Örömmel ülök le írni ezt a beszámolót. Nem csak azért, mert tavasz van és süt a nap az ablakon át, hanem mert jó dolgok történnek házunk táján.
Az őszi évadot, azt hiszem, írhatom úgy, hogy hagyományunkhoz híven bográcsozással kezdtük. Az ilyen programoknak igazi közösségformáló erőt tulajdonítunk, ilyenkor nagy örömünkre sok barátunk eljön beszélgetni, játszani és jó kis hazai ízeket enni. Ilyenkor megbeszéljük, hogy mik lesznek a programjaink, hányféle előadás, bál és egyéb esemény lesz az ősz folyamán, amit mindenki vár, és megfelelő hangulatba öltözteti szívét.
Egy könnyed, de mégis filozofikus Svejkkel sörözhettünk együtt szeptemberben. A „kocsmázásban” a közönség is részt vett, a nevetgélő gyerekeknek pedig hamar az orrukra koppintottak, hogy ne hangoskodjanak a kocsmában, ahova tulajdonképpen csak felnőttek mehetnek.
Ez a mindenképpen érdekes gondolatokat ébresztő előadás után tényleg felhőtlenül szórakozhattunk a szüreti bálunkon. A vajdasági Kató István és Varga József húzta a talpalávalót, és még szüreti tánc is volt. Annyi vendég volt, hogy a végén attól féltünk, még vacsora sem jut mindenkinek.
Összeszorult torokkal emlékeztünk október 23-án arra, hogy ”Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van”. Kilyén Ilka művésznő és családja elevenítette fel számunkra, milyen a zsarnokság az utcán, az otthonban, a vallatószobában, és végül, hogyan szakítja szét a táncoló szerelmespárokat.
Hogy ne tűnjön olyan hosszúnak az ősz, és persze azért is, hogy fiataljaink is találjanak programjainkban kedvükre valót, bowlingozásra hívtuk a tagjainkat. Ilyenkor kemény verseny folyik az első helyért, de a vicces piszkálódások és heccelések közepette igazán felüdítő volt a hangulat.
A csöppségek számára is szerveztünk ám programot: Paprika Jancsi és az ördög látogatott el hozzánk személyesen. Az ördög jelenléte és Paprika Jancsi enyhe agressziója először rémületet keltett a kicsikben, de a végén ők is szurkoltak, hogy jól bánjon el Jancsi a vissza-visszatérő gonosz ördöggel. A jókedvű előadás után a Mikulás látogatása tette feledhetetlenné ezt a délelőttöt, ahol minden gyermek névre szóló ajándékot kapott. Hogy a felnőttek is újra gyermekeknek érezzék magukat, nekik Mikulás bulival kedveskedtünk az este folyamán, ahol a táncparkett ördögei mutathatták meg tudásukat.
Idén a közgyűlésen, majd a farsangi bálon találkozhattunk újra, ahol Piroskától elkezdve a farkason át Richard Gere-el, a Pretty woman-nal, pappal, kalózzal, görög istennővel, cowboy-jal, magyar focistával és megannyi más létező is kitalált lénnyel szórakozhattunk. Ismét a vajdasági fiúk zenéltek, és a hangulat akkor hágott igazán tetőpontjára, mikor a hegedűs alig bírta húzni a sok csárdásozó ifjú alá a talpalávalót.
Március idusa alkalmából komolyra fordult hangulatunk, és rendhagyóan 48-as katonadalokkal emlékeztünk a Bartina zenekar jóvoltából. Praznovszky Mihály irodalomtörténész segítségével azt is megtudhattuk, hogy kronológiai sorrendben hogyan zajlottak az események március 15-én.
Miközben e sorokat írom, izgatottan készülök a hétvégi humorestre, melyen a Székely Góbék elmélkedését fogjuk hallatni arról, hogy „A mü üdőnkben nem így vót”. Ezzel az eseménnyel nagyjából évadunk vége felé közeledünk, és elégedetten nyugtázzuk, hogy jó évet zárunk. Vannak, akik akarják, hogy legyen halmstadi Barátság egyesület, vannak, akik támogatnak, vannak, akik visszatérnek, és legfőképpen vannak fiatalok, akik akarnak közénk tartozni. Hát kell ennél több?
Balogh Erika
