Szeptembertől újra köreinkben tudhatjuk a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas program keretében érkezett fiatalokat, és társaságukat, valamint szakmai segítségüket élvezhetjük Svédország különböző tájain. Az előző évek sikerén felbuzdulva, idén szeptemberben is nem kevesebb, mint öt magyarországi ösztöndíjast fogadhattunk. Kovács Gábor neve ismerősen hangozhat, ő idén másodjára tért vissza Halmstadba. Stockholmban és környékén Mészáros Attila látja el ösztöndíjas feladatait, Trombitás Titánia a boråsi és jönköpingi egyesületeket segíti, Dobos Tamás Göteborgban, valamint Kovács Nóra Malmőben tevékenykedik. Lapzártánk után kaptuk az információt, hogy egy hatodik ösztöndíjast is köszönthetünk Svédországban Zsuppán Kaludia személyében. Mint már az előző évekből megszokhattuk, egymást kérdezve mutatkoznak be a Híradó olvasóinak.
Kovács Nóra: Célom, hogy az igen színes egyesületi életben minél nagyobb segítség legyek
- Kérlek, mondj pár szót magadról.
Tiszavasváriban nőttem fel, majd innen kerültem Debrecenbe. Egyetemi tanulmányaimat a Debreceni Egyetemen kezdtem meg. Ezen évek során nem csak a tanulásé volt a főszerep, hanem az egyetem kulturális életének szervezésébe is besegítettem. Fontos volt számomra, hogy a tanulás mellett kikapcsolódni is tudjanak a diákok. 2008-ban Erasmus ösztöndíj keretében tölthettem először hosszabb időt külföldön. Ezen pozitív tapasztalatok vezettek ahhoz a döntésemhez, hogy agrármérnöki diplomám megszerzése után Londonba költöztem. Négyévnyi tapasztalás és fejlődés után költöztem ismét Magyarországra, de ekkor már Budapest lett a lakóhelyem. Innen jöttem el szeptember elején, és ide is várnak vissza.
- Beszélgetésünk során többször felhoztad a kultúra fontosságát. Mesélnél, kérlek erről a kötődésedről?
A családban a kultúra csecsemőkorom óta fontos szerepet tölt be, legyen az irodalmi, képzőművészeti terület, komoly-és könnyűzenei koncert vagy néptánc előadás. Általános iskolai tanulmányaimat ének-zene tagozatos osztályban végeztem, mely heti négy énekórát, két énekkart és az év során számos fellépést takart. Emellett igen fiatalon, 8 évesen ismerkedtem meg a néptánc nyújtotta előnyökkel. Először csak a városi rendezvények vagy az iskolai ünnepségek programját színesíthettem. Később, már nemzetközi néptánc fesztiválok során volt lehetőségem megismertetni külföldi embereket a magyar néptánccal és kultúrával. Egy ideig csak fellépőként, később, ahogy az érdeklődési köröm szélesedett a szervezésbe is besegítettem. 16 éves koromban a sűrű időbeosztásom miatt sajnos fel kellett függeszteni mind a két tevékenység aktív űzését, azonban az életemből szerencsére nem koptak ki a táncházak.
- Milyen cél vezérelt mikor beadtad a pályázatodat?
Belgiumi tanulmányaim alatt feladatomnak éreztem a kis magyar közösségünk összetartását és különböző programok szervezését. A sok baráti beszélgetés során itt éreztem először azt, hogy mit is jelent magyarnak lenni. Erre a kérdésre egyszerűnek tűnik a válasz annak, aki Magyarországon született és él, magyar szülők gyerekeként. A válasz már nem ennyire egyszerű azoknak a magyaroknak, akik külföldön élnek, vagy az egyik szülő nem magyar nemzetiségű. Véleményem szerint a legnehezebben erre a kérdésre azok tudnak válaszolni, akik nem Magyarországon születtek, úgynevezett második generációs magyarként, akiknek már a szülei is külföldön születtek. Így célom az volt, hogy az igen színes egyesületi életben saját tapasztalataimon keresztül minél nagyobb segítség legyek, legyen az gyerekfoglalkozás, népi játék vagy egy családi társasjáték est.
- Mesélnél az eddigi munkáidról?
Az Erasmus ösztöndíj alatt nagyon élveztem a programok szervezését és a csapat összetartását, így Angliában olyan munkahelyet kerestem, ahol kihasználhattam kiváló együttműködési és szervezési készségemet. Londonban egy családi klub rendezvényeinek szervezéséért voltam felelős. A rendezvényeink igen nagy változatosságot mutattak mind létszám, mind funkció tekintetében. Szerveztem 1000 fős jótékonysági bokszgálát, 15 fős gyerek szülinapi bulit, vagy 40 fős ebédet keresztelő alkalmából. Szabadidőmben egy londoni farm oktatási munkáját segítettem, így nem áll tőlem távol gyerek vagy felnőtt programok lebonyolítása sem. A farm célkitűzése az volt, hogy a vidéki életet közelebb hozza a városban született gyerekekhez. Ezen foglalkozásokon 3 és 12 év közötti gyerekkel foglalkoztunk.
- Mi történt miután visszaköltöztél Magyarországra?
Hazatérve szerencsésnek érzem magam, hiszen nagyon hamar, jó helyre kerültem. Nagyon támogató csapatban tudtam kamatoztatni a kint szerzett tudásomat, és munkahelyemen is nagyon fontos része volt a munkámnak a szervezés és kapcsolattartás különböző osztályokkal illetve partnerekkel. Az otthon töltött két év alatt kibővült tudásom, így ma már nem esek kétségbe egy közösségi oldal kezelésétől, és abban is van tapasztalatom, hogy hogyan lehet megszólítani a különböző korcsoportú és érdeklődési területű embereket. Emellett a szervezés, az apró részletekre való odafigyelés és a rendszer szemléletem segíti mindennapjaimat a jelenlegi munkakörömben.
- Mit gondolsz, mivel tudod segíteni az itteni egyesületek életét?
Erre a kérdésre elég nehéz válaszolni, hiszen még most érkeztem. Szeptember elején mi is részt vettünk az éves SMOSZ közgyűlésen, ahol volt lehetőségünk beszélgetni az egyes klubok vezetőivel. Én, mint ösztöndíjas május vége óta gondolkodtam azon, hogy mivel tudnám segíteni az egyesületeket, színesíteni programjaikat. A programötletek rendkívül széles érdeklődési kört fednek le. Úgy gondolom, hogy az ösztöndíj során gyerekfoglalkozások segítésével, valamint a különböző programok szervezésébe és lebonyolításába való aktív bekapcsolódással, tudom majd segíteni a helyi szervezeteket.
Kérdezett: Mészáros Attila