Az idei évadot szeptember 20-22. között Őszi gyümölcsszüret témakörű táborával nyitotta a SOMIT Generációk. Mint az elmúlt évadban több hétvége, úgy ez a tábor is teltházas volt.
Az első, pénteki napon a programok sorát a tábornyitás és azt követően a vacsora nyitotta. Miután a már megérkezett táborlakók jóllaktak, kezdődtek is az esti játékos feladatok. Az első verseny a lepényevés volt (a legtöbbeknek desszert gyanánt), ahol a jelentkezőknek egy-egy zsinórról lelógatott lekváros lepényt kellett ügyesen megenniük. A következő játékban vállalkozó kedvű férfiak és nők mérhették össze ügyességüket és gyorsaságukat egy úgynevezett „hullámivás” során, ahol a merészebbeknek egy pohárka bort, a többieknek pedig egy pohárka vizet kellett meginniuk a játékszabályok betartásával. A lányok szerint a fiúknak ez nem sikerült teljesen, így rögtön egy visszavágóra is sor került. A következő, nagy sikert és nevetést arató - egyébként hagyományosan lakodalmi játék - a sokak által ismert és kedvelt Hintómese volt, aminek történetét ez alkalommal a tábor témájára írtuk át.
A szombati reggeli után az első program immár szokásosan a kvíz volt, ahol a táborozók összemérhették tudásukat és új ismereteket is szerezhettek az őszi néphagyományokkal, gyümölcsszürettel és aratással kapcsolatban. Megtudhatták például, milyen népszokások fűződnek Kisasszony napjához vagy, hogy régen a talált, üszkös (fekete) kukoricacsövekkel a legények tréfából összekenték a leányok arcát.
Rövid szünet után a Svédországban ritka, szeptember végi ragyogó napsütésben és melegben szinte mindenki a kertben beszélgetett és napozott, kiélvezve a vénasszonyok nyarát. Akinek éppen kedve volt, eközben kipróbálhatta az almamust készítését és az almaaszalást is. Az együtt elkészített italt közösen ittuk meg az ebéd mellé.
Ebéd után pihenés és szórakozás gyanánt megtekinthettük Balogh Fanni, Lehel Katalin és Czakó Roland vendégszínészeink Paraszt dekameron című előadását. Az színházi előadás annyira színes, vicces és ízes volt, hogy másnap többen panaszkodtak, hogy a sok nevetéstől izomláz lett a hasukban.
Az előadás „fáradalmait” ki-ki különbözőképpen pihente ki. Volt, aki folytatta a sütkérezést a napon, mások pedig kézműves foglalkozáson vettek részt. Többféle tevékenység közül is választhattak az alkotni vágyók: lehetett üveget dekorálni, vagy textilt festeni népi motívumokkal, mintákkal; vagy hagyományos szüreti koszorút kötözni és díszíteni az esti bálhoz.
A szombati napot az esti, táncos szüreti mulatság zárta. A bál első táncát az elhagyott cipőjük alapján választott lánnyal táncolták a férfiak. A bálozást lopkodós játékkal színesítettük, mi szerint a szüreti koszorúról a nem oda illő cukorkákat kellett elcsenniük a táncolóknak, de úgy, hogy azt a két, koszorút őrző csősz ne vegye észre. Akik a táncolásban, lopkodásban megfáradtak, a tábortűz körül gyűltek össze, beszélgettek, nótáztak hajnalig.
Az utolsó nap szokás szerint a búcsú napja volt, délelőtt mindenki kitakarította a szobáját, a közös helyiségeket, majd ebéd után hazaindult.
Ez a SOMIT Generációk tábor is programdúsra, élvezetesre és érdekesre sikeredett, és mindenki élményekkel gazdagon térhetett haza.
Bálint Réka
Fotók: Bitay Zsolt
