Minden egyes napra jut valami jeles évforduló,
Emlékezés.
A mai kiemelten kedves számomra –
A rádióban hallottam, hogy hatvannégy óta
Ez a nap a magyar költészet napja
A tavasz nekilendülése is általában
Ahogy lassanként virágba borul a szürkeség
Úgy lesznek egyre színesebbek a rímek
Az elhagyatott utcasarkokon
A piacon ízes, vidéki
A szupermarketben kihagyhatatlan árú
Akciós alliteráció
Keresi gazdáját, keresi múzsáját
Alkotóját. Aki megszüli,
Mint valami béranya.
Aztán ha hazaszédelegtünk
Minden jó költői képpel
És nyelvi alakzattal megtömött
Szatyrunkkal, neki is láthatunk
Csak egy darab papír kell hozzá
Ceruza vagy toll
Bár jó ideje a billentyűzet gombjait
Nyomkodom csupán
És sasolom a monitoron szárba szökkenő
Szövegeket
Digitális költészetem könnyedén módosítható
Törölhető, másolható
Egy szóval: prímán szerkeszthető
Serceghetne a monitor is, mint egyfajta illúzió
Az ihlet ujján, a firenzei fejléces, merített papír
Árkain. Ahogy a ceruza, ahogy a toll kapaszkodik
A hajdanvolt erdő papírlappá lett rovátkáiba
Beleszületik a barázdákba, ahogy Kukorica Jancsi
Akiből aztán mégiscsak János vitéz vált
Mintha rögzített mondataim beérhetnének
Akár a jó bor, melynek az évek múltával teljesedik ki zamata
Azért mégis, valahogy így. Mikor végeztem,
Lehajtom a laptop tetejét
Eltölt a büszkeség, hogy ma írtam valamit
Egy verset. A költészet napjára.
Mert ekkor mindig igyekszem
Mert ekkor rendszerint feltámad
Mert ekkor általában úgy teszek
Mert ha ekkor nem, mégis, mikor?
Budapest, 2023. április 11. 18.34-18.51
- Antal József
- Találatok: 1589
