Harmincadik évét tölti 2011-ben a SMOSZ Híradója. Álljunk meg ismét egy kicsit – mint ahogyan azt a 25 éves évforduló kapcsán is megtettük* -, és tekintsünk vissza - mert érdemes és tanulságos! - az elmúlt harminc évre. Voltak gondok, nehézségek, de ezek ellenére a lap továbbra is rendszeresen megjelenik, évente négyszer, 2.000 példányban.

 

A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének 1974. február 16-án történt megalakulása után hamarosan szükségesnek mutatkozott Svédországban is egy központi, egyesületi folyóirat megjelentetése.

Az indulás nem ment olyan egyszerűen. Bár nem mindenki tartotta eleinte szükségesnek egy központi lap kiadását, az idő – és a tény, hogy a Híradó ma is élő és olvasott, belső használatra készülő sajtótermék - igazolta, hogy a svédországi magyar közösségnek szüksége volt és van egy országos folyóiratra. 

Ilyen előzmények után a Híradó első száma 1981 januárjában jelent meg, négy oldalon, a SMOSZ levélpapírján. Neve/címe még nem volt. Az olvasó ebből megtudhatta, hogy:„Sajtó hiányában ez az első bátortalan kísérlet a magyarság szélesebb rétegeinek közvetlen bekapcsolására és tájékoztatására, s a továbbiakban is ebben a formában kísérelünk meg majd - évente négyszer – tevékenységünkről nagyvonalakban beszámolni”.

 

 

A SMOSZ-hoz tartózó egyesületek a Híradóban rendszeresen beszámolnak a helyi eseményekről. Így a különböző városokban élő magyarok figyelemmel kísérhetik egymás munkáját.

Az első három szám kimondottan csak egyesületi beszámolókat közölt; a későbbiekben egészen a 19-ik számig 50-80 %-ban voltak jelen a lapban helyi hírek, események. A 20-ik számtól napjainkig 20-50 % volt az egyesületi tudósítások részaránya. Ennek az ingadozásnak több oka is volt. A lap történetében volt ugyanis olyan időszak, amikor nagyon fontos volt a tájékoztatás a svéd politikai menedékjogról és a svéd bevándorlási törvényekről - így időnként kevesebb hely jutott az egyesületi híreknek. Voltak olyan egyesületek is, amelyeknek léte alig két-három ember munkájának volt köszönhető. Lehetséges, hogy az ilyen egyesületekben a napi gondok, teendők miatt már nem jutott idő beszámolók megírására is. Ezt mutatja az elmúlt harminc év alatt megszűnt magyar egyesületek sorsa is.

Nem titok, hogy a mindenkori szerkesztő(k) munkáját sokban segítik azok az egyesületi vezetők, tudósítók, akik időben beküldik híreiket. Az egyesületi közleményekből megismerjük egymás örömét, gondját, és így együtt tudunk örülni vagy búsulni minden egyesületi életet élő svédországi magyarral. Az egyesületi tudósítások mellett a lap bemutatta a SMOSZ vezetőségi tagokat; néhány éve bővebben foglalkozik a jubiláló egyesületekkel, minden számban kiemelten foglalkozik a 34 egyesület valamelyikével, továbbá egyesületi vezetőket és nevesebb svédországi magyarokat is bemutat. 

Nemzeti ünnepeinkről, jenentős évfordulóinkról szintén rendszeresen olvashatunk a lapban.

 

 

A Södertäljei Magyar Egyesület már az első pár számban tájékoztatott a gyermekek anyanyelvi oktatásáról. Az Országos Szövetség Iskolabizottságának munkájáról már a 7. számtól rendszeresen olvashatunk. Lőrincze Lajos látogatása alkalmából Rezsőfi Alajos Magyar anyanyelvi oktatás Svédországban címmel több oldalas tanulmányt közölt a 11. számban. A svédországi magyar anyanyelvoktatás kérdését (mind az iskolarendszer által biztosítottat, mind az önerőből kialakítottat) a Híradó mindig napirenden tartotta és tartja. Az „Iskolabizottság hírei”, majd az „Anyanyelvápolás” és ma az „Őrszavak” rovatban olvashatunk az itt élő magyar fiatalok anyanyelvi oktatásáról, gondjairól és lehetőségeiről.

A 3. számtól a Södertäljei Magyar Egyesület rendszeresen közölt gyermekverseket egyesületi oldalán, amely később – sajnos – megszűnt. Örömömre szolgál, hogy a 111. számtól új és a kisebbeknek is szánt „Gyermekoldal” rovat jelenik meg Tóth Ildikó összeállításában.

 

Kell ez a rovat is, úgyanúgy, mint a sportoldal. A svédországi magyar egyesületi sportról az első számokban szintén a Södertäljei Magyar Egyesület számolt be, majd ezt követte Ljungby. A „Sport” rovatban visszaemlékezést olvashattunk a magyar futball hőskorából, s remélem, a jövőben ez a rovat is inkább „svédországi” lesz. Sok itt született magyar fiatal sportol, és sokuk komoly eredményeket ért el. Jó lenne, ha a szülők, barátok vagy egyesületek erről időnként tájékoztatnák a szerkesztőséget!

 

 

A Híradó rendszertelenül bár, de közölt verseket, általában az alkalomnak megfelelőeket (húsvéti, karácsonyi témájúakat, néha a hazafiasakat). A 35. (1989 december) számtól a 49. (1993. június) számmal bezárólag (13 alkalommal) irodalmi és művészeti mellékleteként 4 oldalon megjelent az Olvasólámpa. A melléklet magyar (de nem skandináviai) irodalommal és művészettel foglalkozott, és Banner Zoltán irodalomtörténész szerkesztette. 

Az itt élő magyar szerzők, írók bemutatásának egyik szép példája volt a Híradó 2003 decemberében kiadott irodalmi melléklete (amely a SMOSZ által kezdeményezett skandináv írótalálkozó eredménye volt). A Közérzetünk évszakai címmel megjelent melléklet szerzői: Gergely Tamás, Lipcsey Emőke, Neufeld Róbert, Sall László, Sulyok Vince, Szabó Zoltán, Szente Imre, Tar Károly, Telegdi Magda, Tölgyessy B. Zoltán, Újvári Tünde és Veress Zoltán voltak. 

A Recenzió rovat rendszeresen közöl könyvszemlét és kritikát.

 

A 37. számtól a lap előállítása számítógépen történik. A 79. számtól új köntösben, nyomtatva, és fekete-fehér fotókkal jelenik meg a Híradó. Jelentkeznek a fiatalabb cikkírók is: Bozóky Lili, Burda Andrea, Daróczy Szabolcs, Kádár Dóri, Harmath László, Jánosi-Lindroos Caroline, Kecskés Andrea, Kovács Szilvia, Molnár Tímea, Mokos Ádám, Molnár Tímea, Niman Andrea, Pap Veronika, Réger Zsófia, Sántha Hanga, Sebestyén Indira, Szilágyi Zsolt és Végh Norbert. Ki az egyesületéről számolt be, ki önálló írással jelentkezett.

 

Jakabffy Ernő a Híradó 1989 decemberi számában így tekint vissza a lap első tíz évére: „...sok olyan dolog történt, amelyekről szólnunk kellett: a csírázó magyar szabadság lakiteleki szerveződéséről, az erdélyi magyarság üldöztetéséről, a 86-88-as évek magyarországi és erdélyi menekülthullámairól, a svédországi menekülttáborok helyzetéről, a menekülteket támogató munkacsoport megalakulásáról és munkájáról, tüntetésekről, gyűjtésekről és ezek bekapcsolásáról a nyugati emigráció közös akcióiba, a magyarországi ellenzéki erők előretöréséről; a MDF, SZETA, SZDSZ, FIDESZ stb szerepéről ...”

 

A Híradó már 1984-ben, a 12. számában felhívással fordult a svédországi magyarsághoz, hogy tiltakozzanak Visky Árpád, Borbély Ernő és Búzás László bebörtönzése ellen. Ez a szám közli Szőcs Géza üzenetét is. A lap rendszeresen beszámol a magyarországi demokratikus ellenzékről. Erdélyi hírek is helyet kapnak, majd Segítsük Erdélyt! címmel az akkori szerkesztők rovatot indítanak. Menekültek tömeges érkezésével a lap rendszeresen tájékoztatott a svédországi átmeneti táborokban élő magyarokról. A Híradó beszámolt arról is, hogy megalakult a SMOSZ keretén belül működő Menekülteket Támogató Csoport, közölte ennek beszámolóit a svéd menekülttáborokról és statisztikai adatokkal is szolgált a svédországi menekültekről. 1990 után nem hittük volna, hogy a magyarság megpróbáltatásai tovább folytatódnak. Az 1993-as, 49. számában a lap Svédország és a jugoszláviai menekültek címmel az újabb menekülthullámról tudósít: „...A Magyarok Világszövetségének megbízásából Jakabffy Ernő levélben érdeklődött a bevándorlási ügyek intézésével is megbízott művelődési miniszternél a volt Jugoszláviából idemenekült hadköteles fiatalok menedékjogát illetően. Birgit Friggebo óvatos és a probléma lényegét nem különösebben érintő választ...” küldött, amelyet a Híradó is közölt.

A Híradó rendszeresen beszámolt a Kárpát-medencében kisebbségben élő magyarokról.

 

A rendszerváltozás után megindulnak az első segélyszállítmányok. A Híradó tudósításaiból tudjuk, hogy nemcsak az itt élő magyarok, hanem svéd személyek és szervezetek is küldtek segélyt a történelmi Magyarország területére. Természeti – vagy mint legutóbb: környezeti - katasztrófa esetén a SMOSZ azonnal gyűjtést hirdet meg a lapban a kárpát-medencei magyarság megsegítésére. Az adakozók nevét a lap rendszeresen közli (a Duna-televízió támogatóit is).

A fényképekkel gazdagon illusztrált Híradó a nagyobb magyar évfordulókról is rendszeresen megemlékezik. 

A Művelődés rovat egyik sorozatában a lap bemutatta az elcsatolt területek magyar kulturális központjait és régióit. Másik sorozata a svédországi magyar bevándorlás fejezeteit térképezte fel. A Képzőművészet és a Portré rovatokban Svédországban élő magyar képzőművészeket és nevesebb személyeket ismerhetnek meg az olvasók. A Vendégeink lesznek és a Vendégeink voltak rovat tájékoztat a meghívott előadókról, illetve a központi rendezvényekről. Néhány éve Magyarország svédországi nagykövetségének is saját rovata van a Híradóban, amelyben közérdekű információkat közölnek, mint például a szavazással, vagy a kettős állampolgársággal kapcsolatos tudnivalók.

Mint érdekesség megjegyezendő, hogy a Híradó évfolyamainak számlálásába hiba csúszott 1997-ben, amikor mint 16. évfolyam jelent meg, nem mint a soron következő 17. Ettől kezdve tehát minden megjelent évfolyam a valós számnál egyel kisebbet mutat. Az idei, 2011-es év tehát a Híradónak tulajdonképpeni XXXI. évfolyama...

 

A lap küllemében és tartalmában az évek folyamán fokozatosan fejlődött, és a svédországi magyarok olyan központi lapjává nőtte ki magát, amely méltó az itt zajló gazdag és tartalmas magyar egyesületi élethez. Hála ezért a Híradó mindenkori szerkesztőinek és munkatársainak. Az elmúlt években a Híradó főszerkesztői voltak: Lázár Oszkár, Ujvári Tünde, Sántha Ferenc. Munkájukat szerkesztők egész sora segítette: Vajna Julianna, Kalocsi Margit, Kalocsi Gyöngyi, Szente Imre, Szentkirályi Csaga, Sall László, Tóth Ildikó, Kádár Dóri, Kecskés Andrea, Sántha Judit.

 

A lapnak 2008-tól internetes változata is van, amelyet Bitay Xsolt gondoskodásából a SMOSZ honlapján lehet böngészni.

Harminc év egy ember életében sem kis idő, ám egy nyugaton kiadott újság esetében inkább matuzsálemi kornak számít. A magyar emigrációban kevés lap élt meg harminc évet, vagy ennél többet. 1956-os, vagy az 1945-ös emigránsok által kiadott régebbi újságok száma ma már talán a tízet sem éri el világszerte. Ezért vagyunk büszkék az itt élő magyarok lapjára, a mi harmincéves Híradónkra!

 

 

*Lásd még a Híradó, XXV. évf. 100. szám, 2006. júnus – 11-13. oldalak