A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Utolsó búcsú Veress Zoltántól (1936. február 25. – 2013. február 04.)

 

Hát elvállaltam. Hogy is tehettem ezt, hogy én, a lányod elvállaljam a lehetetlent, hogy nekrológot írjak rólad, hogy megpróbáljam felsorolni az életrajzi adataid, méltassalak a megvalósításaidért, hogyan tehettem ezt?! Hiszen számunkra, a hozzád legközelebb állók számára annyival összehasonlíthatatlanul többet jelentettél, mint az adathalmaz születésedről, iskoláidról, munkahelyeidről, munkáidról, eredményeidről, amelyet most felsorolhatnék, de amelyet bárki - kimerítőbb terjedelemben mint ez a búcsúztató - pillanatok alatt amúgyis letölthet az internetről. Ennél többet, mélyebbet kellene megosztanom azokkal, akik nem ismerhettek annyira, amennyire mi, Édesanyám, húgom s én ismerhettünk.
 
 
 
Egyéniséged senkit nem hagyott megérintetlenül. Gyászolnak határokon innen és túl hozzátartozóid, rokonaid, a kereszttűzön túl is megmaradt barátaid, sorstársaid, ismerőseid, olvasóid, a verses meséiden felnőtt generációk, az emigrációban élő sorstársak százai, orvosaid, ápolóid.
Ha a tényeket próbálom gondolatban felsorolni, nagyon nehéz életed volt. Tizenhat évesen hurcoltak el társaiddal, s Édesanyámmal, későbbi feleségeddel együtt, és ítéltek el, zártak a hírhedt szamosújvári börtönbe, ahonnan aztán saját kérésedre a még nehezebb munkát jelentő kapniki ólombányába kerültél. Szabadulásod után a teológiai tanulmányaidról zártak ki nősülésed, majd később a Bolyai egyetem magyar irodalom szakáról politikai büntetett múltad miatt. A katonaságot munkaszolgálatosként végezted, majd később, levelezéssel tetted le az egyetemi vizsgáidat és elismert költőként, íróként, szerkesztőként dolgoztál, és bár akkor már köztiszteletnek örvendtél, a szerkesztőségekből el kellett tűnnöd hivatalos külföldi látogatások alkalmával politikai múltad miatt. Két-három műszakban kellett dolgoznod szerkesztői munkád mellett korrektorként, fordítóként, hogy családod a létminimumon tarthasd. Követtek, becitáltak, házkutatást tartottak otthonodban, kötetnyi versedet kobozták el ”hazaellenes” tartalmuk miatt. Fenyegettek, kényszerítettek. Aláírattak veled. Nemcsak a saját megbélyegzett múltad miatt voltál zsarolható, hanem Édesanyám politikai múltja miatt is sebezhető. El kellett menekülnöd otthonodból, hazádból a zaklatások miatt. De hol vannak azok, akiknek ártottál? Miért nem vádolnak ők? Távozásod után otthon „megfeledkeztek” rólad: nem került szóba a neved olyankor sem, amikor általad megálmodott s megvalósított kiadványokról, díjakról volt szó. Hallottam-e valaha mindezekről tőled? Panaszszavakat soha. De bizony igen, megható és meleg történeteket, hogy a szamosújvári börtön rab-orvosa hogyan mentette meg a körfűrész által levágott ujjad az amputálástól; a kapniki bányában kedves rabtársaidról, az örömről, amit akkor tapasztaltál, amikor a három darab tizenöt kilós fúrófejet úgy érezted, hogy már nem tudod tovább cipelni válladon a negyvenfokos hőségben a bányában, de mégis legyőzted a gyengeséged és tovább vitted a terhet. Hallottam kedves történeteket a volt osztálytársaidról, egyetemi hallgató kollegáidról, későbbi munkatársaidról, mindig csak a szépet, a kedveset, a jót. Itt, az idegenben sok-sok tisztelőd mellett volt, aki irigyelt, gáncsolt, rágalmazott, fúrt: miért? mit vétettél nekik?! Mi, a családod nőtagjai dúltunk-fúltunk a haragtól, de te mindig csitítottál, soha egyetlen neheztelő szót nem mondtál, mint ahogy soha egyetlen szóval nem panaszkodtál sorsodon, sem a meghurcoltatásaidért, sem az évekig tartó éjszakai munkádért, sem a betegségedért. 
 
Két hónapja történt megbélyegzésedért sem lázadoztál, ami ha nem is oka, de halálod megsürgetője volt. Emlékszem, többször mondtad, hogy ha ez az ára annak a sok örömnek, amellyel a sors a családod révén elhalmozott, akkor ez az ár nagyon kevés.
 
Hogyan volt erőd újra meg újra derűs humorral átsiklani a téged ért bántalmak fölött, mindenkiben meglátni a jót, alkotásra bírni azokat, akik nem is tudtak arról, hogy az alkotás képessége megvan bennük, teremteni a közösségnek, amelyben éltél, s amelyikből kényszerűen kiváltál, hogyan is tudtál mindig csak adni, adni, soha nem kérni, soha nem elvárni, s mindig, mindenért hálásnak lenni?
 
Hogyan köszönhetem meg a kiváltságot, hogy a gyermeked lehettem?! Istenem, add, hogy méltó lehessek emlékedhez!
 
Emlékszem, amikor Édesanyámmal, alig háromévesen a házibácsi által összeeszkabált faszánkón pokrócba csavarva húztatok hazafele, a fölöttem ragyogó csillagok bámulásában koppant álomra a szemem, miközben ti a Csillagok-csillagok szépen ragyogjatok-ot énekeltétek nekem. 
 
Édesapám, örökös csillagom, mutass utat nekem!
Veress Biborka
 
 
Veress Zoltán középiskoláit a kolozsvári Református Kollégiumban kezdte. 1952-ben a Palocsay Zsigmond vezette kommunistaellenes diákszervezkedésben való részvétele miatt elítélték. Szabadulása (1954) után az 1. sz. Fiúlíceumban érettségizett (1955). Egy évig a kolozsvári Protestáns Teológia hallgatója volt; 1956-ban átiratkozott a Bolyai Tudományegyetemre, magyar nyelv- és irodalom szakra, de politikai múltja miatt 1958-ban kizárták, s csak 1974-ben szerezte meg egyetemi oklevelét, levelező tagozaton. 
 
Dolgozott a Terapia, majd a Carbochim gyárban (1958–59); volt korrektor az Utunknál (1962–70), A Hét munkatársa és szerkesztője (1970–71), a Korunk szerkesztője (1971–85). 1985-ben feleségével és két unokájával Budapesten át Svédországba távozott, ahol politikai menedékjogot kapott.
 
Első verse az Utunkban jelent meg 1956-ban; prózaíróként Rabszolgaság c. novellájával tűnt fel 1959-ben. „…a legígéretesebb epikus tehetségek között emlegették… Nem szakított ugyan prózánk két világháború közötti s 1945 után egyértelműen uralkodóvá tett realista hagyományaival, realizmus-felfogása azonban e novellák bizonysága szerint teljesebb volt, mint legtöbb itteni kortársáé; témái hagyományosak, inkább a novellisztikus helyzetek jó megépítése tűnik szemünkbe, de a formai biztonságnál lényegesebb a szerző erős pszichológiai hajlama” (Kántor Lajos – Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 1945–1970. Buk. 1971).
 
A Kriterion Kiskalauz sorozat szerkesztőbizottságának a kezdetektől 1985-ig tagja volt. 1982-ben kezdeményezte a Korunk Füzetek tudományos ismeretterjesztő sorozat kiadását, szerkesztette az 1985-ig megjelent füzeteket. Svédországban 1991-ben társalapítója az Erdélyi Könyv Egyletnek, s szerkesztője az előfizetéses rendszerben az egész világon terjesztett Erdély kövei 12 kötetének, valamint az azt felváltó Határtalan hazában c. sorozatnak.
 
Gyermekverseket először Á. Tollas Júlia gyermekrajzköteteihez írt, majd a Napsugárnak lett egyik főmunkatársa. 
 
Verses meséinek hősei: Irgum-Burgum Benedek, a medve, Kendermagos Kelemen és Sárgalábú Tóbiás, a két kakas, Rongy Elek, a malac és Pinduri, a kis veréb (Deák Ferenc rajzaival) gyermeknemzedékek kedvencei voltak.
 
1965-ben elnyerte a Romániai Írók Szövetsége prózadíját, 1975-ben a Kolozsvári Írók Egyesülete díját.
 
*Romániai Magyar Irodalmi Lexikon
 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2023. december 11.
Kedves Híradó Olvasók!   Ahogy illusztrációt keresgéltem a Korzó rovatban olvasható A szürke alagút c. írásomhoz a régi fotóim között, megláttam a 2020 elején készült videómat – arra kértek, hogy videóüzenetben foglaljam össze a KCSP-ösztöndíjasként megélt évet és mutassam be…
Tovább
Gérecz Imre – Tóth Brúnó: Átmenet. Zarándoktapasztalatok

Gérecz Imre – Tóth Brúnó: Átmenet. Zarándoktapasztalatok

Könyvespolc 2023. december 11.
A Híradó előző számában esett szó az augusztusi, Pannonhalmára tett látogatásomról. Gyermekkori jó barátom, Gérecz Imre (bencés szerzetes, a pannonhalmi közösség alperjele és magisztere) az érkezésem estéjén beszélt arról, hogy formálódik egy könyv a zarándoklatról, amelyet szerzetestestvérével, Tóth Brúnóval közösen…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább
A hazához való ragaszkodás megmarad

A hazához való ragaszkodás megmarad

Portré 2023. október 05.
Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain egy beszélgetésem dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével. Ezt a beszélgetést folytattuk most, amikor 2023 áprilisában Magyarországon járt. A köztünk lévő korkülönbség ellenére, jó barátságunkra tekintettel, beszélgetésünk tegező formában…
Tovább

Egyesületek

SOMIT hírek – 2023. ősz

SOMIT hírek – 2023. ősz

A családos tábor Közvetlenül a nyári szabadságok után ismét munkához látott a SOMIT vezetősége, hiszen az első őszi…
Egy mondat a zsarnokságról

Egy mondat a zsarnokságról

  1956-ra emlékeztünk a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör ünnepi összejövetelén. Évente tisztelgünk a forradalom hősei előtt.…
A KnockOut Göteborgban

A KnockOut Göteborgban

  Azt hallottam a napokban, hogy a zene egészségben tartja művelőjét. Persze, ismertem én beteges zenészt is, de…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME