- A Híradó szorgalmas olvasójaként kísérem a tudósításokat erről a szép és veszélyes sportról, amit Te ilyen szeretettel és lendülettel művelsz, ráadásul 65 évesen. Mit jelentett neked Montreál? Van-e különbség a két évvel ezelőtti Riccionéban rendezett világbajnokság és a kanadai között?
Nagyon nagy izgalom volt a világ másik felében versenyre kelni. Egész nap óriási tempóban ment a mérkőzés mindkét magasságban: 1méteren és 3 méteren. Reggel 40 perces bemelegítéssel kezdődtek a napok, és már 9-től este 6-ig megállás nélkül kőkeményen küzdött mindenki a dobogó felé.
Én álmodni sem mertem érmekről még akkor sem, ha dobogóért megy a harc minden versenyben. A célom az volt, hogy a lehető legjobban sikerüljön mind a 10 ugrásom, és nehogy baleset érjen. A legkisebb indiszpozíció is nagy konzekvenciákkal járhat. Nem ritka a rövidzárlat: például más ugrást ugrik a versenyző, mint amit előzőleg megadott, vagy egyszerűen ijedtében csak lelép és talpast ugrik. Előfordul, hogy közelre sikerül az ugrás, hozzáér a deszkához, és már kész is a 0 ugrás. Nekem mindkét magasságban sikerült 7,5 pontot is elérni a maximális 10 pontból, úgyhogy ez egyéni csúcsot jelentett. Ennél nagyobb teljesítményt már nem nagyon tudok elérni. Montreál túlszárnyalta Riccionét.
Sok gyönyörű ugrást lehetett látni. Csoda számba ment a 40 éves orosz világbajnoknő tökéletes ugrása. Mind az öt pontozó a maximumot, 10 pontot ítélt meg neki. Igen ritkán fordul elő, hogy 80 év felettieket is lehetett látni, ráadásul 5 méteres toronyból ugrani. Egészen megdöbbentő, hogy nincsenek korhatárok. Néha az öregek unokájának érzem magam, ami nagyon felbátorít.
Magyarországot újból kiváló eredménnyel képviselte Pálfi Marianna, akit korábbi svédországi nagy sikereiről ismerhettek meg a Híradó kedves olvasói. Piros csizmában, gyönyörű magyar népviseletben büszkélkedett a verseny megnyitóján. Minden magasságból, valamint toronyból is érmekkel tért vissza Soltvadkertre.
A további nagy versenyek: London, Mexikó, Dél-Korea, Dubai és Budapest lesznek. Mindegyik nagyon csalogató, de miután minden évvel öregebb az ember, és mégiscsak a test diktál, ezért óvatosan kell tervezgetni. Mindenesetre elkezdődött az új évad heti háromszor két órás edzéssel, és nagy lendülettel folytatom az ugrálást.
- Köszönöm, Tünde, hogy megosztottad velünk élményeidet, és további jó munkát kívánunk Neked! Reméljük, még hallunk felőled!
Kérdezett: Tittenberger Erzsébet