A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Egy mondat a zsarnokságról

56

 

1956-ra emlékeztünk a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör ünnepi összejövetelén. Évente tisztelgünk a forradalom hősei előtt. Néha zenével emlékezünk, néha vendégségbe hívott magyar színészek segítségével, akik az akkori dicső-szomorú eseményeket elevenítik fel. Ez alkalommal a Kiskunhalasról származó KCSP-ösztöndíjasunk, Szőnyi Dorottya jött el hozzánk és állt a szép számmal megjelent közönség elé. Nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel beszélt arról, hogy az ötvenhatos események milyen nyomot hagytak a magyar irodalomban, de a legtöbb újat az ismert és feledésbe merült költőinkről, íróinkról kaptuk, azokról, akiket a véres napok idején és a börtönökben sem lehetett elhallgattatni. Valóban sok új ismerettel gazdagodtunk, hiszen a bebörtönzöttek neve és írásai sokáig teljesen ismeretlenek voltak előttünk.

Megkértem Szőnyi Dorottyát, hogy meséljen egy kicsit többet azokról, akiket a győztesek törölni akartak irodalmunkból. Az alábbiakban Dorottya gondolatait olvashatjuk.
Az irodalom és a történelem mindig is szorosan összekapcsolódott egymással – mindig is kölcsönösen formálták egymást, és a legnagyobb művek gyakran a legtragikusabb történelmi időszakok során születtek. Ez a magyar irodalomra különösen igaz – gondoljunk csak 1848-ra. Az 1848. március 15-i forradalom eseményei mindannyiunk fejében összekapcsolódnak Petőfi Sándor alakjával. A Nemzeti dalt csaknem minden magyar gyermek ismeri, aki betette a lábát az általános iskola első osztályába.
Az 1956-os forradalommal viszont már nehezebb dolgunk van. Talán azért, mert túl hatásos volt az azonnal lecsapó cenzúra, vagy talán azért, mert még túl frissek a sebek, de az ebben az időszakban született művek kevésbé ismertek, és kevesebbet beszélünk 1956 irodalmi hőseiről. Egy biztos: az a kitartás, az a dacos büszkeség és erő, melyet íróink és költőink azokban a sötét napokban tanúsítottak, semmiképpen sem feledhető.
A Magyar Írók Szövetsége – mely elvileg állami felügyelet alatt működött – november 2-án kiadta az Irodalmi Újság híres forradalmi számát, amelyet azóta is a forradalom egyik legfontosabb dokumentumaként tartanak számon. Ebben a lapszámban olyan versek jelentek meg, mint Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című költeménye vagy Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán című műve, amelyet több irodalmár is 1956 Nemzeti dalaként emlegetett.
Azonban egészen más körülmények között is születtek versek a Rákosi-korszakban. Számos költő került ugyanis a politikai foglyok számára fenntartott váci börtönbe. Itt egy egészen különös költői kör alakult ki: a Füveskert-csoport, mely a börtönkápolna előtti füves kertről kapta a nevét. Itt találkoztak és osztották meg egymással a börtöncellák sötétjében írt verseiket a jogtalanul bezárt művészek. Sokszor toalettpapír-cafatokra körmölték le műveiket, vagy csupán egymásnak mondták fel őket, abban reménykedve, hogy egyszer napvilágot látnak majd költeményeik. Ezek közé a költők közé tartozott többek között Beri Géza, Tóth Bálint, Tollas Tibor és Gérecz Attila is.
Ha Tamási Lajos Piros a vér című verse is 1956 Nemzeti dala, a legtöbben Gérecz Attilát hasonlítják Petőfi Sándorhoz a forradalomban betöltött szerepe és attitűdje alapján. Gérecznek regénybe illően kalandos élete volt. 16 évesen, 1945-ben Németországban hadifogságba esett, és csak egy évvel később érkezhetett haza – napra pontosan az ’56-os forradalom kitörése előtt tíz évvel, 1946. október 23-án. Versenyszerűen sportolt, 1949-ben már a magyar öttusa-válogatott keret tagja volt. 1950-ben összeesküvés vádjával letartóztatták és 12 évnyi fegyházi fogságra ítélték a váci börtönben. Itt ismerkedett meg a költészettel, első versét 1954-ben írta.
A börtönben ismeretséget kötött költő rabtársaival, akik tehetségét látva további művek írására biztatták. 1954-ben kiöntött a Duna, az öttusás úszó Attila pedig a káoszban kiszökött a börtönből, nemes egyszerűséggel átúszta a túláradt folyót, és Budára menekült. Sajnos valaki hamarosan besúgta, ezért három nap után ismét bebörtönözték, de ezúttal már a Budapesti Országos Börtönbe vitték és hónapokig sötétzárkában tartották. A bírósági jegyzőkönyv tanúsága szerint így védekezett: „Azért nem érzem magam bűnösnek, mert a szabadság utáni vágy minden emberben olthatatlanul él, s gondoltam, hogy azt nem büntetik.”
Gérecz Attilát a felkelők 1956. október 30-án szabadították ki a börtönből. Ezután csatlakozott a szabadságharcosok csapatához. November 4-től részt vett az utcai harcokban. Időközben eljegyezte rá évek óta hűségesen váró kedvesét, Drechsel Máriát is. Megjárta a Blaha Lujza téri, majd a Dohány utcai hadállásokat is, ahol minden küzdelemben részt vett. Mindennap jutott rá ideje, hogy egy telefonfülkéből felhívja édesanyját. November 7-én is így tett. A Rókus kórházhoz sietett. Itt Attila két szovjet tankot is kilőtt, de egy harmadikból halálos lövés érte. Ekkor 26 éves volt.
Verseit nyugaton az 1950-es évek vége óta publikálta Kecskési-Tollas Tibor. Itthon hosszú évekig nemhogy olvasni nem lehetett műveit, még nevének említése is szigorúan tilos volt. Első verseskötetét Magyarországon 1991-ben adták ki: Gérecz Attila, a költő – 1956 mártírja címmel. Leghíresebb versei közé tartozik Az ítélet, melyben a költő egy börtönben átélt szörnyűségről, egy barátja kivégzéséről ír, és a Boldog Özséb-himnusz, melyben a forradalom győzedelme mellett tett reményének ad hangot.
Ezúttal is köszönjük Dorottyának ezt az izgalmas összefoglalót. Reméljük, svédországi munkálkodása során még többször is találkozunk!
Kérdező: Maróti László, Göteborg

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Gondolatok az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról, valamint Varga Emília festészetéről

Gondolatok az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról, valamint Varga Emília festészetéről

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 176. évfordulóját gyűltünk össze megünnepelni. Különös örömömre szolgál, hogy ezúttal egy fiatal…
Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME