Kibújni önmagad rejtő
Vörös teknős páncélodból
Meztelenül kúszni a homokban
Egyre messzebbre
Hátadon hordott házadtól.
Egy hívó szóra igyekszel
Az óceán felé
Mert megláttad őt.
Fejed keresőn forgatod
A pillanatok hullámain
Majd hogy mégsincs ott
Kikúszol a partra
Magadra öltöd újra
vérvörös páncélodat
Elindulsz, egy darabig még nehéz
Nyom a súly. Majd megszokod
Ahogy belesétálsz a horizontba.
Ózd-Uraj, 2020. május 4.