Nehéz lenne felsorolni, hogy a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör megalakulása óta hány híres előadót, művészt hívott már meg Magyarországról, a Kárpát-medence magyar lakta területeiről, vagy épp Svédországból. Színdarabokat láthattunk, koncerteken énekelhettünk a hazai legjobbakkal, történelmi, irodalmi és tudományos előadóknak, magyar filmeknek tapsolhattunk. Az említettekhez hasonló rendezvények sorából külön ki kell emelnem a már visszatérőeket. Idén tavasszal kilencedszer ölt formát, s ma már göteborgi eseménynek számít a Göteborgi Magyar Napok, vagyis a hu.se.t néha 10-12 napos rendezvénysorozata. A Pop-rock és a Táncház minden alkalommal igazi magas szintű élményt nyújt felnőtteknek, fiataloknak, magyaroknak, svédeknek egyaránt. 

 

 

Nobel-estjeink örökös szervezőjét, házigazdáját, a Művelődési Kör egykori elnökét, Dr. Fülöp Gézát kérdeztem a Nobel-estek történetéről. Arcán látszott a lelkesedés:

− Közel húsz éve, minden év novemberének utolsó hetében gyülekeznek az érdeklődők, hogy a Művelődési Kör klubhelyiségében összefoglalják, mit kell, mit illik tudnunk a folyó év októberében kihirdetett Nobel-díjasokról. Mindez éppen abban az országban, ahol mi, mindannyian élünk.  Az itteni TV közvetítésből többnyire a díszvacsora menüjét ismerhetjük meg, soha nem felejtve a fagylaltra épülő desszert, valamint az ott látható hírességek öltözékének pontos leírását. Mi inkább a díjazottak munkásságának megismerése miatt megyünk el a klubba akkor is, ha az úton havazik, vagy csípősen hideg szél csap az arcunkba. Az igazán nagy ötlet a mi Nobel-estjeinkkel kapcsolatban az, hogy mindig meghívunk olyan magyar szakértőket, akik az éppen ünnepelt tudósok szakterületén dolgoznak, kutatnak, vagy maguk is értek már el tiszteletreméltó eredményeket. Természetesen azok az igazán örömteli Nobel-estjeink, amikor magyar, vagy magyar születésű ünnepeltekről beszélhetünk. 

 

Dr. Fülöp Géza örömmel beszélt emlékeiről, különösen az első időkről. A maga szakterületén, az elméleti fizika tudományában tölt be fontos szerepet Göteborg egyik legfontosabb vállalatánál. 

 

− 1994-ben Oláh György vegyész és Harsányi János közgazdász is a díjazottak között volt. Megfogalmaztam két szép meghívót, hátha legalább egyik hazánkfia megtisztel minket, göteborgi magyarokat, eljön hozzánk és beszél munkájáról, hatalmas sikerének előzményeiről. Néhány hét elmúltával ülök a szobámban a Chalmers-szen, s éppen valami fizikai kérdés megoldásán dolgozom, amikor szinte berobban az ajtómon szobatársam egy fax-kiiratot lobogtatva a kezében:

− Mekkora ember vagy te!

− Egy nyolcvan...

− Hogy Nobel-díjasok téged Mr. Presidentnek szólítanak. 

 

Harsányi professzor titkárnője ugyanis természetesen nem tudott magyarul, így meghívásunkra a Nobel-díjas nevében válaszolva az egyesületi elnök kifejezésnek jobban megfelelő Chairman szó helyett a President-et választotta. Ezt a faxot azóta is igen nagy becsben tartom. Jól esett, amikor a professzor egy évvel későbbi rádióinterjúban megemlítette, hogy a göteborgi magyarok is meghívták. Oláh professzort azonban a Chalmers hívta meg. El is jött. Sok tennivalója mellett mi is találkozhattunk vele egy negyedórás beszélgetés erejéig. Göteborgi meghívója igen elcsodálkozott, amikor hallhatta, milyen furcsa nyelven beszél velünk a Nobel-díjas díszvendég.

 

− Voltak meggondolásaitok a Béke-díjjal kapcsolatban.

− Igen − válaszolta Fülöp Géza −, egészen 2006-ig. Pedig jól tudjuk, hogy Nobelnek éppen a Béke-díj volt a legfontosabb, csakhogy mi erről nem szívesen beszéltünk, mert a témát túlságosan politikainak ítéltük meg.

 

− Mekkora érdeklődés kíséri a Nobel-esteket? Közel húsz évről van szó, tehát már lehet összegezni.  

Fülöp Géza széttárta karjait:

− Különböző okok miatt előfordult, hogy két-három „vendég” jött el. Néha az előadók is többen voltak. Ma azonban nyugodtan és örömmel mondhatom, hogy általában 30-40 körül van a rendszeres látogatók száma és gyakran annyi kérdéssel árasztják el a meghívott szakértőket, előadókat, hogy alig tudunk véget vetni az estének. Viszont ennyi érdeklődő elég, hogy megadja a motivációt, igen gyakran pedig a siker kellemes élményét az előadóknak.  

 

− Géza, az az érzésem, hogy nyugodtan köszönhetem meg sokunk nevében ezt a sok energiát követelő munkádat a göteborgi magyarok nevében, hiszen, szívesen ismétlem, majdnem két évtizedről beszélünk.

− Na, jó, – emelte fel kezét a kérdezett − kétszer is előfordult, hogy brazíliai vagy magyarországi munkáim időszakában Sall László vette át a vezénylést. Már az első közreműködése alkalmával bevezetett egy kellemes, az igazi Nobel-vacsora befejezésére emlékeztető, ma már teljesen az estünkhöz tartozó szokást: 1996 óta mi is meghívjuk vendégeinket egy fagylaltra. Talán nem annyira elegáns tálalásban, mint a stockholmi, de garantáltan oldottabb légkörben.

 

− Vissza tudnál emlékezni, kik voltak az előadók, akik megtisztelték Nobel-estjeinket?

− Nehéz a kérdés. Könnyen lehet, hogy éppen most valaki nem jut eszembe. 

 

− Azoktól én kérek elnézést. Nos?

− Ha az aktuális díjnak köze volt az elméleti fizikához, részecskékhez, kvantumfizikához, többnyire én vállalkoztam az előadásra. Ha az atom- és reaktorfizikáról volt szó, többször is Pázsit Imre, a Chalmers reaktorfizikai professzora volt vendégünk. A számítógépek memóriájáról és a digitális fényképezésről mondottakkal a fiatal generációt Fülöp Attila képviselte. A kémia területével kapcsolatban többször jött el hozzánk Holényi Imre, majd Bán Zsófia. Több ízben tartott jó kémiai előadást Nagy Péter, aki végzettsége szerint orvos, de gyógyszervállalatnál kutat, s így jó belátása van a vegyészet boszorkánykonyhájába is. Várkonyi Péter sikert aratott jól felépített előadásaival.

Az orvosi díjjal kapcsolatban Dr. Révész Pétert, később pedig Fábián Esztert hallgathattuk. Többször találkoztunk Jordáky Bélával, Dávid Melindával, Szalai Gere Susannával. Kovásznay Enikő az irodalmat képviselte szép kifejezéseivel és mindig nagyon érdekes előadásaival. Igen gyakran a már említett Sall László beszélt az irodalmi díjazottakról. 

 

− El kell búcsúznunk az olvasóktól. Hogyan fejezzük be ezt a cikket? 

− Nos, mint minden érdekes hagyományt, a Kőrösi Nobel-est sorozatát is szeretnénk folytatni. Valahol a szívem mélyén arról álmodom, hogy lesz még olyan estünk, amikor a félútnál valahogyan úgy kell folytatnom, mint a legelső alkalommal, 1994-ben:

„A Nobel-bizottság úgy gondolta, hogy más etnikumoknak is szót ad, ezért az ezután következők nem magyarok!”

 

A mai napig 15 magyar, vagy magyar származású Nobel-díjasunk van (M.L.)

 

Kérdezett: Maróti László