A Halmstadi Barátság Magyar Egyesület megalakulása 1994 őszére nyúlik vissza. A korábbi és a jelenlegi elnökök, vezetőségi tagok mind azért vállalták és vállalják a rendszeres, önkéntes munkát a mai napig is, hogy összegyűjtsék a városnak és környékének magyarságát, valamint, hogy különféle kulturális és szórakoztató programokat szervezzenek nekik. Keményen dolgoztak és dolgoznak azért, hogy megteremtsenek egy olyan anyagi hátteret, amiből neves és színvonalas előadókat, előadásokat láthatnak vendégül Halmstadban, miközben fáradhatatlanul tanították és tanítják a magyar nyelvet és hagyományokat az utódoknak. Az összes cél és erőfeszítés közül azonban a legfontosabb talán annak az összetartó közösségi szellemnek a megteremtése és fenntartása, amely a halmstadi magyarokat napjainkban is jellemzi, és amely egész Svédországban példaértékűnek számít.
Az alapító gyűlésen körülbelül negyvenen jöttek össze olyanok, akik jórészt addig még alig, vagy csak hallomásból ismerték egymást. Pár évvel később azonban már a 160-at is meghaladta a taglétszám. Már rögtön az első összejövetel végén nagy mulatság kerekedett, aminek a mintájára a bálokat manapság is rendezik. Az egyesületi tevékenységek között azonban szintén meg kell említeni a néptáncot, amit Dali Ferenc és László Orsolya vezettek, valamint a sakkszakkört, amit pedig Bagoly Gyula és Krisztina tartottak. Rendkívül népszerűnek bizonyult továbbá a cserkészet, három őrs is működött, mégpedig a későbbi elnök, Nagy Emőke irányításával. Ebben az összhangban hamar megszületett a halmstadi egyesület neve: Barátság. Ezzel a névvel a tagok egyben hitvallásukat is kifejezik: „jöjjünk akárhonnan is, összetartozunk és barátok vagyunk, és itt mindig helye lesz annak, aki magát magyarnak vallja”.
A Barátság jelenleg is a fentiek szellemében működik, melyet az az örömteli tény is alátámaszt, hogy a tagok között nagyjából egyenlő arányban vannak erdélyi és anyaországi magyarok, de délvidékiek is szép számmal látogatják a HBME rendezvényeit. A Barátság az egyik legfiatalabb egyesület Svédországban, nemcsak saját életkora miatt, hanem abban a tekintetben is, hogy a tagság többségét a fiatal és többségében kisgyerekes családok teszik ki.
A programok pedig igen változatosak, hiszen az egyesület és a vezetőség olyan eseményeket igyekszik szervezni az aktív tagok számára, amilyenekre igény mutatkozik. Mindössze egy olyan szabály van, amelynek betartása, teljességgel érthető módon, a kezdetektől fogva kötelező, mégpedig hogy az egyesület programjain csak a magyar szó megengedett. Ez jelenti ugyanis az alapját annak, hogy egy olyan összetartó, baráti magyar közösség formálódjon, amely megadja az esélyt a következő generációk tagjainak, hogy magyar gyökereiket, a magyar nyelvet, kultúrát és hagyományokat megismerjék, és azokat Svédországban is büszkén viseljék.
***
25 éves a Halmstadi Barátság Magyar Egyesület
Interjú Szávuly Jenővel és feleségével, Ilonával
- 25 éve, 1994-ben alapították a HBME-t. Kik voltak az ötletgazdák, alapító tagok, és mi volt a fő motiváció?
Az alapító tagok tulajdonképpen egy baráti társaság tagjai voltak, akik közül a legtöbben erdélyi származásúak. Az alapítást megelőző időszakban hónapokig szájról szájra terjedt a hír, az ötlet, hogy a többi svédországi magyar egyesület mintájára itt, Halmstadban is kéne egyesületet szervezni. Ennek a megvalósításához nagy erőkkel kerestük a megfelelő helyet és időpontot.
A legelső találkozóra, egy német pap közbenjárására, a Katolikus Egyház adott egy helyiséget a Mariagårdens templomban. Az alapító gyűlésen körülbelül negyvenen gyűltünk össze, olyanokkal, akikkel jórészt addig még alig, vagy csak hallomásból ismertük egymást.
- Voltak-e kezdeti nehézségei az egyesületnek az alapítás után?
Nyilvánvaló volt, hogy a működésünkhöz szükség lesz egy helyre, ahol össze tudtunk gyűlni, de a legelső években nem volt sem bérelt, sem saját ilyen helyünk, mert frissen alapuló szervezetként, anyagi körülményeink ezt nem engedték meg. Így minden héten egy-egy tagnál találkoztunk, gyűltünk össze, és beszélgettünk magyarul.
Egy-két év után segítséget kértünk a Stockholmi Magyar Háztól, amit meg is kaptunk. A másik anyagi támogatás a svéd államtól jött, azonban ahhoz, hogy ezt megkapjuk, be kellett jegyeztetni az egyes tevékenységeket. Ezzel a két plusz segítséggel sikerült végre helyet bérelnünk, ami egy 70-75 férőhelyes terem volt, később ehhez megkaptuk a pincét is, mindez 4300 koronába került. Ahhoz, hogy ezt kifizessük, persze szükség volt a tagok aktivitására és segítségére.
Sokáig úgy működtünk, hogy a klubhelyiség hétvégenként nyitva volt, és minden hétvégén más család szervezett oda valamilyen programot. Ezeken a hétvégéken, összejöveteleken persze volt étel, ital is (általában kávé, zsíros kenyér). Becsületkasszát tettünk ki, ki-ki annyit fizetett érte, amennyit jónak tartott. Így működtek az estek. Ami kis bevételünk volt, azt mind arra költöttük, hogy ki tudjuk pótolni a bérleti díjat. Szinte minden hétvégén volt a fiataloknak is program, amit ők maguk szerveztek, általában Szakács Attila és Szávuly Ernő fogta össze őket.
A bálok is hasonlóképpen működtek a többi programhoz, a zenét például egy házaspár szolgáltatta: a feleség énekelt a férje pedig harmonikával kísérte. Ha voltak vendégfellépőink, őket is családok látták el, ők adtak nekik szállást és ételt. Igazi, összetartó, családias közösséget sikerült teremtenünk.
- Milyen programokat szervezett az egyesület a megalakulása utáni időkben?
Eleinte ugye az egyesület teljesen önellátó módon, mint a mai napon is, önkéntes munkával működött. Ki-ki beleadta azt, amihez értett. Így sokféle programot tudtunk szervezni.
Emlékezetesek a közeli tónál tartott bográcsozások és kirándulások, ezek mind olyan alkalmak, amelyeken mindenféle játékokat is játszottunk a szabadban. Mindig történt valami. Pont, mint ma, csak most minden modernebb formában van jelen. A fiatalok közül, akik azokon a programokon részt vettek, még a mai napig is sokan aktív tagjai az egyesületnek, csak most már ők hozzák a gyerekeiket a hasonló rendezvényekre.
Megtiszteltetés egy ilyen közösségben elnöknek lenni
Beszélgetés Nagy Emőkével, a Halmstadi Barátság Magyar Egyesület egykori elnökével
- Mikor és hogyan lett a Halmstadi Barátság Magyar Egyesület elnöke? Miért vállalta el a tisztséget és mennyi ideig töltötte be?
A tagok 2000 decemberében kértek fel arra, hogy vállaljam el a Halmstadi Barátság Magyar Egyesület elnökségét. Megtiszteltetés számomra, hogy ezt a tisztséget 2008 decemberéig tölthettem be az Egyesület élén. Mikor átvettem az elnökséget, még klubhelyiségünk sem volt, hanem minden alkalommal 300 koronát fizettünk azért, hogy kibéreljük a vallåsi Blå huset-et.
- Milyen programokat szerveztek? Mennyien látogatták az egyes rendezvényeket?
Igyekeztünk változatos programokat kínálni az egyesületi tagoknak és a város magyarságának. Minden évben tartottunk például gulyásfőző napot, amit nagy örömömre mind a mai napig megrendeznek. Több rendezvényünkön vendégül láttuk a Vajdaság Magyar Egyesület tagjait is. Az irodalmi összejövetelek, különféle főzőprogramok, a cserkészet, a futball, vagy éppen a varrótanfolyamok mind sikeresnek bizonyultak. Ezeket lejelentettünk az ABF-nek (Arbetarnas Bildningsförbund), ahonnan anyagi segítséget is kaptunk a megrendezésükhöz. Az önkormányzattal egyetemben több alkalommal is bemutattuk a magyar-székely kultúrát, ilyenkor az alkalomhoz illő anyagokat, tárgyakat, kellékeket mindig a tagoktól kaptuk kölcsön.
A rendszeres tevékenységek mellett többször léptek fel nálunk kiváló vendégelőadók is, akik, bátran mondhatom, hogy nagy hatást gyakoroltak az egyesület tagságára. Ezeknek a rendezvényeknek a megszervezése külön büszkeséggel tölt el. Kétszer járt nálunk Halmstadban a kolozsvári Operaház társulata, valamint szintén két alkalommal léptek fel a marosvásárhelyi színház művészei is. Mikulás-napokon a kolozsvári és a marosvásárhelyi bábszínház előadását egyaránt élvezhették a halmstadi magyar gyermekek. A felnőttek pedig a szüreti és farsangi mulatságokon lazíthattak, amelyekre Dancs Annamari énekesnő négyszer is ellátogatott hozzánk.
- Ha jól tudom, ön szervezte meg a városban a cserkészetet a magyar gyermekek, fiatalok számára. Meséljen, kérem egy kicsit erről. Miket csináltak, milyen rendezvényeken, akár nemzetközi találkozókon vettek részt? Miért bizonyult népszerűnek a cserkészet?
A cserkészet 1996-99 között működött két csoportban, külön-külön vezetővel. Erre a halmstadi önkorményzattól kaptunk anyagi támogatást. Ráadásul minden évben mintegy 10-12 gyereket sikerült elküldenünk a SMOSZ anyanyelvi táborába, a Barátság Egyesület anyagi támogatásának köszönhetően. Utólag is hálás vagyok és ezúton is köszönöm a szülőknek az erőfeszítést és a ráfordított időt, amivel lehetővé tették, hogy a gyerekek ilyen programokon is részt vehettek Halmstadban.
- Végezetül, miért jó Halmstadban magyarnak lenni? Mi ennek az összetartó közösségnek a titka?
Rendkívül felemelő érzés számomra, hogy az egyesületben a mai napig egy családias, baráti hangulat van jelen, úgy a felnőttek, mint a gyermekek körében is. Ez a kedvesség, ez az összetartás számomra is hihetetlen motivációt jelentett lelkileg, szellemileg, azokban az időkben, amikor elnök voltam. Ez az érzés biztosítja azt is, hogy a hét egy olyan napján, amelyet együtt, barátok társaságában töltünk el, igazán jó érzés lehessen magyarnak lenni itt, idegen földön is.
A tagság jelenti a Barátság Egyesület lelkét
Vass Attila Zsolt immáron több mint tíz éve oszlopos tagja a Halmstadi Barátság Magyar Egyesületnek, sőt mi több, 2009 ősze óta elnökként egyengeti a szervezet napjait, működését. Vezetése alatt több olyan új, lelkes magyarokból álló csoport is alakult, amelyek rendszeresen folytatnak közös programokat.
- Hogyan lett az egyesület elnöke, miért vállalta el ezt a feladatot?
Nem sokkal azután, hogy a városba kerültem, már kapcsolatba is kerültem a Halmstadi Barátság Magyar Egyesülettel. Akkoriban, 2008-ról beszélünk, egy kialakult helyzet miatt jobbnak látta az egyesület tagsága, hogy egy, a halmstadi közösség számára független ember vegye át a HBME vezetését. Én úgy éreztem, hogy néhány könnyen megvalósítható ötlettel, elgondolással talán új lendületet vehetne az addig is igen aktív közösségi élet. Így lettem végül én az elnök 2009 őszén.
- Mi az, ami végül tényleg új lendületet adott az egyesületi életnek Halmstadban?
Én úgy gondolom, hogy az a jónéhány lelkes fiatal, akik hozzám hasonló korúként, vagy még nálam is fiatalabbként mertek fontos pozíciókat vállalni az egyesületben, és idejüket, energiájukat nem kímélve tettek azért, hogy ez az összetartó közösség tovább gyarapodhasson. Csak remélni tudjuk, hogy energiánk sokáig megmarad, és a jövőben is lesz majd kikért dolgoznunk. Az egyesület létének az alapja azonban természetesen a tagság. A vezetőség tagjaival azon dolgozunk, hogy mindenki találjon magának valami olyan elfoglaltságot az egyesület keretein belül, amelyben kedvét leli. Remélhetőleg, az elégedett tagok el is viszik hírét ennek a remek hangulatú közösségnek, hogy új embereket bevonzva még tovább nőjön a tagok létszáma.
-Ha már említette, mit tart a legjelentősebb rendszeres programnak, mely elfoglaltságok adják meg azt a lehetőséget a tagoknak, hogy időről időre találkozhassanak?
Elsőként kell megemlítenem a hétvégi gyerekfoglalkozásainkat, hiszen jelenleg több mint 50 kiskorú gyermek tagja az egyesületnek. De mondhatnám a pénteki klubbesteket is, amelyeken mindig vidám a hangulat. Ugyanakkor példaértékű kezdeményezések, és ezért mindenképpen idekívánkoznak, sportcsapataink is. A HBME büszkélkedhet Svédország egyetlen magyar jégkorongcsapatával, elsősorban Szakács Attilának és Lőrincz Lázárnak köszönhetően. Szintén van focicsapatunk, valamint tornát is szervezünk évente. Ennek lelkes intézője Kocsis János, aki méltán viszi tovább a Demeter Károly által elindított halmstadi futballhagyományokat. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, szólnom kell a 16 fős női futócsapatunkról, amely rendszeres résztvevője a hagyományos svéd vårrusetnek.
- Gondolom a bálok, valamint egyéb kulturális programok is fontos szerepet játszanak az egyesület életében.
Hogyne. Báli hagyományainkról elődeim is meséltek már, tulajdonképpen a HBME is egy ilyen összejövetelnek köszönheti megalakulását. Nagy örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy idén áprilisban vendégül láthattuk Berecz András Kossuth-díjas népdalénekest és mesemondót, akivel fia, Berecz István, valamint egykori ösztöndíjasunk, Komáromi Kristóf, néptáncosok és egy háromtagú zenekar is Halmstadba látogatott. Fellépésük svédországi viszonylatban is egyedülállónak mondható. Korábban láttuk már vendégül a Szomszédnéni Produkciós Iroda humoristáit, vagy éppen Nógrádi György biztonságpolitikai szakértőt is. Úgy gondolom, hogy az ilyen programok, előadások nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a halmstadi magyarok megtartsák és erősítsék összetartozásukat az anyaország és a Kárpát-medence magyarságával.
Dobos Tamás
Fotók: Kurucz-Morvai Tibor
A Halmstadi Barátság Magyar Egyesület elnökei:
Deák János
Szávuly Jenő
Nagy Emőke Mária
Harmath László
Dali Ferenc
Vass Attila Zsolt
