Kibújni önmagad rejtő
Vörös teknős páncélodból
Meztelenül kúszni a homokban
Egyre messzebbre
Hátadon hordott házadtól.
Egy hívó szóra igyekszel
Az óceán felé
Mert megláttad őt.
Fejed keresőn forgatod
A pillanatok hullámain
Majd hogy mégsincs ott
Kikúszol a partra
Magadra öltöd újra
vérvörös páncélodat
Elindulsz, egy darabig még nehéz
Nyom a súly. Majd megszokod
Ahogy belesétálsz a horizontba.
Ózd-Uraj, 2020. május 4.
Erőss Zsolt ünnepi jókívánságainak margójára
Én Istenem Jó Istenem
add meg a mi mindennapi gladiátor küzdelmünket,
hogy egyedülálló hegycsúcsokká gyűrődhessünk.
add meg a mi mindennapi mocsarainkat,
hogy a hófödte magashegyek szellemvilágát áhítozzuk.
add meg a mi mindennapi vesztes harcainkat,
hogy megtanuljunk a jóság nyelvén beszélni.
add meg a mi mindennapi zenénket,
hogy belső hangjainkra figyeljünk.
add meg a mi mindennapi családi életünk,
hogy a tűrés-megértés mélyszántásán botladozzunk.
add meg a mi mindennapi ébredésünk,
hátha, egyszer, újjászületünk.
add meg a mi mindennapi Karácsonyunk,
hogy a hétköznapokon is szeressünk.
add meg a mi mindennapi almánk,
hogy egyszer Hozzád visszatérhessünk.
add meg a mi mindennapi …
.... szürke létünk,
hogy a Himaláját
Megérdemelhessük.
Kolozsvár, 2009. XII. 19.
A fiúnak már „nagyon elege volt”, ahogy közkeletűen mondani szokás. Ettől persze valami sokkal erősebb, ellenállhatatlanabb kétségbeesést érzett a saját életével kapcsolatban. Amellett, hogy szülei elváltak, és ide-oda pingpongoztak vele, sehogy sem békült ki a világgal. Érettségi előtt állt, kitűnő tanuló volt, de az egész, előtte kirajzolódó jövő siralmasnak tűnt: egyetem, valami hasznos szak, diploma, szép karrier, aztán szép kocsi, ház, család. Kissé röstellte magát, hogy elveti e társadalom, és az emberek nagy része számára fontos dolgokat. Mert persze szeretett volna otthont, családot stb., csak éppen másképpen. Kortársai szintén hidegen hagyták, a szokványos kocsma-fesztivál-ivás-öltözködés köré szőtt életükkel együtt. Egyetlen vigaszát az erdőjárás, és az indiánok történetének kutatása jelentette számára. Családja furcsa hóbortnak tekintette az USA őslakói iránti érdeklődését, hiszen: „Hol vannak már azok! Elsöpörte őket a fehér ember. Mit érdekel az téged?”
Hallottad? Már nem kell félned többet,
Ő már átlényegült. Mardosó pokol
garmadáját magával vitte, ott kerengnek
Most körötte, valahol, súlyos koloncként
Húzva kába asztrálködét a kárhozat
kátránypapírba csomagolt horizontja alatt.
Talán most megérinthet a szó misztériuma.
Meghalt a rémkirály, aki infantilis mimóza maradt,
Csökevényes tréfája hatalmának, de neked
is tudnod kell, szívében álruhában táncolt,
A pislákoló, szégyenlős mécses, részeg
könnyei közt a sors valódi ereje gubbasztott
gúnyosan, mint a kikészített ünneplőruha,
amit még csak magára sem próbált, úgy
dobott sutba. Ez az a pillanat anyám,
amikor feloldhatod súlyos átkodat, hogy
könnyíts a terheken most már hagyd az
örvénybe fúlni az elkóborolt nyájat, elég
most, ha annyit mondasz, hogy
megbocsátasz... Vagy hozzáteheted még,
hogy bocsánat.
Kígyóként tekergő ösvényen
sétálok a tavaszi erdőben
az öreg, lompos fák
lassan fölém hajlanak
hűs árnyékkal betakarnak
ezerféle furcsa növény
zöldell, sarjad,csavarodik
kúszik, nyúlik, gabalyodik
neszeket hallok mindenfelől -
madár rebben, levél zörren
bogár zizzen, faág reccsen,
béka csobban, termés koppan
erdei zaj-zörej-zene...
Ősrégi történetet susognak
kócos lombjukkal a fák, de
hiába figyelek, nem értem,
mert csak vendég vagyok,
és lehetek...
Kozsák Rudolf Árpád
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
