A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Anyu meglátogatása

Tudtam, hogy a busz három percen belül el kell induljon az állomásról. Az a busz, amelyen voltam, pont akkor indexelt be, mikor már ott állt a másik busz. Sietnem kellett, a karórámra tekintettem. Öt óra múlt négy perccel. Kicsit pánikoltam, mivel egy percem volt elérni a buszomat. Nem volt szerencsém, a két busz között nagy volt a távolság és ez azt jelentette, szaladnom kell, ha el akartam érni a járatot.

Lihegtem és kifújtam magamat. Teljesen vizes lettem. A szívemet a torkomban éreztem dobogni. Olyan volt, mintha valamilyen kötél szorított volna, és nem tudtam levegőt venni. A táskámba nyúltam, kiszedtem az asztma sprémet, a számhoz tartottam, és egy mély levegőt vettem be.
A lihegés közben elkezdtem mosolyogni, mert elértem a buszomat és nem kellett az esőben állnom. És Anya várt rám. Bármikor jöhettem, de meg akartam lepni, mert nem látogattam meg őt sok ideig.
Hangosan rezgetett a busz, miközben gurult. Kinéztem az ablakon, az esőcseppek folyamatosan, ritmikusan kopogtak. Kattogó hangokat lehetett hallani, ahogy nekicsapódtak az üvegnek. Nem láttam élesen, mivel a cseppek az üveghez voltak tapadva. Egy homályos képet láttam csak és a színek összemosódtak.
A busz kerekei egyre gyorsabban kezdtek gurulni. Elhagytuk a piros táblát és azon gondolkodtam, hogy hogyan fogom az anyámat köszönteni. Nagyon régen voltam nála. A fejemet lehajtottam és megpillantottam a nárcisz bokrétát a kezemben. Anyára emlékeztetett, mivel mindig volt otthon nárcisz. Ez volt a kedvenc virága.
Felemeltem az orromhoz, és egy nagy levegőt vettem. Olyan volt, mintha egy meleg nyári napon egy réten járnék. A virágok kedvesen rám néztek és csalogattak a szép színeikkel. Mindenféle szín volt. Sárga, kék, piros, fehér.
– Gyere ide, szagolj meg, és vigyél haza! – suttogták.
Legszívesebben az egész rétet hazavinném, de az lehetetlen volt. Mindegyiknek volt egy kedves kinézete és illata.
Egy zaj kezdett hangosabban és hangosabban terjedni a fülemben és a végén kinyitottam a szememet. Kinéztem az ablakon, és hunyorítottam a szememmel, hogy élesebben kilássak. Házakat láttam sorban, egymás után jöttek. Annyira gyorsan száguldottunk, hogy elszédültem és a házak színei összemosódtak. Ezek a házak Tótoskertben voltak, ami azt jelentette, hogy a következő megállónál le kellett szállnom.
Felálltam és megfogtam a kapaszkodót, ami ott volt az ajtó mellett. Körbenéztem, hogy ne felejtsem ott a táskámat, de a hátamon volt már. Egy idős nő ült a busz hátuljában és egy fiatal férfi, aki 20 év körülinek nézett ki. Biztos a nagyija volt.
A buszsofőr erősen fékezett és majdnem elestem, de belekapaszkodtam a sárga, nárcisz színű kapaszkodóba. Ahogy kiléptem a buszból, kinyitottam a fekete ernyőt, és a fejem fölé tartottam, mert kicsit még csepergett az eső. A busz felzúgott és elindult. Hátranéztem és láttam, ahogy lement a nap. Szép és békés látvány volt, mint Anyu.
Megfordultam és kinyitottam a kicsi, sötétzöld kaput. Beléptem, és a könnyeim hullani kezdtek. Mikor odaértem, letérdepeltem, és odaraktam a virágot a sírja mellé.
 

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME