege, egy-egy almával telerakott tál vagy virágcsendélet oly módon fogalmazódik meg munkáiban, biztos kéz könnyedébe, amely a művészet ezen ágában is nagy mesteri tudásról és művészi érzékenységről ad tanúbizonyságot.

 

Mi, akik részt vettünk a tárlatmegnyitón, abban a szerencsének is örülhettünk, hogy a művész úr, bemutatását követően értékes és szép tárlatvezetésben részesített bennünket. A képismertetővel egyidejűleg nem csak a képek megszületési körülményeibe nyerhettünk betekintést, de megismerhettük a mű technikai megoldásait, a műfaj (legyen akvarell vagy grafika valamely ága) buktatóit vagy éppen kiemelt lehetőségeit. Az érdekes és színes ismertető közelebb hozott bennünket, nem pusztán a művek megértéséhez, de a művész alkotói világának is egy picit részeseivé váltunk.

 

És hogy a nap (ami számomra ünneppé változott), még emelkedettebb, színesebb legyen, Mokos Magdolna és kórusának tagjai ajándékozták meg a nagybecsűt kórusművek előadásával. A „csemegét” csak fokozta a karnagy, M. Magdi, rövid ismertetője az előadandó művekről. Immár nem csak képekről előbukkanó nap, de a zene is meleg napsugarat varázsolt közénk, fényt hozott. A csodálatos élményben varázslattá vált minden.

 

Köszönjük ezt a szép napot, nem csak a szereplő művészeknek, de azoknak is, akik megteremtették a lehetőséget, fáradoztak azon, hogy a rohanó hétköznapokat fölváltsa egy ilyen ünnep.

 

Tompa V. Anna



Nils Åberg Galéria, Göteborg


Tilajcsik Roland 1975-ben Szlovákiában született és képzettségét az Art Institute Akadémián, Pozsonyban szerezte. Roland 2005 óta a kiváló svéd szobrász, Paul Svensson műtermében, aszisztensként dolgozik. Üdvözöljük, hogy jöjjön, és mutasson be néhány csodálatos szobrot, amit fekete gránitból ( svédül: diabas) készített. A kiállítás 2011 október 15 - étől vasárnapig, november 12 - éig tart.. NYITVATARTÁS szerda-péntek 12-18 szombat-vasárnap 12-16 hétfő-kedd zárva . Telefonos egyeztetéssel külön nyitvatartás lehetséges.

 



A megnyitó napján bő félórás késéssel érkeztem meg Nils Åberg alagsori ( és göteborgi - galéria sori, Götagatan 24 szám) ,L-alakú galériájába. Így a termek metszéspontjánál elhelyezett vizes asztal kissé lejtő gránitlapján már széles csíkban folydogált a víz, ezzel is emlékeztetve bennünket az itteni esős klímánkra. A korszerű technikának köszönhetően az imént videón láthattam magát a vízfolyás megindítását a www. gallerinilsabeg.se honlapon. A mű szerepelt az idén áprilisban rendezett „Zene” című közös kiállításunkon, a göteborgi magyar hét keretein belül. Most azonban már sokkal karcsúbb, ízlésesebb lett, mivel hiányzott alóla az akvárium, amibe szobrászunk a vékony résen lecsordogáló folyadékot gyűjtötte össze. Kicsit később, a pezsgő felszolgálása után, jó hangulat alakult ki, és a társaság, a neves svéd szobrászművész barátai hangoskodóan játszottak a csordogáló vízzel az asztal lapján. 

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. október 24.
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Tovább
Egy elfelejtett, igaz ember

Egy elfelejtett, igaz ember

Könyvespolc 2024. október 24.
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME