Egy magyarországi olvasótól az alábbi hozzászólást kaptam 2005-ben a legelső Huse.t-ről írt cikkemre:

 

„Annyi téves, rossz sztereotípia él a világban más országokról, más nemzetekről – így a külhoni magyarok »magyarkodásáról« is –, hogy reméltem, cikked lerombolja ezt a rossz beidegződést. Nem csalódtam. Ékes, és felemelő bizonyítéka a beszámoló annak a tettnek, amely egy választott, új hazában is igyekszik megőrizni kulturális, irodalmi, szellemi nagyságaink örökségét. Hatalmas kalapemelésem”.

 

A legtöbb esetben az otthoni magyar irodalmi honlapokhoz is elküldöm a göteborgi magyar eseményekről írt cikkeimet. Vannak, akik hálásan megköszönik a tájékoztatást, de vannak, akik egy sorral sem reagálnak. Az az érzésem, hogy sokan gondolnak a fenti hozzászóló említette „magyarkodásunkra”, persze értve ezalatt a világ minden szegletében élő „távol-szakadottakat”. Nos, az tényleg „magyarkodás” lenne tőlünk, ha Göteborg, Los Angeles vagy Berlin utcáin csikós gatyában, fejünkön árvalányhajas fekete kalapot viselve közlekednénk jelezvén, hogy mi aztán igazán magyarok vagyunk. Ezt azonban nem tesszük. Inkább találkozunk különböző alkalmakra meghirdetett összejöveteleken, koncerteken, tudományos, politikai, vagy vidám témájú előadásokon. Emellett ilyenkor láthatják egymást és szót válthatnak azok a honfitársak, akik Göteborgban, vagy annak környékén élnek és máskor nem sok lehetőségük van a találkozásra.

2020. február 22-én tizenhatodik alkalommal került megrendezésre az iHuset, a Göteborgi Magyar Napok előadássorozata. Nem első eset, hogy az időjárás megijesztette a korábban kelőket.

–Meglátod, hogy majd az eső és a szél miatt nem jönnek el… – mondta a feleségem.

Mi korán érkeztünk, hogy még az iHuset megnyitása és a kiállításuk bejelentése előtt elbeszélgethessek Csikós Tibor festőművésszel és Dr. Erdély Dániel képzőművész-feltalálóval. Mire a két interjú elkészült, tele volt aGallery & More összes helyisége.

Megkönnyebbültünk. Többen is…

 

A Göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör elnöke, László Patrícia üdvözölte a megjelenteket. Miután büszkén, de nem hivalkodva mondhatjuk, hogy a Göteborgban élő nyolcvanhárom nemzetiség mellett az iHuset már több éve a város számontartott eseményévé vált, érthető, hogy Patrícia mellett most is ott álltak a város és a svédországi magyarok képviselői.

Dr. Bengt Halse, Magyarország tiszteletbeli konzulja kérte, hogy szólhasson:

– Eddig mindig részt vettem az iHuset megnyitóin – kezdte a konzul. – Most is eljöttem, bár feleségem igen nagy izgalommal vár, hiszen pont ma, néhány óra múlva már repülünk oda, ahol süt a nap. Szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy már csak nyolcvannégy év van hátra az iHuset századik évfordulójáig! Közben azonban jövőre ünnepeljük Göteborgot, négyszáz éves városunkat, amelyben magyarok és svédek élnek „iHuset”.

A konzul elnézést kért a korai távozásért és sok sikert kívánt a Kőrösinek, a kiállító művészeknek és a megnyitó résztvevőinek.

 

Idén nem volt rá lehetőség, hogy a Magyar Nagykövetség – a szokásokhoz híven – képviseltesse magát, ezért a Nagykövet Asszony, Dr. Müller Adrien, levélben üdvözölte az idei Göteborgi Magyar Napok megnyitását, amelyet az elnök olvasott fel. A Nagykövet Asszony hangsúlyozta, hogy a magyar kormány és a nagykövetség mindenben támogatja a Kőrösi elkötelezett kulturális értékőrző igyekezetét és azt a munkát, amelyet Göteborgban végez. Ehhez kívánt további sok szerencsét a Művelődési Körnek. Sokunknak meglepetés volt a közlemény: idén éppen száz évesek a magyar–svéd diplomáciai kapcsolatok.

 

A SMOSZ képviseletében Kovásznay Ádám, a Szövetség titkára üdvözölte a megjelenteket. Felidézte az iHuset eddigi tizenhat évének főbb állomásait, kezdeményezőjét és későbbi megszervezőit: Sall László, Csata Attila és László Patrícia. Kovásznay Ádám elmondta, hogy a SMOSZ egyik kiemelt támogatottja a göteborgi egyesület, vagyis a Kőrösi.

 

Az elnök ezek után bejelentette a két kiállítót: Csikós Tibor festőművészt és Dr. Erdély Dániel képzőművész-feltalálót.

Ma már írhatom, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbították a közös kiállításuk idejét.

 

Dr. Erdély Dániellel most találkozunk első alkalommal. 

Budapesten, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen több igen kiváló mester közelében végezte tanulmányait. Tanárai mindannyian igazi Mesterek, de a Dánielnek formatant oktató Rubik Ernő nevét emeljük ki, mivel az már régen jól ismert szerte a világon. Lehet, hogy a világhír terén Rubik tanítványa, Dániel is követi majd, hiszen például az „ártatlan” papírhajtogatásból született Spidron máris nemzetközileg védett, a világ sok országában ismert és elismert találmány. Doktori fokozatát a Pécsi Tudományegyetemen 2012-ben szerezte kultúratudományból.

Nem csak a Spidront, Erdély Dániel legtöbb alkotását látni kell. Elmesélni szinte lehetetlen, vagy nagyon nehéz.

– A grafikusok többsége érthető módon két dimenzióban gondolkodik – mondta Dániel. – Rubik Ernő viszont azért volt fontos az én szempontomból, mert megtanultam tőle a tér-forma fontosságát, jelentőségét. Akkoriban hódította meg a világot a híres Rubik-kocka. Úgy emlékszem, hogy én egy ihlet alapján rajzoltam-alkottam meg a később Spidronnak elnevezett művemet, amelyet már a japán Polyeder Enciklopédia is az én nevem alatt említ meg.

– Úgy tűnik, hogy ez az ihlet egy lavinát indított el. Kiderült, hogy egy matematikailag kifejezhető, egyre szélesedő alkotó munkát indítottál el, amelyet egy matematikus barátoddal együtt dolgozatban is megjelentettél. Ez tehát nemcsak játék a formákkal, hanem egyik térelem szabadalmad határozottan hasznos is, mivel csökkenti a földrengések káros hatásait.

– Igen. Nagyon érdekes, hogy az a munka, amit én eddig elvégeztem, a tudomány sok területét összakapcsolja. Úgy is mondhatom, hogy a művészeknek ez tudomány, a tudósoknak pedig művészet. Én meg valahol ott állok a „senki földjén” és alkotok.

– Egyébként budapesti vagy és elődeid, családod az építészettől a színészeten, költészeten át szinte mindannyian művészettel foglalkoztak és foglalkoznak. Megemlíthetem operatőr fiadat?

– Nos, igen. Az Oscar-díjat nyert Saul fia c. film operatőri munkáit a fiam végezte.

– Gratulálok, mint ahogyan gratulálok a te alkotásaidhoz is és további sok sikert kívánok ehhez a valóban izgalmas munkához!

 

 

Csikós Tibor festőművész neve már ismerős a svédországi magyarok előtt. 1957-ben született az egykori Jugoszláviában (ma Szerbia). 1981-ben diplomázott mint festőművész a Budapesti Művészeti Egyetemen, majd a nyolcvanas évek vége felé Párizsban tanult grafikusként híres mestereknél: Joelle Servenél és Stanley William Hayternél. Alkotásainak lényeges eleme a szín, a vonal és a textúra. Tibor munkái szerepeltek Göteborgban a két éve megrendezett Dimenzió kiállításon, de emlékszem, hogy 2005-ben már láttam képeit a Världskulturmuseet előcsarnokában is.

– Az utóbbi időben többnyire festészettel foglalkoztam – vette át a szót Csikós Tibor. – Munkám egyik fontos elemét, a köröket 1992-ben kezdtem használni, de már a Dimenzió kiállítást megelőző időkben feltaláltam a nyolcast, vagyis a végtelen szimbólumát. Színekben megfogalmazva igyekszem struktúrákká gyúrni. Ez a fő törekvésem. Ebben a festői folyamat a lényeg. Tervezem is, hogy videón, vagy fényképeken ábrázoljam ezeket a folyamatokat. Természetesen grafikával is foglalkozom, de ezen a kiállításon ez most kimaradt.

– Az imént beszélgettem Erdély Dániellel. Te korábban is ismerted már őt? 

– Igen. Szerettem is volna elmondani, hogy a Képzőművészeti Főiskolán néhány évfolyamtársam elhívott az INDIGÓ KÖR találkozóira. Ezt a kört a Dániel apukája, Erdély Miklós vezette, aki a legendás hírű magyar avantgárd művészek közé tartozik. Több múzeumban és galériában találkozhatunk műveivel. Fiával, Dániellel már a főiskolás évek alatt kölcsönös tisztelet és együttműködés alakult ki. Barátságunk néhány éve újult fel. Ennek köszönhető ez a mostani kiállítás is.

– Festési technikádról kérdezhetlek?

– Akril festékkel festek vászonra. Rétegekben viszem fel a festéket és az ecset másik végével rajzolok köröket vagy nyolcasokat s így hozom létre a struktúráimat.

– A közeljövő? Szerepelsz kiállításokon?

– Szeretném folytatni ezt a megkezdett irányt. Úgy érzem, hogy meg tudom találni magam ebben. Kiállításokra nem nagyon törekszem, számomra inkább a munka, maga a festés, az alkotás a fontos.  

 

A két művész az iHuset megnyitó közönségének is bemutatkozott, azután egy kellemes élmény részesei lehettünk. A rövid ideje Egerből Svédországba költözött Family Singers adott koncertet. Igazi művészi produkció volt ez. Az egyébként építész Tóth Vilmos, és családjának összes tagja énekelt. Hangszeres kíséret nélkül is kristálytisztán.

 

Az idei iHuset rendezvényeivel egész évben találkozhatunk. A megnyitó óta – lehet, hogy ez csak véletlen –, egyre többször süt ki a nap. Talán a tavasz közeledik. Egy új ébredés...

 

Írta: Maróti László