Egyre több magyar dolgozik Svédországban. Bár sokan családjukkal együtt költöztek ide, óvodás, iskoláskorú gyermekekkel, itt tartózkodásuk nem minden esetben végleges. Egyeseknek lejár a szerződése, megszűnik a munkahelye, vagy egészen egyszerűen nem érzik jól magukat az idegen környezetben. Vissza, illetve hazaköltöznek. Gyermekeik otthon folytatják a Svédországban megkezdett iskolát, s mivel lelkileg eleve erre készültek fel, a legtöbb esetben nem okoz törést személyiségük kialakulásában. Viszont, még ha sikerül is Svédországban olyan iskolába íratni a gyereket, ahol van magyar tanár, ahhoz, hogy a tanuló lépést tarthasson az otthoni tantervvel, tananyaggal, természetesen nincs lehetőség. Mások hosszú tartamra terveznek, letelepednek.

Bárhogyan is alakuljon egy család élete, természetesen sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy gyermekeik – legalább is a családon belül – anyanyelvükön beszéljenek. Tartják a kapcsolatot magyar barátaikkal, rokonokkal, gyakran utaznak szülőhazájukba. A gyermekek nyelvi fejlődéséhez viszont az, hogy csak a családban beszélnek magyarul, nem elég. Bár a svéd törvények, mint ezt a Híradó előző számában is ismertettük, elvileg lehetővé teszik az anyanyelv oktatását, nagyon sok szülő nem tud erről, vagy ha értesül is, nem keresi, nem él a lehetőséggel. Ahány család, annyi kérdés, annyi probléma. Az anyanyelv-tanulás, mint téma, sajnos legtöbbször csak magánbeszélgetéseken vetődik fel, s lesz belőle amolyan „pusztába kiáltott szó”. Sokszor hallottam magam is azt a közhelyet, hogy: a szülők számtalan helyről szerezhetnének információt, ha kicsit jobban körülnéznének. Csakhogy ez nem olyan könnyű. A svédországi „Őrszavak” Magyar Nyelvőrzők Egyesülete magára vállalja ezt a „körülnézést”. Szeretnénk beszerezni a magyar nyelvtanulási lehetőséggel kapcsolatos minden fellelhető információt. Ehhez a szülők kérdéseit, kéréseit várjuk. Kérem, írjanak nekünk, kérdezzenek, mi továbbítjuk azokat, a válaszokat a Híradó júniusi számában közzé tesszük.

Egy csokorra való kérdést már összegyűjtöttünk, továbbítottuk a stockholmi Magyar Konzulátusra.

1.     Érdeklődnek-e a Svédországban élő magyarok a konzulátuson gyermekeik magyar tanulási lehetősége felől?

2.     Ha érdeklődnek, tud-e tanácsot adni a konzulátus? Mit válaszolnak? Tudnak-e a nyelvtörvény ismertetésén kívül konkrét tanácsot adni a szülőknek?

3.     Vannak olyan családok, melyek csak ideiglenesen tartózkodnak Svédországban. Van-e arra lehetőség, hogy a gyermek időnként amolyan „cserediák”, vagy más módon kapcsolatban maradjon a régi iskolájával, diáktársaival?

4.     Gondolkozott-e valaki azon, hogy üdvös lenne egy internetes tanító programot létrehozni? Gondolok egy olyan életkorok szerint kidolgozott programra, melyben szaktanárok, tanítók oktatnák a külföldön élő magyar gyerekeket? Vagy már létezik ilyen, csak mi nem tudunk róla?

5.     Reklámozzák-e az Őrszavak Internetes újságot?

Anyanyelvünk ismerete, szeretete egyik legfontosabb tényezője az ember egészséges fejlődésének. Miért tagadnánk meg ezt gyermekeinktől? Várjuk a magyar nyelvtanítással – tanulással kapcsolatos kérdéseket, javaslatokat a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.címre

Segítsetek, hogy segíthessünk.

Tóth Ildikó