Kozma János egyike azon „első fecskéknek”, akik tevékeny részt vállaltak abban, hogy Svédország második legnagyobb városát, Göteborgot mind a mai napig tevékeny magyar kulturális élet jellemezze. A Bogácsról indult és végül Göteborgban új otthonra lelő férfi hosszú éveken keresztül segédkezett a most hatvanéves múltra visszatekintő Göteborgi Magyar Egyesület megalakulásában, fejlődésében.

- Mikor indult el otthonról és hogyan került végül Svédországba?

Magyarországot 1956. november 4-én hagytam el. Először három napig Traiskirchenben, egy elhagyott orosz laktanyában laktunk. Az osztrákok nagyon segítőkészek voltak, a forradalom pár hónapja alatt mintegy kétszázezer ember ment át a határon, akik azután szétszéledtek a világ minden tája felé. Traiskirchen után egy jó hónapra Sankt Wolfgangnba kerültünk, Salzburg mellé. Jól emlékszem, hogy Svédországba december tizedike körül érkeztünk meg, először Ramlösa Brunnba, nem messze Helsingborgtól. Itt remek ellátást kaptunk, tiszta ágynemű, kényelmes ágyak és fogkefe várt bennünket. Ugyanakkor az is megmaradt bennem, hogy meztelenül álltunk, miközben DDT-vel fertőtlenítettek bennünket.

Pár nap után Grännaba vittek bennünket autóbusszal, de útközben megálltunk Värnamoban, ahol a helyi városvezetés reggelivel, kávéval, és mivel 13-a, Luca-napja volt, így hagyományos ünnepi műsorral fogadtak bennünket. Mi, huszonéves fiatal srácok, pláne nyelvtudás hiányában, nem is értettük igazán, mit keresnek ott a fehér ruhába öltöztetett fiatal lányok, illetve azt sem, hogy miről szólnak az előadott svéd énekek. Grännaban szintén közel egy hónapot „állomásoztunk”. Itt házasodtam össze menyasszonyommal, Margittal, akivel együtt jöttünk el Magyarországról. Ezután Boråsba kerültünk, majd Fristadba, a népfőiskolára. Itt a terv az volt, hogy fiatalok, ha úgy tetszik kortársak között, könnyedén megy majd a svéd nyelv tanulása. Így is lett, gyorsan ragadtak rám a szavak, kifejezések. Persze ehhez kellett az a segítő, támogató közeg is, amit mind a tanárok, mind a diáktársak részéről tapasztaltunk. Sokak szemében az 56-os menekültek hősöknek számítottak, hiszen a magyar forradalmárok voltak az elsők, akik szembe mertek szállni a szovjetekkel.

- Miért Svédországot választotta végül?

Korábbról már tudtam, hogy 1947-ben jártak svédek a szülőfalumban, Bogácson azért, hogy munkaerőt toborozzanak. Mintegy 30 fiatal pár el is jött ide mezőgazdasági és erdei munkára. Tőlük pedig rendre olyan hírek érkeztek, hogy itt milyen jó világ van. Később közülük sokan visszatértek Magyarországra, de ezt a legtöbben meg is bánták. Azok közül viszont, akik Svédországban maradtak, sikerült is felvennem a kapcsolatot Svédországba kerülésem után.

Persze, hozzá tartozik, hogy Ausztriában nem akartam maradni, mert túl közel volt Magyarországhoz. Amerikába sem akartam emigrálni, mert az pedig túl messze volt. Svájcba, Hollandiába nem lehetett menni, Németországba sem igazán, pedig az jó lett volna, hiszen németül viszonylag jól beszéltem.

A svédek segíteni akarása egyébként már akkor is nagymértékű volt, pedig akkoriban még ezt az országot sem jellemezte akkora jólét, mint most. Az viszont kétségtelen, hogy jobban lehetett itt élni, mint Magyarországon. A külföldi munkaerőre már akkor is nagy szükség volt, szinte bármilyen munkakörben el lehetett helyezkedni.

- Ha jól gondolom, ennyi „költözködés” után elérkeztünk Göteborgba, ahol végül is gyökeret vert.

Majdnem. Fristadban 1957 tavaszán-nyarán tartózkodtunk, majd ide, a szomszédba, Surtéba költöztünk, igen puritán körülmények közé. Egy szobánk, konyhánk és fatüzelésű kályhánk volt, a WC kint az udvaron állt. Már itt, Surtében laktunk, amikor nyáron egyszer csak megkeresett a svéd rendőrség, és bár akkor még csak keveset tudtam svédül, de felkértek tolmácsolni. Ezt azóta is csinálom. A későbbiekben fordítói képesítést is szereztem.

Surtéból már Göteborgba vezetett az utam, ahol hasonlóan szerény körülmények között éltem kezdetben. A lakásunk az ötödik emeleten, a WC pedig a pincében volt.

- Szóval akkor 1957-re tehetjük az 1956-ban Göteborgba érkezett magyarok szervezetének, a Göteborgi Magyar Egyesületnek (GME) a megalakulását?

Igen, mondhatjuk azt, hogy az az 1957. decemberi karácsonyi ünnepség, amelyen néhány itt élő magyar család vett részt, volt a kiindulópont. Én azon még nem voltam jelen, hiszen Surtéban éltem, de pár hónapra rá, már tevékeny tagja voltam a helyi magyar közösségnek. Az egyesület székhelye kezdetben a mai Nordstan bevásárlóközpont helyén állt. Akkor az Göteborg egyik legrosszabb, jellegtelen környékének számított. Innen előbb a Stora Badhusgatanba, majd később a jelenlegi Opera környékére költöztünk. Mivel időközben sikerült alaposan beletanulnom a svédországi adminisztráció rejtelmeibe, így egy idő után az egyesület gazdája lettem, én feleltem a pénzügyekért.

- Hogyan működtek, milyen rendezvényeket tartottak?

Főként klubesteket tartottunk, a klubház szinte mindig nyitva állt. Egy-egy rendezvényre legalább száz magyar gyűlt össze. Polgári Sándor, az egyik alapító még ügyeleti rendet is kialakított. Az információk szájról szájra terjedtek. Az ilyenfajta közösségi eseményekre igen nagy volt az igény, hiszen kifelé nem igazán volt szociális hálója az itteni magyaroknak. Telefon, internet akkoriban még nem létezett, a magyar állam pedig nem volt hajlandó tudomást venni az emigrációban élőkről. A rendezvényeket főként a tagdíjakból és a különféle módokon befolyt pénzekből fedeztük. Egyszer például szerveztem egy bingóversenyt, amelynek a fődíja fél mázsa magyar kolbász volt.

Komoly kapcsolatot tartottunk fenn a külföldi, nyugat-európia magyar kultúrélet képviselőivel is. Vendégül láttuk például Kecskési Tollas Tibor költőt, egykori csendőr századost, aki börtönévei alatt írta meg a Bebádogoznak minden ablakot című versét. De járt nálunk Borbándi Gyula, Széchenyi-díjas író, történész is.

Ugyanakkor mi, itt helyben sem tétlenkedtünk. Élt itt egy Gáspár nevű öreg pap, aki rendszeresen tartott misét, valamint újságot szerkesztett Magyar Hírek néven.

- Egymást követték az évek, évtizedek, de az aktív társasági élet semmit nem lankadt, hiszen a Göteborgi Magyar Egyesület ma is létezik, a tagok rendszeresen találkoznak. Mi ennek a titka Ön szerint? Illetve, Önnek mit adott az a munkával teli, ugyanakkor emlékezetes időszak, amikor még aktívan kivette részét a szervezettel kapcsolatos teendőkből?

Való igaz, hogy többen rengeteget dolgoztunk azért, hogy a megalakulástól kezdve élénk magyar kulturális élet lehessen itt, Göteborgban. Szerencsére mindig akadt valaki, aki a kezébe vette az irányítást, és szívügyének tekintette az egyesület létezését, fennmaradását. Persze a folyamatos létezésben több szempont is szerepet játszott. Az egyesület létezésének volt egy ideológiai alapja is, hiszen a GME kifejezetten antikommunista alapokon jött létre és létezett is egészen az otthoni rendszerváltásig.

Az évek alatt elvégzett munkát pedig egyáltalán nem teherként éltem el, hiszen ismerem magamat és tudom, hogy számomra fontos az egyesületi lét. Ugyanis ez is egy újabb lehetőség arra, hogy az ember megélhesse a magyarságát, magyarságtudatát szülőhazája határain kívül. Mindemellett rengeteg emberrel kerültem kapcsolatba az eltelt idő során, remek barátságok szövődtek. Szerencsére az utóbbi pár évben a magyar állam is felkarolta a szórványmagyarság törekvéseit, így a lehetőség, legalábbis anyagi tekintetben, adott ahhoz, hogy továbbra is élénk magyar kulturális-társadalmi élet folyjon itt, Göteborgban.

Dobos Tamás

 

A Göteborgi Magyar Egyesületről

A Göteborgi Magyar Egyesület (GME) 1957-ben, rögtön az 56-os politikai menekültek Svédországba érkezése után nyitotta meg kapuit. Megalakulása után hamarosan Svédország, majd az egész emigráció egyik legismertebb és legaktívabb magyar szervezetévé fejlődött. Jelenleg egész Skandinávia és lassan egész Európa utolsó kimondottan 56-os magyar politikai menekültek által szervezett egyesülete. Elveit és munkatervét és célkitűzéseit már az első alapszabályban rögzítette: Göteborg és környéke magyarjainak kulturális és érdekképviseleti szerveként kívánt működni, más – hasonló szándékú – magyar egyesületekkel együtt működve azonos elvek szerint, a svéd hatóságokkal és társadalmi szervezetekkel jó viszonyban, de mindenki mástól függetlenül. A közös anyanyelv, kultúra, nemzeti hagyományok és magyarságtudat fenntartásának céljaként igyekezett munkálkodni.

Idén a Göteborgi Magyar Egyesület alapításának 60. évfordulóját ünneplik. A megemlékezés napját október 27-ére tervezik. Épp 60 éve, hogy a Göteborgi Magyar Egyesület 1958 márciusában megalakult. Ezt a több mint fél évszázadot próbálják emlékezetben tartani, feleleveníteni a történelmi múltat, megemlékezni az alapító tagokról, akiknek törekvései fontos szerepet játszottak az egyesület ideológiájának megalkotásában és az első alapszabály megfogalmazásában.

 

Forrás: www.megse.eu (A Göteborgi Magyar Egyesület hivatalos weboldala)