Bálint Endre Levente malmöi tanár harmadik éve segíti aktívan a svédországi Őrszavak Magyar Nyelvőrzők Egyesületének munkáját. A vezetőségben egy évi póttagság után az idén rendes taggá választották. Az ő bemutatásával folytatjuk cikksorozatunkat.
Bálint Endre Levente
- Kedves Levente, neked is felteszem azokat a kérdéseket, melyek ilyen alkalommal szokásosak: hol születtél, mikor, mióta élsz Svédországban? Egyedül, vagy családoddal jöttél ide?
Kolozsváron születtem a Bika jegyében és 24 éve élek Svédországban, tulajdonképpen életem nagyobb részét itt éltem le. Itt nősültem, a kisfiam itt született. Anyám, nővérem, húgom is itt élnek családostól.
- Mit hagytál szülőhazádban?
- Nehéz összefoglalni... mondhatnám talán, hogy a gyerekkoromat, emlékek egész kis hadseregét, rokonokat, régi barátokat, ismerősöket.
- Milyen iskolába jártál, mi a végzettséged?
- Pár évvel az érettségi után jöttem ki Svédországba. A svéd nyelvtanulás után a lundi egyetem keretében a malmöi Tanárképző Főiskolára, óvóbácsi szakra iratkoztam be. Néhány év óvodai tanítás után az iskolám felkérésére és bíztatására elvégeztem a természettudományi szakot is. Ez azért érdekes, mert hozzám tulajdonképpen mindig az irodalom, történelem és egyéb humán tantárgyak álltak közelebb.
- Miért választottad a pedagógusi hivatást? A nővéred is pedagógus, a húgod is tanult pedagógiát. Befolyásolt-e az a tény a pályaválasztásodban, hogy felmenőid mondhatni évszázadokon keresztül tanítók voltak? Ha jól számolom, ti a tízedik generáció vagytok.
- Dédelgetett álmom volt, hogy állatorvos leszek, ez különböző okok miatt nem sikerült. Talán majd a következő életemben. Az egyik nyomós ok az volt például, hogy fűallergiám van, és ez vajmi nehezen egyeztethető össze az állatorvosi hivatással. Pályaválasztásom alkalmával meglehet, tudatalattim viharos egyvelegét befolyásolta a tény, hogy sok rokonom volt pedagógus, ki tudja?
- Miért lettél pont óvóbácsi? Te is hallgattad annak idején a rádióban Levente Péter Magyarország akkoriban egyetlen óvóbácsijának nagysikerű műsorát?
Amikor Svédországba jöttem, lényegében foglamam sem volt, mihez kezdek majd. A sölvesborgi felnőtt oktatáson a svéd osztálytársak kérdezték, hogy miért nem leszek magyar anyanyelvi oktató? Gondolkodtam ezen, jó ötletnek találtam. Jelentkeztem is a lundi egyetemen, de sajnos érdeklődés híján nem indult ilyen tanfolyam. Jelentkezésem kapcsán kezembe került néhány információs lap, onnan tudtam meg, hogy nagy hiány volt (és van) férfi óvodai személyzetben, és majdnem mindenkinek állandó állást biztosítanak.
Ami a Levente Péter műsorait illeti, csak hallásból ismerem, gyerekkoromban nem volt lehetőségem hallgatni őket.
- Hol tanítasz?
- Malmöben tanítok egy általános iskolában.
- Nagyon sok, egymásnak ellentmondó információm van a svéd tanítási módszerről. Neked mi a véleményed? Jobb vagy rosszabb a módszerük, mint ahogyan téged tanítottak a középiskolában?
- Talán nem is a módszerek külömböznek, hanem a tartalom. A svéd oktatás az én személyes meglátásom szerint a lassú víz, partot mos filozófiáját követi, és igyekeznek valamilyen úton-módon összekötni a valós élet követelményeit az iskolában tanult anyaggal. Annak idején nekem rengeteg mindent a fejembe vertek, aminek azóta sem veszem semmiféle hasznát. Sokminden van a svéd tanítasi rendszerben, amivel nem értek egyet, de el kell fogadnom, hogy ez van.
- A tenger partján, Malmöben élsz. Hogyan érzed magad, nem hiányzik az erdélyi hegyes vidék?
- Őszintén megvallva, igen, nagyon hiányzik. A tengerpart szó számomra egy olyan egyenletet jelent, ahol az egyenlőségjel után napsütés, meleg szelek, napernyő és hideg sör áll, ami itt Svédországban elég ritkán jön össze. Nagyon szeretném, ha a közelben lenne legalább valami kisebb hegy, melyet tekintetem végigsimogathatna néha.
- Van egy bűbájos hétéves kisfiad, Viktor. Mennyire fontos az neked, hogy szépen beszéljen magyarul?
- Magyar vagyok, az csak természetes, hogy a gyermekemmel magyarul beszélek. Egyre szűkülő világban élünk, ma már nincsenek távolságok, főleg Európát illetően. Szeretném megadni a fiamnak azt a lehetőséget, hogy idősebb korában választhasson, hol szeretne majd tanulni, élni. Többek között ezért is szeretném, hogy megtanuljon helyesen beszélni magyarul, talán sikerül majd kamatoztatni ezt a tudományt. Arról nem is beszélve, hogy minél több nyelvet beszél valaki, annál könnyebben tanul meg újakat. Az iskolájában szerencsére most már működik a magyar nyelvi oktatás.
- Hogyan kapcsolódtál bele a svédországi magyar nyelvvédők, az Őrszavak Egyesület munkájába?
- A jóanyám révén. Három évvel ezelőtt feltevődött a kérdés, miképpen tudnék besegíteni az egyesület tevékenységébe. Mivel tulajdonképpen pedagógiai munkáról volt szó, elvállaltam, hogy az egyesület legfontosabb rendezvényében, a magyar nyelvi táborban, afféle minden - lében - kanál szerepem legyen. A tavaly az Őrszavak Egyesület vezetőségének póttagja lettem, az idén vezetőségi tagnak választottak, és a táborban is megváltozott a munkám jellege.
- Mi a véleményed a svédországi magyar nyelvi táborról? Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy még jobb legyen a tábor? Vagy úgy jó, ahogyan van?
- A koncepció nagyon jó. A svédországi magyar tábor körülbelül egy hét alatt zajlik le. Ez egy másik dimenzióban talán hosszú idő, viszont a mi valóságunkban egy pillanat az egész. Szerintem el kell fogadni azt a tényt, hogy a gyerekek és ifjak azért jönnek el a táborba, mert jól akarják érezni magukat. Új énekeket és táncokat szívesen tanulnak és szívesen vesznek részt gyakorlatias dolgokban, de nem várhatjuk el, hogy ez alatt a rövid idő alatt elmélyedjenek a magyar történelem rejtelmeiben, vagy sokat lendítsünk magyar tudásukon. Maga az a tény, hogy eljönnek a táborba sokat jelent és sokat mond. Én úgy érzem, hogy ez a tábor az a bizonyos biztos pont a gyerekek számára, mely összekapcsolja őket a magyarsággal, illetve a svédországi magyarokkal. A táborban egymásra talál a sok hasonló helyzetben lévő svédországi magyar gyerek, ifjú, bizonyos biztonságot ad nekik, hogy látják, problémáikkal nincsenek egyedül.
- Azon kívül, hogy plusz munkát, elfoglaltságot ad, mit jelent a tábor neked, személy szerint?
- Nagyon sokat. A személyzet a történelmi Magyarország egész területéről toborzódik. Ilyen módon válik ez a tábor összmagyar üggyé. Lehet, sokak szemében ezek csak nagy szavak. De igazán így van ez. Sokféleségünk határozottan ösztönöz minket. Remek dolog ellesni, eltanulni egymástól módszert, életörömöt. A táborért, a táborban dolgozóktól példát kaptam helytállásból, kitartásból, önzetlenségből. Hol máshol valósítható ez meg? Tompa Anna, az egyesület elnöke jellemzett úgy bennünket, hogy azért jó nekünk együtt dolgozni, mert egy húron pendülünk.
- Az idei táborban költői tehetségedet is megcsillogtattad. Mióta foglalkozol versírással? Valahol olvashatók a verseid?
- Tizenéves koromban kezdtem írogatni, azóta is művelem, de én amolyan rapszodikus versíró vagyok, ha van egy jó ötlet, akkor elég hamar megszületik egy-egy vers, amit aztán pár napig csiszolgatok. Sajnos nincs időm minden ötletemet papírra vetni (olvasd számítógépre). Tulajdonképpen csak úgy magamnak írogatok, anyám bíztatására mutattam meg néhány versemet Tar Károly írónak, aki elfogadta azokat és leközölte az Ághegy internetes újságban. Az internetes folyóirat Tar Károly gondozásában évente egyszer könyv formájában is megjelenik.
- Köszönöm szépen, ha megengeded, egy verseddel fejezzük be a beszélgetésünket.
- Én is köszönöm, a Régi könyv című versemet ajánlom, ez még nem jelent meg nyomtatásban, remélem, elnyeri a Híradó olvasóinak tetszését.
Kérdezett: Tóth Ildikó
Bálint Endre Levente: Mesekönyv
Régi és
kopott könyv volt.
Egykori, szépen kidolgozott
bőrkötésű borítóját már
halálra ítélte az idő,
ám lapjai titokzatos
meséket suttogtak a
megsárgult, fakó oldalakon.
Mesélt a könyv.
Néha hó hullott rá,
néha csípős zúzmara
lepte el, és néha esőverte
betűit olvasta susogva a szél.
Ahogy az évek
lassan múltak,
és halványan
derengő ködben
tűntek el nyomtalanul,
egyre több mese keringett
a táncoló szélben,
az avarban,
az erdők mélyén,
hegyeken át
könnyű piheként szálltak
tovább, tovább,
mint az álom.
Mesélt a könyv.
Régi és
kopott könyv volt.
Napszítta, töredezett oldalait
lassan lapozta a szellő.
Már csaknem láthatatlan betűket
simogatott fuvallat.
A mesék lassan
útra keltek,
ragyogókék
napsütésben.
Zizegőnek
nádasokban,
zöldellőnek
mohák alatt,
forrásoknak
csorgásaként,
reves odvak
visszhangjának,
sziklákban is,
mélyedésként,
bogarakban
zümmögésnek,
madártollas
suhogásban
mesélt a könyv makacsul.
Régi könyv volt.
Ütött-
kopott.