– Hogy kerültél a Szent György lovagrenddel kapcsolatba? Hogy jött létre a rend, és melyek voltak történetének/fejlődésének főbb állomásai?

– A Szent György lovagrend az első királyi alapítású lovagrend a világon, I. Károly magyar király alapította 1326-ban. Hangsúlyozom, hogy nem egyházi, hanem királyi lovagrendről van szó. A történelem következő királyi lovagrendjét, a Térdszalagrendet, III. Edward angol király alapította 1348-ban. Ezután minden uralkodó, illetve később számos államfő igyekezett lovagrendeket alapítani; legtöbbjük ma is létezik, érdemrendek formájában.
Az egyházi lovagrendek a kereszteshadjáratok alatt jöttek létre pápai jóváhagyással és a felügyelet jogával, tehát egyetlen főhatóságuk a pápa volt. Szervezetük a szerzetesrendekéhez hasonlított, alapszabályaikat is valamelyik szerzetesrend alapszabályából vették; szerzetesi esküt is tettek a lovagok, de fő feladatuk fegyverrel, tehát harci cselekményekkel védeni a Szentföldet. A legismertebb egyházi lovagrendek a Templomosok, a Johanniták, a Teutonok vagy Német lovagrend, valamint a Szent Sír lovagrend. Ezek alapításkori céljai a Szentföld elvesztésével (a Jeruzsálemi királyság megszűnésével) 1291-ben megszűntek. Utóéletük már nem a Szentföldhöz kötött. A történelem külön fejezetét teszik ki, és a Templomos rend kivételével, amelyet 1312-ben pápai rendelettel feloszlattak, valamilyen formában ma is léteznek, de tevékenységük jórészt karitatív jellegű.
A Szent György lovagrendben az első lovagavatásra 1326. április 24-én, Szent György napján került sor. Alapításának indítékát a magyar történelmi körülmények határozták meg. Ennek megértéséhez vissza kell mennünk a történelemben 1301-ig. Ebben az évben január 14-én halt meg III. András, az utolsó Árpád-házi magyar király, és egyenes ágú fiú leszármazottja nem volt. Halálával egy 8 éven át tartó interregnum következett be, azaz ez alatt az idő alatt nem volt Magyarországnak mindenki által elismert királya, de voltak trónkövetelők. Három trónkövetelő lépett színre különböző bonyolult jogi indokok felhozásával: Károly nápolyi Anjou királyi herceg, Vencel cseh király és Ottó bajor király. A magyar királyság főemberei és egyházi vezetői három pártra szakadtak aszerint, hogy ki melyik trónkövetelőt támogatta. A három párt fegyveresen is összecsapott egymással, többen váltottak pártot, szövetségeket kötöttek egymás ellen, sőt támogatottjukat meg is koronázták jogilag el nem ismerhető szertartással. Ugyanis ahhoz hogy a koronázást általánosan jogosnak ismerjék el, három feltételnek kellett teljesülnie:
[1] A koronázás a Magyar Szent koronával történjék,
[2] A koronázási szertartást az esztergomi érsek végezze,
[3] A koronázás a székesfehérvári székesegyházban történjék.
A három trónkövetelő egyikének esetében sem teljesült mindhárom feltétel, tehát érvénytelenek voltak, míg Károly nápolyi Anjou herceget az 1308-ban tartott királyválasztó országgyűlésen királlyá választották, és a három fenti feltételnek megfelelően királlyá koronázták 1309-ben. Ezzel az eseménnyel lezárult az interregnum kaotikus jogi időszaka, de ez alatt az idő alatt megerősödtek a kiskirályok, akiknek hatalmi harca egymás és a király ellen nem szűnt meg. A leghatalmasabb kiskirályok államként uralkodtak az államban. Birtokaikon az volt a törvény, amit ők mondtak, vámokat szedtek az átutazóktól, pallosjoguk volt, sokan rablólovagokká váltak. Legismertebbek közülük Csák Máté, Kán László és Aba Amadé. Így a királyi hatalom csak névleges volt, a gyakorlatban a magyar állam közel állt ahhoz, hogy egy kiskirályságokból álló lazán összetartott, gyenge királyi hatalommal rendelkező, államilag is meggyengült királysággá váljon. Nos, I. Károly királynak (akit sokan Róbert Károlynak vagy Károly Róbertnek neveznek, mert születésekor nevét az anyakönyvbe Nápolyban „Caroberto”-ként jegyezték be) sikerült hatalmát megerősíteni a kiskirályok legyőzésével. Segítségére volt nem kevésbé erélyes és kitartó, diplomáciai tehetséggel is megáldott nagyanyja, Árpád-házi Mária (1258–1323), V István magyar király leánya.
I. Károly Visegrádot tette meg a királyság központjává, és többnyire ott is tartózkodott udvarával. Rájött azonban arra, hogy habár már erős királyi hatalommal rendelkezik, a saját maga és a családja biztonsága veszélyben foroghat, meg kell erősítenie a fizikai védelmét. Ennek érdekében alapította meg a Szent György lovagrendet 50 taggal, amelynek legfontosabb feladata a király védelme, biztonságának letéteményese. Királyi testőrségnek is lehet tehát tekinteni a rendet. Alapítólevelét egyházi főméltóságok közreműködésével fogalmazták meg királyi jóváhagyással. Az avatás hosszú előkészület után egyházi szertartással ment végbe; a lovagok nem tettek szerzetesi esküt, egyházi személyeket nem vettek fel a rendbe. A nagymesterük a mindenkori király. A lovagok egyenrangúak voltak, csak a királynak engedelmeskedtek, volt viszont maguk választotta fegyelmi bizottságuk. Öltözékük fekete csuklyás térdig erő talár (cappa), a bal mellen a kettős kereszttel. A lovagrendnek nevezett királyi testőrségre hamarosan szükség is lett 1330-ban. A Zách Felicián által elkövetett merénylet során a királyt a testőrei védték meg a sérüléstől vagy haláltól. A lovagoknak feddhetetlennek kellett lenniük, az akkori erkölcsi normáknak és keresztényi erkölcsöknek kellett megfelelniük, perdöntő jelentőségű volt viszont a király iránti lojalitás és engedelmesség.
A lovagrend ugyan működött a következő királyok idejében is, de jelentősége elhalványodott már Luxemburgi Zsigmond alatt, aki saját lovagrendet alapított 1404-ben Sárkányosrend néven. A Szent György lovagrend működése viszont fellelhető a török hódoltságig. Ezután nincsenek adatok sem létezéséről, sem megszűntetéséről, sem felszámolásáról. Ebből a mély álomból 1990-ben ébresztette fel egy korábban Visegrádra került történész történelemtanár, id. Cseke László, aki az 1980-as években megtalálta a rend eredeti alapítólevelét és pecsétjét az országos levéltárban. Utánajárt minden fellelhető adatnak a renddel kapcsolatban, úgyhogy a rendszerváltás idejére már kész dokumentációval rendelkezett. Mivel akkor megszüntették a rendek feloszlatásáról szóló 1948-ban hozott törvényeket, azonnal be is adta a kérvényt az illetékes hatóságoknak a Szent György lovagrend működésének engedélyezésére. Ez meg is történt ugyanabban az évben az újrainduló lovagrend alapszabályának időszerűsítése után.
Új formájában a lovagrend ökumenikus jellegű; női tagjai is lehetnek lovagdáma megnevezéssel. Legfőbb elöljárója, mivel Magyarországon a királyi méltóság nincsen betöltve, a rendi kancellár, aki a magisztrátus segítségével irányítja a rendet. Központja alapításának helyszíne, Visegrád, az eddigi kancellárok lakhelye is. A lovagrend nemzetközi; legtöbb tagja Magyarországon él, de több tagja az elcsatolt területekről kerül ki. Jelentős létszámban vannak viszont Németországban, és jelen van a lovagrend több más európai országban, így a Skandináv országokban is.
A lovagrend legfőbb határozathozatali szerve a rendi gyűlés, melyet évente egyszer tartanak, rendszerint Visegrádon. Két rendi gyűlés között a végrehajtó szerv a magisztrátus. Adminisztratív felépítése területi felosztáson alapul: egy kisebb-nagyobb terület (pl. ország vagy országrész) priorátust alkot, élén a priorral. Több priorátus nagypriorátust alkot, élén a nagypriorral. Az európai nagypriorátusok az európai nagyprior alá vannak rendelve, de minden nagypriorátus a magisztrátus alá tartozik. A Skandináv országok lovagjai a stockholmi székhelyű Skandináviai Nagypriorátusban tömörülnek, a nagypriori funkciót jelenleg én, lg. Sebestyén Gábor töltöm be. A nagyprior alá két priorátus tartozik: az ugyancsak stockholmi központú Svédországi Priorátus (priorja lg. Tiglezán József) és a tallini központú Észtországi priorátus (lg. Bán Istvánnal az élen). Lovagjaink vannak továbbá Finnországban, Lettországban és Franciaországban is.
Akkor lehet valaki a lovagrend tagja, ha a rend érdekében kifejtett munkája és erkölcsi magatartása révén ezt kiérdemli. A jelöltet egy vagy két lovagnak kell javasolnia a közvetlen felettesének, a priornak, aki a saját elbírálása után felterjeszti a területi nagypriornak. Ő szintén megvizsgálja a jelölt személyét, és pozitív véleményezése után előterjeszti a magisztrátusnak. A magisztrátus jóváhagyása után a jelölt novíciusi státust kap, mely a szabályok szerint két évet jelent, de ettől az időtartamtól el szokott tekinteni a magisztrátus. Ezután következik az avatás, melyet Visegrádon tartanak, mindig Szent György napján, azaz április 24-én. Szükség esetén szoktak egy pótavatást is tartani egy héttel ezután a németországi Passauban, abban a kolostortemplomban, ahol Bajor Gizellának, Szent István özvegyének a relikviái vannak eltemetve. A rend kitüntetésekkel jutalmazza az arra érdemes tagjait, elvégzett munkájuk elismeréséül.
A rend legfontosabb tevékenysége a karitatív munka és a hagyományápolás. De van tudományos és művészi tevékenység is, amely a minden évben megtartott négynapos igen nívós Nyári Egyetem alatt csúcsosodik ki. A rendezvények Visegrádot a lovagrendi hagyományok magyarországi központjává tették, és fontos szerepet töltenek be Magyarország turisztikai életében.
Jómagam 2006-ban váltam a lovagrend tagjává, miután az előző évben a svédországi priorátus alapítója, lg. Mihály Ferenc felterjesztett avatásra, ami aztán meg is történt 2006-ban Visegrádon, Szent György napján. 2008-ban előléptettek svédországi priornak, majd 2022-ben skandináv nagypriornak. Nagypriorátusunk elsőrendű feladata a karitatív munka, valamint a hagyományápolás.

lg dr. Reményi György avatása – 2023. április 22., Visegrád – lg Feldőtő Sándor, lg Balogh Gyula, lg dr Reményi György, lg Mátyus András Európai Nagyprior, lg dr Sebestyén Gábor Skandináv Nagyprior, lg Bán Ferenc, lg Giber Tamás Gábor, lg Péter Csaba, lg Tiglezan József Svédországi prior (forrás: https://ivishfs.se/2023/04/22/lovagavatas-lg-dr-remenyi-gyorgy-visegrad-2023-aprilis-22-video-es-fotoalbum/)