A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

A COVID-19 pandémia margójára

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”

(Zsoltárok könyve 90. fejezet 12. vers)

HerczeghneJuhszEditFotoAntalJozsef

A hírekből áradó információtömeget, rémisztő képeket látva a mottóbeli ige jutott eszembe, amikor Svédországban is elkezdődtek az előkészületek a pandémia fogadására.

Ismeretlen a kórokozó viselkedése, mai napig is látunk, tapasztalunk a fertőzéssel kapcsolatos elképesztő és sajnos halálos szövődményeket, amivel szemben tehetetlenek vagyunk.

Munkám során – aneszteziológus- és intenzív terápiás szakemberként – hozzá vagyok szokva a gyors állapotváltozásokhoz, azonnali döntésekhez és ahhoz, hogy az eredmény kézzel fogható.

Egyetemi klinikán dolgozva komplex esetekkel, speciális és nehéz helyzetekkel nézünk szembe igencsak szűkös intenzív osztályos kapacitással. A nagy nyomás ellenére idáig nem panaszkodhattunk az eredményeinkre, köszönhetően a jól képzett, lelkes szakembergárdának, akikből kevés van, mert nem mindenki bírja ezt a tempót vagy nem sokáig.

Na, ebben a helyzetben tört ránk a világjárvány!

A mesterséges lélegeztetésre, intenzív ellátásra alkalmas helyek számát csak úgy lehet megtöbbszörözni, hogy átszervezzük az ellátást, osztályokat költöztetünk át és elkülönítjük a COVID-19-ben szenvedő betegek ellátását a nem fertőzött betegekétől.

A posztoperatív (operáció utáni) részleg idén őszre tervezett átköltöztetése az újonnan épült kórházba akuttá vált. Az osztály szakmai vezetőjeként gyakorlatilag két nap alatt kellett megszervezni a költöztetést úgy, hogy az a betegellátást ne befolyásolja.

Amint említettem, a hirtelen helyzetváltozás és az azonnali, hathatós megoldás megtalálása, kivitelezése nem áll tőlem távol, de ami ebben a 48 órában lezajlott, az valóban egy bravúros csapatmunka volt.

A szekrényemben találtam néhány méter „akademiska-kék” szalagot, és mielőtt az első beteg megérkezett a műtőből néhány, a kollegáim felé intézett köszönő szó kíséretében, felavattuk az új osztályt.

Közben ment a klinikai munka és érkeztek a COVID-fertőzött betegek, ki milyen súlyossági stádiumban. A fertőző osztályra vették fel azokat, akik még nem igényeltek magasabb szintű ellátást, akik pedig lélegeztetésre szoruló állapotba kerültek vagy művesekezelés vált szükségessé, azokat az intenzív osztály vette kezelésbe.

Közben új ügyeleti sorokat kellett szervezni a meglévők mellé. Minden egyéb területen – pl. képzések, kutatás, konferenciák – megállt az élet.

A szakemberhiányt átcsoportosítással, gyorsképzéssel oldották meg. Műtősnők is beálltak segíteni a fertőzött betegek ápolásába, más kórházak dolgozói is bekapcsolódtak az embert próbáló munkába, közben még mindig mentek a műtőink teljes gőzzel.

A helyzet napról napra, óráról órára való változását az osztályok közötti szoros kapcsolattartás révén tudtuk és tudjuk uralni. Időnként a technikai eszközök (pl. videokonferencia) segítenek sokat a helyzethez való alkalmazkodásban.

Már hetek óta hétvégente is – ha éppen nem ügyelek – készenlétben vagyok folyamatosan, ha a szükség úgy hozza, segíteni tudjak. Volt rá példa, amikor kellett.

Fegyelmezetten zajlik a munka, de érezhető, hogy fáradunk. Vannak beteg kollegáink, nekik virágot küldünk, telefonon érdeklődünk hogylétük felől, és üzeneteiket papírra vetve kifüggesztjük, hogy a többiek is lássák az üdvözlő és köszönő szavakat.

A nyári szabadságokat is visszavonták. A reakciók különbözőek: van, aki megérti, van, aki felháborodik.

Frusztráció afelett, hogy nem tudjuk, mi lesz.

Jelenleg daganatsebészet és életmentő műtétek zajlanak, de az országos adatokat nézve Uppsala a legelső a műtéti számok tekintetében.

Változik-e a vírus, újra támad-e, meddig tart? – kérdések, melyre senki sem tud pontos választ adni.

Arról nem is beszélve, hogy nem ismerjük a hosszú távú következményeit a szervezetre nézve. Utólag rakhatjuk csak össze a puzzle-darabkákat.

Egy biztos, ennek a helyzetnek is vannak pozitív hatásai. Figyelmeztetés, hogy nem minden természetes, amit kapunk, és amink van. Az, hogy van erőnk felkelni, dolgozni, ajándék. Hogy van ételünk és fedél a fejünk felett, szintén az. Különösen karanténban levőknek jelent megpróbáltatást a közösség hiánya, tehát az, hogy vagyunk egymásnak, az is ajándék, csak élni kell vele és megbecsülni.

Kedvenc művem Madách Imre: Az ember tragédiája. Az ebből származó idézettel kívánom, hogy tanulva a ránk szakadt helyzetből, ismét találkozhassunk és örülhessünk még sokáig egymásnak!

 

„Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”

 

Uppsala, 2020. május 03.

 

Írta: Herczeghné Juhász Edit

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2021. április 03.
Kedves Híradó Olvasók!   Habár lassan azt sem tudjuk már megszámolni, hogy a koronavírus-járvány hányadik hullámánál tartunk, de az még biztosnak mutatkozik, hogy itt a tavasz, s március idusán megemlékezünk az 1848/’49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, eszményéről, a magyar szabadságért…
Tovább
Weöres Sándor: A teljesség felé

Weöres Sándor: A teljesség felé

Könyvespolc 2021. április 18.
„Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor…
Tovább
Cigonya

Cigonya

Képzőművészet 2021. április 18.
Tihamért gyerekként ismertem meg Magyarkanizsán, a hatvanas években. Ötödikes koromban lehetett az eszmélésem. Akkor már túl voltunk jó néhány korcsolyázáson a befagyott Körös jegén, jó időben pedig pecázni jártunk a Bányába, vagy a Slajcra, kis Tiszára (a Tisza holtága) vagy…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább

Egyesületek

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

Már 2021-et írunk, de az elmúlt év eseményei továbbra is megnehezítik a mindennapjainkat. Ősszel ugyan még volt lehetőségünk…
Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Az elmúlt évben bizonyára sokunk fejében megfordult afféle gondolatok tömkelege, mint pl. „ennél rosszabb már nem lehet...”, „meddig…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME