Hamar megjött a nyár, a nagyvakáció, s mi, unokatestvérek újra együtt nyaraltunk a nagyszüleinknél. Már mindannyian értesültek Lili kecskénk létezéséről, ezért természetesen az idei vakációnak ő lett a fő témája. Nagyapát alaposan kikérdeztük Liliről: hogy érezte magát, hány kilósra hízott, hiányoztunk-e neki? Nagymama esti meséi mi másról, mint a kecskékről szóltak. Kedvencünk Pósa Lajos, egy kecskemamáról és gidójáról szóló meséje lett. Mondókákat, énekeket is tanított nekünk, meg ezt a kecskés körjátékot:

 

Kecske ment a kiskertbe.

A káposztát megette.

Vigyázz kecske, ugorj ki,

jön a gazda megfogni!

 

Mikor nagymama először elénekelte el ezt a kis kecskés éneket, Pistike azon nyomban rákérdezett:

– Nagymama, hogy ment a kecske a kiskertbe? Miért ment oda? Miért ette meg a káposztát?

– Jaj, te kis kíváncsi! – kacagta el magát nagymama. – Rosszabb vagy hét gidónál!

Erre a válaszra nem csak Pistike, de a többi gyerek is felkapta a fejét:

– Nagymama, miért mondtad, hogy Pistike rosszabb hét gidónál?

– Hát csak azért, mert Pistike olyan nagyon kíváncsi, mint egy kis kecske.

– Miért? A kecskék kíváncsiak? – érdeklődtek az unokatestvérek, hiszen ők nem sokat hallottak ezekről az állatokról.

– Kíváncsiak ám! Azt hiszem, ők a legkíváncsibb háziállatok! Meg okosak is! Olyan okosak, hogy meg tudják értetni magukat a gazdájukkal.

– Igazán? Jaj, de érdekes! Meséld el nagymama!

– Gyerekek, azt biztosan ti is észrevettétek már, hogy a kecskék mindent látni akarnak, és szeretik meg is tapasztalni, mi az, amit találtak. Környezetükben mindent megvizsgálnak felső ajkukkal és nyelvükkel, és megrágcsálnak, gyakran meg is esznek. Azt is tudnotok kell a kecskéről, hogy ügyesen másznak fel mindenre, sziklákra, bokrokra, még fákra is! És kiváló az egyensúlyérzékük. Tesztelik a kerítést és a zárakat, aztán ha valami hibát találnak rajtuk, kihasználják és megszöknek. Ha egyszer sikerült kijutniuk, akkor máskor is kimennek, egészen addig, amíg nem változtatják meg az elzárás módját. Társaik figyelik egymást, és eltanulják egymástól, hogyan hagyhatják ott a karámot. Sokat mesélhetnék még a kecskék tulajdonságairól, de könnyen megláthatjátok ezt magatok is. Csak figyeljétek meg, mit csinál Lili, mikor este hazajön a csordával!

Lehet, hogy a kecskék kíváncsiak, de aznap a gyerekek túltettek rajtuk! Egész nap nagymama körül sertepertélt az egész társaság, nem hagyta őket nyugton a nagy kérdés: tényleg annyira kíváncsiak a kecskék, vagy csak túloz nagymama?

Mire eljött az este, a gyerekek felkészültek a nagy kísérletre. Először is azt akarták megtudni, tényleg falánk-e a kecske? Felsorakoztak, mindenik kezében volt valami ennivaló: friss fű, fél alma, sombokor levele, galagonya ága, kecskerágó hajtása, jó adag porcsinlevél, még széna is.

Lili, amint belépett a kapun, azonnal észrevette őket. Hozzájuk szaladt, megállt a gyerekek előtt, mekegett egy sort, majd rendre mindeniktől elfogadta a felkínált ennivalót, kapkodott ide-oda, nehogy elvigyék előle a sok finomságot.

Hogy megtudják, mennyire kíváncsi a kecske, úgy tettek, mintha leltek volna valamit, szorosan körbeálltak és hangosan csodálkoztak:

– Jé, de érdekes…. adjatok nekem is… né, hogy forog… – és ehhez hasonlókat.  

Látszott Lilin, hogy meglepődik, odaszaladt a gyerek-gyűrűhöz, és megpróbált közéjük furakodni. A gyerekek résen voltak, nem engedték. Lili egyre izgatottabban keringett a csoport körül, aztán, mikor látta, hogy sehogyan sem boldogul, odaszaladt nagymamához, és elkezdett keservesen mekegni

– Na, mi van Lili? Mi a baj? – kérdezte nagymama.

– Meeeeek, meeeeeek – mondta Lili panaszosan.

– Mit akarsz mondani nekem?

– Meeeek…. – válaszolta Lili és a gyerekcsoportra nézett.

– Akarod tudni, mit csinálnak?

– Mek, mek – mekegte Lili, de ezúttal vidáman.

– Na jó, gyere, nézzük meg! – mondta nagymama, és Lili olyan boldogan ugrándozva követte, mint aki tudja, hogy sikerül kielégíteni kíváncsiságát.

A gyerekeknek nagyon tetszett Lili okossága, hogy milyen ügyesen meg tudta magyarázni nagymamának, mit szeretne.