A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Lili

Forrs---Pixabay

Sokat gondolkoztam azon, vajon létezik-e olyan kisgyerek, aki ne szeretne valamilyen élő állatot dédelgetni? Nem tudom, csak azt, hogy az öcsém, Pistike, és én nagyon vágytunk erre. Nyáron, a nagyvakációban nem volt ezzel semmi gond, hiszen nagyszüleink udvara, de a kert is csakúgy hemzsegett az állatoktól. Etethettük, dédelgethettük őket kedvünkre. Már, ha hagyták magukat megfogni! Az etetéssel nem volt baj, ha észrevették, hogy nem üres kézzel közeledünk feléjük, azon nyomban körénk sereglettek. Sőt, a galambok, csirkék, tyúkok bátrabbja ránk is szállt néha. A libák, kacsák meg merészen kikapták az ételes kosarat a kezünkből. Csak a macskák hagyták simogatni magukat, csak úgy, nem az étel kedvéért. Igaz, ők mindig azt csinálták, amihez kedvük volt. Legtöbbször nagymamánk ölében érezték jól magukat, onnan hiába próbáltuk magunkhoz édesgetni őket.

Szóval nyáron nem éreztük hiányát a saját állatnak, annál inkább az év többi felében, otthon. Történt egyszer, hogy édesapám egyik barátja, aki nagyon jól tudta, hogy szeretnénk állatot dédelgetni, megkérdezte tőlünk, mit szólnánk, ha ő teljesítené a kívánságunkat?

-           Igen, igen, jó lenne! – kiabáltuk boldogan. Nagy lelkesedésünkben még azt sem kérdeztük meg, milyen állatra gondol a bácsi.

-           Na, akkor ezt megbeszéltük – mondta. – Holnap hozom Lilit.

-           Hallottátok édesanya, édesapa, hozzák Lilit, a bácsi nekünk adja Lilit! – kiabáltuk lelkesen.

Hogy Lili kicsoda-micsoda, azt csak másnap tudtuk meg, mikor a házunk kapujában egy hófehér kecske mekegett ránk. Gyönyörű volt! Mi pedig olyan boldogok, hogy még megszólalni sem tudtunk. Gondolom, a szüleinknek is nagy meglepetés lehetett, de nem mondtak nemet, Lili a mienk lett. Édesapám azonnal hátravitte az udvar elkerített részébe, hogy nehogy a veteményes kertünkbe tévedjen, és megegye a féltett növényeinket. Nem csak Pistike és én örültünk Lilinek, érkezése örömhír volt az utcánk összes gyereke számára is! A szomszédok rendre meglátogattak bennünket, mindenki hozott valami finomságot: salátát, almát, sárgarépát, lekaszált füvet, lenyesett bokorágat, kukoricadarát, a kertekből kitépett gyomokat. Lili nagyon élvezte a figyelmet, hamar megszokta a gyerekek közelségét, jó étvággyal bekebelezett minden adományt. Ez volt eleinte. Édesanyám mondta is, hogy nem is gondolta volna, hogy ilyen kevés bajjal jár a kecsketartás.

Ahogy telt az idő, Lili egyre válogatósabb lett. Már csak turkált az élelemben, amit egyik nap jóízűen elfogyasztott, arra másnap rá sem akart nézni! Evés helyett keservesen mekegett. Kínálgattuk, simogattuk, de nem használt. A szomszédság tanácsára édesapám elvitte az állatorvoshoz. Az alaposan megvizsgálta, majd fejcsóválva mondta ki az ítéletet:

– Ezt a kecskét alaposan elkényeztettétek! Az égadta világon semmi baja, csak az, hogy un benneteket, a megszokott arcokat. A kecskék természetüknél fogva kíváncsi állatok, no meg szeretik a változatosságot. Vigyétek sétálni az erdőbe!

Mi megfogadtuk a jó tanácsot, és attól kezdve édesapánknak munkája után, délutánra is meglett az elfoglaltsága: vittük Lilit világot látni. Elöl ment édesapám Lilivel, utána pedig az egész gyerekcsapat. Lili, ahogy kiértünk az erdő szélére, le-letépett egy-egy bokor- vagy falevelet úgy tessék-lássék, de ott sem akart többet enni, inkább velünk szórakozott, játszott. Kergetőztünk. Futott utánunk, s ha utolért valamelyikünket, a fejével jól popsin lökött. Ez eléggé veszélyes játéknak bizonyult, sok felhorzsolt könyök, térdecske bánta az egyre vadabb öklelőzést.

A kecsketartásunk híre eljutott a nagyszüleink fülébe is. Nagytata azonnal intézkedett:

– Hallom, kecskegazdák lettetek, és gond van az étkezésével! Nem városba való az ilyen örökmozgó állat! Azonnal hozzátok el, itt beadjuk a kecskepásztor keze alá, meglátjátok, a nyájban visszakapja az életkedvét, étvágyát is!

Így is történt. Lilit eljuttattuk nagyszüleink falujába, ott nagyon jól érezte magát a sok kecske között, úgy megnőtt, meghízott, hogy alig ismertünk rá, mikor nyáron meglátogattuk!

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2021. július 07.
Kedves Híradó Olvasók! Kicsi fehér templomotokba Most minden erők tömörülnek. Kicsi fehér templom-padokba A holtak is mellétek ülnek. A nagyapáink, nagyanyáink, Szemükbe biztatás vagy vád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Így hangzanak Reményik Sándor Templom és…
Tovább
Vipassana naplók # 2

Vipassana naplók # 2

Könyvespolc 2021. július 07.
Fénydagály (Hétfő reggeli derengés) Én, enyém. Ekörül forog minden. Minden, ami fanyar és haragos és tűz. A mindennapos rituálék tartják egyben a rendszert. Ha bármelyik apró összetevő elmarad, akkor szépen, fokozatosan szétmállik a kiegyensúlyozottság. Sötét kockák lebegnek a levegőben és…
Tovább
Cigonya II.

Cigonya II.

Képzőművészet 2021. július 07.
Középiskolás koromban már valamilyen ismeretségben lehettem a művésszel. Így kellett lennie, mert emlékszem a kitéglázott kis udvarra, ott, abban a sarki házban, ahol Tihamér lakott. A Kőrös-híd felé lehetett arra kijutni. A kis ház még kisebb melléképületében Tihamér nagynénje lakott.…
Tovább
Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Portré 2021. július 06.
Úgy éreztem, a kulturális-közéleti szervezéssel talán többet adhatok vissza a közösségemnek azokból a szellemi javakból, amelyeknek legfőképpen azáltal lettem birtokosa, hogy magyarnak születtem. 1977-ben született Kolozsváron. Régész, történész, közösségszervező, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke. Nős,…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább

Egyesületek

Új szelek a Tavaszi Szélnél

Új szelek a Tavaszi Szélnél

Sok minden nem úgy alakult a tavalyi és az idei évben, mint ahogy megszoktuk, és ahogy a terveink…
Bemutatkoznak a Stockholmban tevékenykedő Magyar Ház Közösség új vezetőségi tagjai

Bemutatkoznak a Stockholmban tevékenykedő Magyar Ház Közösség új vezetőségi tagjai

A Magyar Ház megalakulása óta otthont nyújt és összefogja a Stockholmban és környékén élő és tevékenykedő magyarságot. Dicső…
Történések a Pannónia Klub háza táján

Történések a Pannónia Klub háza táján

Az első és legfontosabb hír, amit a Pannónia Klub kapcsán meg szeretnék említeni, hogy a 2021. április 24-én…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME