Május végén véget ért a 2016-2017-es Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas program. Ferencz Orsolya Jönköping és környékén tevékenykedő ösztöndíjas búcsúzóként az itt töltött kilenc hónap élményeiről, tapasztalatairól írta le gondolatait:
.jpg)
Hamarosan svédországi ösztöndíjas tevékenységem végére érkezem, és az itt töltött idő néhány pillanatából szemezgettem.
Nem volt könnyű, sokféle emberrel találkoztam, voltak nehéz pillanatok, de rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Végigjártam Svédország nagyvárosait, találkoztam magyar közösségekkel. Végigjártam a magyar egyházi közösségeket is dalaimmal, a kiváló szerzők műveit vittem csokorba. Köszönöm a szeretetet, a mosolyt, a tartalmas beszélgetéseket, sokak nyitottságát, a bizalmat, az érdekes életutakat.
Láttam sokakban a belső vívódást, az ambivalens érzéseket, a Haza iránti szeretetet, a vágyakozást. A magyar egyesületek kemény munkáját, a törekvést, hogy a magyar, magyar maradhasson, az anyanyelvi tanárok töretlen munkáját, a gyerekfoglalkozások fontosságát, hiszen azon bukik vagy áll minden. Láttam a gazdag, színes kulturális programok tárházát, hogy mindenki szippanthasson igényének megfelelő kultúresszenciát. Találkoztam kis közösségen belüli széthúzással is, de éreztem a küzdést a fennmaradásért.
Többször jártam otthon és tudatosult bennem, hogy Magyarország mennyire csodás kis ország, egy gyöngyszem, és tudok örülni annak, ami van. (Sorolhatnám tételesen, listába szedve, de itt nem teszem.)
Tavaly Erdélyben jártam szórvány területen, idén Skandináv országban. Más és más!
Köszönöm a lehetőséget az élettől, hogy ilyen missziós tevékenységet végezhettem a magyarságért. Mert adni jó!
A jövőben is kitartó munkát kívánok mindnyájatoknak, láttam, tapasztaltam, éreztem az itteni nehézségeket és tudom, hogy milyen nehéz egy közösségi élet fenntartása, megszervezése és milyen áldozatos munkával jár.
De a legfontosabb: egészséget, harmóniát kívánok nektek az életben, hiszen nincsen annál fontosabb!
A címem, elérhetőségemet tudjátok, ha a jövőben bármiben kérdés, kérés lenne, fordulhattok hozzám bizalommal, kereshettek.
Ha honvágyatok van, repüljetek haza, mert mi mindig várunk Benneteket haza, magyar földre.
Ezekkel a gondolatokkal búcsúzom tőletek.
Puszi mindenkinek!
Orsi
