A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Anyu meglátogatása

Tudtam, hogy a busz három percen belül el kell induljon az állomásról. Az a busz, amelyen voltam, pont akkor indexelt be, mikor már ott állt a másik busz. Sietnem kellett, a karórámra tekintettem. Öt óra múlt négy perccel. Kicsit pánikoltam, mivel egy percem volt elérni a buszomat. Nem volt szerencsém, a két busz között nagy volt a távolság és ez azt jelentette, szaladnom kell, ha el akartam érni a járatot.

Lihegtem és kifújtam magamat. Teljesen vizes lettem. A szívemet a torkomban éreztem dobogni. Olyan volt, mintha valamilyen kötél szorított volna, és nem tudtam levegőt venni. A táskámba nyúltam, kiszedtem az asztma sprémet, a számhoz tartottam, és egy mély levegőt vettem be.
A lihegés közben elkezdtem mosolyogni, mert elértem a buszomat és nem kellett az esőben állnom. És Anya várt rám. Bármikor jöhettem, de meg akartam lepni, mert nem látogattam meg őt sok ideig.
Hangosan rezgetett a busz, miközben gurult. Kinéztem az ablakon, az esőcseppek folyamatosan, ritmikusan kopogtak. Kattogó hangokat lehetett hallani, ahogy nekicsapódtak az üvegnek. Nem láttam élesen, mivel a cseppek az üveghez voltak tapadva. Egy homályos képet láttam csak és a színek összemosódtak.
A busz kerekei egyre gyorsabban kezdtek gurulni. Elhagytuk a piros táblát és azon gondolkodtam, hogy hogyan fogom az anyámat köszönteni. Nagyon régen voltam nála. A fejemet lehajtottam és megpillantottam a nárcisz bokrétát a kezemben. Anyára emlékeztetett, mivel mindig volt otthon nárcisz. Ez volt a kedvenc virága.
Felemeltem az orromhoz, és egy nagy levegőt vettem. Olyan volt, mintha egy meleg nyári napon egy réten járnék. A virágok kedvesen rám néztek és csalogattak a szép színeikkel. Mindenféle szín volt. Sárga, kék, piros, fehér.
– Gyere ide, szagolj meg, és vigyél haza! – suttogták.
Legszívesebben az egész rétet hazavinném, de az lehetetlen volt. Mindegyiknek volt egy kedves kinézete és illata.
Egy zaj kezdett hangosabban és hangosabban terjedni a fülemben és a végén kinyitottam a szememet. Kinéztem az ablakon, és hunyorítottam a szememmel, hogy élesebben kilássak. Házakat láttam sorban, egymás után jöttek. Annyira gyorsan száguldottunk, hogy elszédültem és a házak színei összemosódtak. Ezek a házak Tótoskertben voltak, ami azt jelentette, hogy a következő megállónál le kellett szállnom.
Felálltam és megfogtam a kapaszkodót, ami ott volt az ajtó mellett. Körbenéztem, hogy ne felejtsem ott a táskámat, de a hátamon volt már. Egy idős nő ült a busz hátuljában és egy fiatal férfi, aki 20 év körülinek nézett ki. Biztos a nagyija volt.
A buszsofőr erősen fékezett és majdnem elestem, de belekapaszkodtam a sárga, nárcisz színű kapaszkodóba. Ahogy kiléptem a buszból, kinyitottam a fekete ernyőt, és a fejem fölé tartottam, mert kicsit még csepergett az eső. A busz felzúgott és elindult. Hátranéztem és láttam, ahogy lement a nap. Szép és békés látvány volt, mint Anyu.
Megfordultam és kinyitottam a kicsi, sötétzöld kaput. Beléptem, és a könnyeim hullani kezdtek. Mikor odaértem, letérdepeltem, és odaraktam a virágot a sírja mellé.
 

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. október 23.
Kedves Híradó Olvasók! „Felhőn vet ágyat már az alkonyat / s a fáradt fákra fátylas fény esőz. / Kibomló konttyal jő az édes ősz.” És igen. Radnóti Miklós Szeptember című verséből való ez az idézet. Valóban beköszöntött az ősz. De…
Tovább
Hermann Hesse: Sziddhárta

Hermann Hesse: Sziddhárta

Könyvespolc 2022. október 23.
Az emberben megjelenik az idők folyamán egyfajta hívás, amely arra készteti, hogy kizökkenjen a világ káprázatából, énjének folyamatos köreiből, melyekben a hétköznapjaiban próbálja utolérni önmagát és ezáltal egy új nézőpontból lát rá a sorsára és a világában rétegződő valamennyi sorsra…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

A Göteborg közelében lévő härsjösandi cserkészlak udvaráról idén valamivel délebbre vette az irányt a SOMIT karaván, meg sem…
SOMIT családos tábor

SOMIT családos tábor

Az idei év SOMIT családos tábora szeptember 11–13. között került megrendezésre. A teltházas rendezvényen egy roppant eseménydús hétvégére…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Egyesületünk óvatosan nyitott a tagság felé a pandémia után. Tagságunk nagy része szépkorú, s nehezen találtak vissza az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME