A Göteborgi Magyar Napok, vagyis az „iHuset” rendezvénysorozatának közeledtével - már csaknem másfél évtizede -, a napfényt vártuk, a tavasz közeledtére gondoltunk. Sajnos, 2017 március 11-én csípős, hideg szélben érkeztünk az Eugen & William galéria bejáratához. Mégis, sokkal több érdeklődő már nem fért volna a helyiségbe. Ahogyan az arcokat néztem, eszembe jutott, amikor valaki hamisnak, mellveregetőnek nevezte a külföldön élő magyarok sokszor emlegetett hazaszeretetét. Itt, a megnyitón látott arcok, mást fejeztek ki. Ezek a magyarok eljöttek, mert tudták, hogy más magyarok is eljönnek. Mellveregetni? Ki előtt? Egymás miatt jöttek. Sokadik éve idén tavasszal is.

Csata Attila, a göteborgi Kőrösi elnöke üdvözölte az iHuset megnyitóján megjelenteket. Az idők múlásával egyértelművé vált, hogy ez a mozgalom a város, Göteborg életének része lett. Jó, mert összetartja a környéken élő magyarokat. Minél több fiatalt kell megnyernünk ennek az ügynek, hogy vigyék, fejlesszék tovább, amit mi negyed százada elkezdtünk. Eddig több jelszóval buzdítottuk egymást, hogyan őrizzük, gondozzuk magyar kultúránkat itt Svédországban. Az idei jelszó a New Generation.

Az elnök a meghívott vendégek közül tiszteletbeli konzulunkat, Bengt Halse-t kérte, mondja el az idei megnyitóval kapcsolatos gondolatait. A konzul el is jött, ami azt is jelentette, hogy spanyolországi utazását egy nappal elhalasztotta. Bengt Halse volt az, aki a 2014-ben rendezett tízedik iHuset megnyitásakor arra hívta fel a figyelmet, hogy már csak 90 év a századikig, s ez nagy derültséget keltett az egybegyűltek között. Azóta a konzul, az évi megnyitókon nem mulasztja el egy-egy évvel rövidebbre venni a hátralévő évek számát. Fontosnak tartotta rámutatni, hogy az első, 2005-ös rendezvény óta, több és több művészeti kifejezésmód kapott teret. Gratulált a rendezők képességeihez, hogy ilyen állandó fejlődést produkáltak.

Kovásznay Ádáma SMOSZ vezetősége és Bihari Szabolcs elnök jókívánságait hozta a magnyitóra. Elmondta, hogy a SMOSZ, amennyire ez lehetséges, anyagi támogatást is ad a göteborgiaknak, emellett pedig lehetővé teszi, hogy a Híradó oldalait olvasva Svédországban és külföldön is sokan követhessék figyelemmel a Kőrösi munkáját, általában a svédországi magyar kulturális élet eseményeit.

A stockholmi Magyar Nagykövetség üdvözletét Szabó Balázs konzul hozta el. Emlékeztetett rá, hogy a kezdetben egy estére tervezett Huset, rendezvényei idén már hónapokat ölel fel. Nem csak Svédországban, de az Európában élő magyarság életében is jelentős eseménynek számít, mint ahogyan a Göteborgban élő több mint nyolcvan nemzetiség is figyelemmel kíséri.

Mint már többször, az iHuset-et ezen a tavaszon is Göteborg volt polgármestere, Jöngen Linder nyitotta meg hivatalosan.

 

Az ezt következő percekben aMaranti együttes (Markócs Mária hegedű és Bosnyák Antal gitár) játszottak. Köszönjük. Kellemes zenei élményben volt részünk.

 

A galéria tulajdonosa, Johan Palmborg, üdvözölte a megjelenteket, kiemelve azt a három fotóművészt, akiknek a munkái borították a falakat. Külön üdvözölte a kiállítók vezetőjét, Villing Dórát. Elmondta, hogy galériájában mindig is szívesen látja a fotósokat, és örül, hogy két barátjával, Csata Attilával és Bánovits Andrással együttműködhet.

New Generation fotóművészeti kiállítás

 

Az iHuset idei megnyitójának helyszínén láthattuk Vékony Dorottya, Száraz Kata és Ács Aliz fotográfiáit. Mindhárman a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) fiatal alkotói. A Kőrösi meghívásának tettek eleget. Küldöttségüket Villing Dóra vezette, aki beszédében emlékeztetett Moholy-Nagy és több kortársának fotóművészetére. Az 1900-as években, karrierjük során, sok ellenállással küzdöttek meg. Alkotásaik később világhírűvé váltak.

Akkoriban ők voltak egy új generáció.

A három kiállító fotográfia mester szakon diplomázott. 

-         Egy olyan fiatal csoport tagjai – mondotta Villing Dóra -, akik még pályájuk elején járnak, de már bizonyítottak otthon és a nemzetközi porondon is. A most generációja.

Alkalmam volt beszélgetni a három művész egyikével, Vékony Dorottyával.

-         Villing Dórával onnan is ismerjük egymást, hogy társadalmi munkában a budapesti fiatalok fotóművészeti stúdiójának vagyunk vezetőségi tagjai. Próbáljuk egyengetni a pályakezdő fotográfusok lehetőségeit, hogy kapcsolatba kerülhessenek szakmai szervezetekkel, kiállításokon szerepeljenek.

Meg kell említenem, hogy Vékony Dorottya olyan lelkesedéssel beszélt a másik két kiállító produkcióiról is, hogy szavaiból szinte sugárzott a művészet és a hasonló érdeklődés szeretete.

Ács Alíz Walpurg című sorozatát állította ki, Vékony Dorottya munkái egy párkapcsolat jeleneteit ragadja ki; Száraz Kata Nocturne címet adta munkájának: a többnyire Brüsszelben készült képek az otthonról és a hovatartozásról szólnak egy személyes történet filmszerű eseményein keresztül.

Köszönjük, hogy eljöttek hozzánk, Svédországba, Göteborgba.

 

Magyar filmek az iHuset műsorán

 

A magyar filmek minden tavasszal megjelennek a Hagabio vetítőiben. Ez nagyon jó alkalom arra, hogy a Göteborgban élő, filmeket szerető svédek és más nemzetiségűek is megnézhessék a magyar munkákat. Volt már közöttük olyan alkotás, amely milliókba kerülő reklám nélkül nem juthatott el a világ minden mozijába. Hozzánk elhozta az iHuset...

A Szerdai gyerek Horváth Lili első nagyjátékfilmje. A rendező, akárcsak díjnyertes rövidfilmjeiben (Napszúrás, Uszodai tolvaj), ezúttal is a felnőtté válás témájával foglalkozik. Filmjének hőse az állami gondozásból frissen kikerült 19 éves Maja: felelőtlen kamaszlány, ugyanakkor egy négyéves kisfiú anyja. Maja önsors-rontásra való hajlama ellenére azért harcol, hogy fia felügyeleti jogát megszerezze – nem akarja, hogy a gyerek sorsában a sajátja ismétlődjön meg. Önmagával folytatott küzdelmei egy váratlan lehetőséghez és egy szokatlan új szerelemhez vezetik.

ATiszta szívvelakció-vígjáték egy kerekesszékes bandáról, ahol két mozgássérült fiatal közeli barátságot köt egy vagány kerekessszékes bérgyilkossal. Így a maffia szolgálatába állnak. Sok vesztenivalójuk nincs a szereplőknek, bár ebben a kalandban semmi nem az, aminek látszik. Nincs határ fantázia és valóság között, miközben hőseink egyik tűzpárbajból vetődnek a másikba, megismerjük a kerekesszékben töltött mindennapok kihívásait.
Ezután még azt is átélhetjük, hogyan bocsát meg az apjának egy elhagyott fiú.

Mindkét film számtalan nemzetközi seregszemlén szerepelt és kapott elismerést.

 

Hoffman Mónika jazzkoncertje

 

Hoffman Mónikának nem ez az első sikeres fellépése Göteborgban. Már közel tíz éve tapsolhattunk neki és együttesének a Galleri Cosmopolitanban. Akkor is a Huset meghívására jött el hozzánk. Zenészek, énekesek fejlődésében nincsenek kijelölhető határok. Ezért, ha Mónikára tíz éve azt mondtuk, hogy jót produkált, most is ezt mondjuk. Mégis: közben rengeteget fejlődött. Sokkal tudatosabban használ minden zenei-szakmai eszközt.

Amikor feltettem a kérdést, mi történt karrierjében az elmúlt évtizedben, magam is majdnem felnevettem. Egy énekesnő életében ez nem egy könnyen megválaszolható kérdés, meg azután erre nagyon rövid az idő egy koncert pár perces szünetében.

-         Malmőben énekszakon befejeztem a főiskolát és énektanári bizonyítványt is szereztem. Ami manapság nem kis dolog, dolgozom. Egy szuper gimiben adok énekórákat. Tehát nem csoportosan, mert az nem az én világom. Sok tanítvány van, akik nagyon figyelnek és komolyan érdekli őket az ének.

-         Hangfelvételek?

-         Igen. Közben két lemezem is készült. Az egyiket Amerikában vettük fel Grammy-díjas zenészekkel. Ugyanis akkoriban Amerikában tanultam a Barclay College of Musicban. Többnyire saját szerzeményeimről van szó, amelyeket tanárom, Oscar Stagnaro hangszerelt. 2016 szeptemberében volt a Malmőben felvett karácsonyi lemezem bemutatója, amelyet az amerikai CD-n szereplő zongoristával együtt készítettünk.

Mónika kétszer lépett már föl a magyar kamerák előtt az Eurovízió műsorában.

-         Jövő héten Brémába utazom, hogy az ott megrendezendő jazz-vásáron népszerűsítsem a lemezemet. Októberben lépek fel a Budapest Jazzklubban.

-         Jó ez a trió, aki a mai koncertet kíséri.

-         Nagyon örülök, hogy vállalkoztak erre az útra. Nagyon jó velük dolgozni. Malmőben leggyakrabban azzal az együttessel lépünk fel, akikkel legutóbb Göteborgban játszottunk, de az is előfordul, hogy magyar zenészekkel dolgozom.

Az est második részében elhangzott Shooting Star című számot Mónika a Torontóban művészi rajzot tanuló húgával, Erikával közösen írta.

Beszélgetésünknek ezen a pontján Mónika arca felragyogott és nem egy zenei jellegű bejelentést tett:

-         Nos, mi történt még? A drágám megkérte a kezemet, úgy, hogy június 3-án esküvő lesz.

-         És én ezt tényleg meg is írhatom a Híradóban?

-         Nyugodtan. Persze.

-         Köszönöm szépen. Mónika, sok boldogságot az életben, a jazzben pedig sok sikert kívánunk!

 

Maróti László