Svédország történelme során soha még egy nemzetközi válság ideje alatt nem mutatta ki együttérzését ennyire egy néppel, mint az 1956-os magyar forradalom ideje alatt.

1956. november 12-én Malmőbe érkezik a magyar menekültek első csoportja.

          1956-tól 1958-ig körülbelül tízezer magyarországi menekült érkezett Svédországba, s itt átmeneti menekült táborokba kerültek. Az idekerült magyarok többségének a beilleszkedés aránylag könnyen ment. Elsősorban az egyedülálló személyeknél, akik könnyebben mozogtak s így elég hamar munkához jutottak. Mindenki kapott állást vagy folytathatta félbehagyott tanulmányait.

          Svédországban átmeneti menekült táborok voltak: Alvestán, Bjornholmban, Grangärdén, Karhkultban, Kristinebergben, Lokabrunnben, Mariatorpon, Mullsjön, Öregrundban, Ronnebyben, Ronneby Brunnben, Sätra Brunnben, Ystad – Saltsjöbadetben és még sok helyen.

          A menekült táboroknál érdemes megemlíteni, hogy például Borgholmban a Wikestams férfi és női divatáruház magyar nyelven tájékoztatta a magyar menekülteket, hogy „Közöljük a Borgholmban tartózkodó magyarokkal, hogy január és február hó folyamán cégünknél mindennemű divatárút és ruházati cikket külön árengedménnyel vásárolhatnak.”

          A Svéd Rádió 1958. december 30-án reggel 7.40 perckor magyar nyelven jelentkezett. A szokásos reggeli ájtatosságot magyar nyelven közvetítették, Solt Jenő római katolikus lelkész karácsonyról tartott rövid elmélkedést, az újévről Glatz József tiszteletes emlékezett meg. A műsorban magyar gyermekek énekeltek, és Dr. Pándy Kálmán versekkel szerepelt.

          A különböző városokba került magyarokat elsősorban a nyelvi nehézségek és a közös sors, amely egyesületekbe tömörítette őket. Ezek a svédországi magyar egyesületek gondoskodtak a társas életről, a magyar irodalom és történelem népszerűsítéséről. Néhány év múlva az egyesületek mellé dalárdák, tánccsoportok, cserkészet, önképzőkörök, sportklubok is alakultak.

          1945 után ide került magyarok egy tüntetés után 1956. október 27-én megalakítják az első 1956-os magyar egyesületet Svédországban.

A stockholmi tüntetés egyik résztvevője dr. Beökönyi László szerint, ha már ilyen szépen összetömörültünk, legyen az egyesület neve tömörülés, s így lett az első 1956-os egyesület neve Szabad Magyarok Tömörülése.

Első elnöke dr. Bakos Károly volt. Az egyesület lapja Magyar Tudósító (1956-60) lett. Az egyik legjelentősebb egyesület volt Stockholmban megszűntéig, 2003-ig.

          1956 után más városokban is sorra alakultak a magyar egyesületek és klubok. Pl.: Arboga, Gävle, Göteborg, Helsingborg, Lund, Malmöben a Budapest Klub, Mullsjö, Olofström, Ronneby, Södertälje, Uddeholm, Uppsala, Västerås.

          Svéd nyelvtanfolyamot rendezett 1957 nyarán magyarok részére Stockholmban az ABF (Arbetarnas Bildningsförbund) helyiségében, Bryggargatan 12. szám alatt. A tanfolyam 1957. június 20-án kezdődött, és jelentkezni postán vagy telefonon dr. Átányi Istvánnál lehetett.

          1957-1961 között a középiskolások részére a svéd hatóságok létrehozták a Göteborgi Magyar Gimnáziumot, ahol a magyar középiskolás diákok befejezhették a Magyarországon megkezdett tanulmányaikat. Ebben a gimnáziumban magyar nyelvtant és magyar történelmet magyarul tanították, a többi tantárgy oktatása svéd nyelven történt.

          Stockholmban 1957. április 29-én ünnepi keretek között tartotta meg alakuló közgyűlését a Svéd-Magyar Szövetség a stockholmi Medborgarhuset nagytermében, nagyszámú svéd és magyar résztvevő jelenlétében.

Az elnök: Bertil Olsson és Vadász Kornél alelnök lett, a vezetőségbe kerültek svéd részről; Bertil Bolin; Mix Anker Braathen; Ragnar Hagman; Uncas Sorne; Harry Wendel; dr. Karl Wistrand

Magyar részről; dr. Bakos Károly; dr. Beökönyi László; Csordás László; Erdélyi Gyula; Hajagos Gyula

Póttagok: Einar Rimmerfors, Roland Morell, Kraitz Gusztáv, Szende Károly, Tápai István

Ellenőrök: Åke Linder ésBöhm István

Ellenőr póttagok: Harry Birkenstedt és Lechner Jenő

          1958 januárjában a Svéd-Magyar Szövetség egy tervezett anyagi társulásra, a Magyar szövetkezet létrehozására hívta föl a svédországi magyarság figyelmét.

A felhívás szerint a szövetkezet elsősorban olyan kézmű, vagy kis gépek által előállítható cikkek gyártásával foglalkozott volna, amelyek a svéd piacon még nincsenek, vagy hiány, export- illetve importcikkek. Tervezték javító üzemek és ipari hulladékok feldolgozásával foglalkozó üzemek felállítását is (főleg háziipari profilban). A szövetkezet anyagi bázisát az Egyesült Nemzetek menekültügyi alapjától, a Szabad Szakszervezetek Szövetségének jóléti alapjától, valamint egyéb segélyszervezetektől és hatóságoktól kölcsönök, illetve segélyek formájában gondolták előteremteni. A szövetkezet ellenőrzésére és patronálására az illetékes svéd hatóságokat, személyeket gondoltak felkérni. A szövetkezet jövedelmének elosztását úgy tervezték, hogy a szükséges beruházások és tartalékok mellett előálló teljes jövedelem a tagokat illetné. A felhívások Vadász Kornél, a Svéd-Magyar Szövetség alelnökének nevében jelentek meg.  A nagy érdeklődés ellenére sajnos nem valósult meg.

          Svédországban megalakult az ú.n. Magyar Könyvkiadó. A kiadó célkitűzése, hogy minden hónapban kiadjon egy-egy kötet magyar nyelvű könyvet.

          1957-ben Stockholmban hamarosan megalakult Hajrá néven a svéd-magyar sportegyesület.

          „A Hajrá svéd-magyar sportegyesület nemrégen megalakult kosárlabda csapata átesett a tűzkeresztségen. A csapat 1957. november 29-én este 7 órakor a stockholmi Eriksdals Hallenben résztvett egy nemzetközi kosárlabda tornán, melyben Svédország válogatott csapata, valamint az észt és litván emigrációs válogatott csapat is játszott. A sorsolás nem kedvezett a magyar csapatnak, mert elsőnek mindjárt a svéd válogatottal került szembe és 60:17 arányban vereséget szenvedett tőle. A magyar csapat meglehetősen szétesőn és technikailag még fogyatékosan játszott, de a látottak alapján minden remény megvan arra, hogy a HAJRÁ a jövőben szép eredményeket fog tudni felmutatni. A csapat tagjai voltak: Mészáros Endre csapatkapitány, Dénesfai Vidor, Di Gléria János, Eckhardt Sándor, Galyas Károly, Pálfi Miklós és Zacskó István.

A mérkőzést ünnepélyes zászló és virágcsere előzte meg. Ez a kis sporttalálkozó is aktívan elősegítette svéd és az itt élő magyar menekült sportolók barátságának elmélyülését.” – számolt be a mérkőzésről a stockholmi Magyar Tudósító, 1957-es 23. számában.

          1957-ben Stockholmban Rålambshov-tól a Városházáig fáklyás fölvonulást szerveztek a rendezők, és fölhívták a svédek figyelmét, hogy Glöm ej Ungern: Ne feledd Magyarországot! A Városházán, azaz a Stadhuset Blå Hallen-ben Kéthly Anna (1889-1976), a Nagy Imre nemzeti kormányának tagja volt az ünnepi beszéd előadója.

          A Svédországba érkezett magyarok minden évben megemlékeznek október 23-ról. Az 56-os magyar forradalom hőseinek a svédországi magyarok által rendezett emlékünnepélyei közül kiemelkedik a tizedik, huszonötödik, harmincadik, negyvenedik és az ötvenedik évforduló megtartása.

Szöllősi Antal