A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Emlékek a Kékvirág táborból

Több éve nem voltam már a táborban, egyrészt, mert fölöttem is eltelt az idő, „kiöregedtem” a táborozók közül, másrészt, ahogy telik az idő, mind több lesz a munka, a tanulás. A szabadidőnket nagyon nehéz lett úgy beosztani, hogy mindenre fussa. Nagyon sajnálom, mert a táborban szereztem eddigi életem legkedvesebb emlékeit.

Az én tábori emlékeim inkább Tångagärdéhez kötődnek. 

Julikval-tncolok
Bbozs-Julikval
kitntetes-szmhbor-utn
jelmezbli-keszldes
eletorom
vicces-tncbemutato

Emlékszem, amikor anyukámmal a tábor felé tartottunk, mennyire vágytam, hogy ott legyünk már. Amikor végre odaértünk, az első dolgunk volt elfoglalni a kijelölt szobát és ágyat választani, hogy a legjobbat kapjuk. Emlékszem, szokásom volt elolvasni, hogy mit írtak a korábbi táborosok az ágyakra, és amikor idősebb lettem, én is rá mertem írni titokban, hogy „itt alszik Tünde” és egy pár szívecskét is rajzoltam. Emlékszem, milyen boldog lettem, amikor mind több és több barát ért végre oda, és hogy minden évben meglepett, mennyire megnőttek egy év alatt. Emlékszem, megbeszéltük a szobatársakkal, mi legyen a szobánk neve, és azután elkezdődött a verseny, hogy melyik szoba takarított legjobban, és melyik kapta a legtöbb boldog emberke jelzést. 

Sok szép emlék jön elő a Kékvirág táborról.

Minden táborban többször is számháborúztunk, és még mindig emlékszem arra, mikor mi, legkisebbek első alkalommal játszhattunk, milyen stratégiát választottunk, hogy nyerjünk. A csapatunkban Julika és én voltunk a legfiatalabbak. Nagyon boldogok voltunk, hogy a nagyok minket is beválasztottak, és attól való félelmünkben, nehogy valamit rosszul csináljunk, egyszerűen bemásztunk egy dúslombú bokorba, és ott kuksoltunk egész játék alatt. Csak a végén másztunk elő, rengeteg szúnyogcsípéssel, karcolással a bőrünkön, de megérte, mert győztessé lett a csapatunk, és mindenki kettőnket dicsért, hogy milyen ötletesek voltunk. 

Szerettünk az igazán minden komfortot nélkülöző padláson (a szerszámos szoba és a „dühöngő” fölötti rész) lenni, ahol olyan jókat lehetett beszélgetni, tulajdonképpen ott tanultuk szövögetni a barátság szálait. Esténként ott maffiáztunk. De ott volt a Rémségek Palotája is, míg kicsi voltam, nem igazán rajongtam ezért, csak miután én is szervezője, rendezője lettem e játéknak jött meg a kedvem hozzá.

Emlékszem minden énekre, melyeket együtt énekeltünk az étkezések után, hogy megköszönjük a szakács néniknek, bácsiknak munkájukat.

Emlékszem, milyen óvatosan kellet lemenni a tóhoz, hogy nehogy tehén trágyába lépjünk, és hogy mennyire kellemes volt a víz a meleg napokon. 

Szép emlékem az, mikor a Ki-mit-tud-ra készültünk a barátaimmal és sokáig gyakoroltunk, míg mindenki megtanulta a táncot melyet be akartunk mutatni. Egy vicces tánc volt, és nem tudtuk, tetszeni fog, vagy sem a közönségnek, de amikor mindenki állva tapsolt, tudtuk, hogy megnyertük őket. Ki mit tud?, öttusa, néptánc tanulás, kézművesség, játékok, történelem, kirándulások, éneklés, diszkó, mind-mind jó emlékek a táborból. A titkos levelezés volt a kedvencem. Az izgalom, amikor kihúzták, hogy ki legyen a titkosod, az első levél, a találgatás, hogy vajon ki lehet, és a még nagyobb izgalom, amikor megtudtad végül, hogy ki is volt az. Hiányzik nagyon. 

Sok mindenre emlékszem a Kékvirág anyanyelvi táborról, és minden emlék szép. Remélem, elmúlik ez a korona vírus, hogy minél több gyerek elmehessen a táborba, hogy ők is olyan csodálatos emlékeket kaphassanak, mint én. 

 

Tünde (21)

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. október 24.
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Tovább
Egy elfelejtett, igaz ember

Egy elfelejtett, igaz ember

Könyvespolc 2024. október 24.
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
Tovább
Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Képzőművészet 2024. október 24.
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME