Mayer Hella nem első alkalommal állít ki a stockholmi Magyar Házban, tizenkét éve, 2011-ben volt már egy egyéni kiállítása falaink között. Nem tudom hányan vannak itt közöttünk, akik részt vettek azon a megnyitón, de most ismét vállalkozom Hella bemutatására, azokra a eseményekre is, amelyek 2011 óta történtek az életében.
Kolozsváron született. Később szüleivel az erdélyi – Szatmár és Kolozs megye közé eső – Szilágy megye központjába, Zilahra költözött, ahonnan az átkos Ceauşescu-rendszer elől menekülve édesanyjával, édesapjával és öccsével együtt Magyarországra, Budapestre került, ott végezve el gimnáziumi tanulmányait. Gyermekkorától kezdve érdekelte a rajzolás, festés. Nem véletlenül, hiszen közvetlen családjában már három kiváló festőművésznő bizonyította tehetségét: Póka Zsombori Erzsébet, nagymamájának testvére, Katona Zsombori Mária, édesanyjának a nővére, valamint édesanyja, Zsombori Erzsébet is, aki szintén legalább két alkalommal állította ki selyemre festett képeit a Magyar Házban.
Hella nagyon korán, tizennyolc évesen került Svédországba. Itt is kezdte el festészeti tanulmányait a stockholmi Gerlesborgsskolan-ban, ahol négy évig tanult, majd Budapesten a Magyar Képzőművészeti Egyetemen festő szakát végezte el, ahol Szabados Árpád volt a mestere. 2006-ban diplomázott, ezt követően az OctogonArt Galéria művésze, majd a Várfok Galéria Spiritusz Szekciójának tagja volt. Tavaly ősszel megnyerte a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíját, így felváltva tartózkodik Stockholmban és Budapesten. Fiatal kora ellenére már több mint húsz egyéni kiállítása volt Magyarországon és külföldön: pl. Bulgáriában, Romániában és itt, Svédországban is. Csoportos kiállításon való részvételeit talán már össze sem lehet számolni. Festményei szerepelnek jelentős gyűjteményekben és ő maga több képzőművészeti-festészeti egyesületnek-társaságnak megbecsült tagja, könyveket illusztrált. És közben – hogy erről se feledkezzünk meg – két aranyos, ugyancsak szorgalmas és tehetséges lánynak az édesanyja: a stockholmi Királyi Technikai Főiskolán tanuló Linnek és a kis Jázminnak.
Jelen kiállításának képei olajfestéssel és kollázs-technikával készültek.
Festészetét a mély gondolatiság, a lét megfoghatatlan bizonytalanságának, esetlegességének, az egyén saját világában való megmásíthatatlan egyedüllétének, elszigeteltségének ábrázolása jellemzi. Hella a következőképpen fogalmazza meg ars poeticáját:
„Láthatóvá kívánom tenni azt, amit nem látok – mindezt festői eszközökkel. Az a határ érdekel, ami a tudattalan és a tudatos között húzódik: különösképpen ezen a határmezsgyén való egyensúlyozás, átmenet, átlépés. Térből térbe vándorlok a képeken. Belső tér lehet egy falak közé zárt helyszín vagy a lélek bugyraiban elképzelt világ. Külső tér lehet a szabad ég alatti tág táj vagy az, ami szemmel látható. A belső, a külső, és a kettő képi megjelenítése egyszerre váltakozik: sejtet és feltár. Ha van egy kapu, képzeletben áthaladok rajta és elrévedezem azon, mi lehet mögötte. Egy mélyedés a földben vezethet fénybe, egy fekete árnyékba nyíló alagút új ösvények labirintusához. Az elbújó, szövődő utak hálóját kutatom. Emberek lenyomatát hordozó tárgyakat szeretek festeni: egy ruhadarabot, amit valaki leejtett, egy függönyt, amit elhúztak, finom falatot egy tányéron. Ha megjelenik egy élőlény a képen, nem néz a festő szemébe, hanem el van foglalva a maga ügyeivel: járkál, ül, babrál, lebeg. Képsorozataim összefonódnak, mint egy történet képkockái, majd darabokra hullnak szét, mint egy történet szétválasztott és összekevert képkockái. A történet nem volt és nem is lesz összeszőve általam.”
Nehéz három tehetséges, markáns alkotónak, három sikeres festőművésznőnek a nyomdokaiba lépni, hiszen a művészet csaknem minden ágazata bizonyítja, hogy a kiemelkedő felmenők egyénisége nyomasztóan hat az utódokra. Mayer Hella minden szempontból eltér ettől a mintától. Minden bizonnyal családjának legkiválóbb alkotóját üdvözölhetjük benne! Kívánunk neki sok-sok év ihletet, alkotási kedvet, erőt, egészséget, hogy nagyon sok megérdemelt sikerben legyen része!
