A dús karácsonyi vacsora zárófogása a karácsonyi-, (julgröt) vagy manókásának (tomtegröt) nevezett tejberizs. A kását csak az 1800-as évektől főzik rizsből, régebben rozsból vagy árpából készült ez az egész évben fogyasztott, de karácsonykor cukorral, fahéjjal, vajjal, tejszínnel, dzsemmel különlegesen ízletessé tett csemege.
Kötelező volt a házi manót is megvendégelni a gazdasági udvarra kitett tányér karácsonyi kásával, kevés vajjal, és ezt minden, házára, birtokára odafigyelő család megtette, ha nem akarta a manó haragját magára vonni, hiszen a csalódott manó elapaszthatta a fejőstehén tejét.
Karácsonyi szokás volt a kásába egy hámozott édes mandulát rejteni, a szerencsés megtalálója a hiedelem szerint lakodalmat ült a következő évben, és ő kapta a mandulaajándéknak (mandelgåva) nevezett édesség, vagy játékcsomagot. A múlt századfordulón jött szokásba, hogy mandula helyett kicsi, pár centis porcelánfigurát rejtettek el, ennek kásababa (grötdocka) volt a neve.
Tóth Ildikó
