A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

A gólyacsalád

Első rész
A falu szélén, közel a tóhoz és annak lápos-mocsaras partjához, egy villanyoszlopon hatalmas gólyafészek terpeszkedett. A fészek izgett-mozgott. Jobban mondva nem is a fészek, hanem annak lakói, két kis, pelyhes gólyafióka, akik kíváncsian nézelődtek a világra, hiszen ami elébük tárult, az hatalmas és nagyon érdekes volt, a faluban mindig történt valami. Gólyamama éppen eledelért repült a közeli tóhoz, ahol párja már szorgalmasan fogdosta a szöcskéket, bogarakat és a kisbékákat. A kisgólyák nem sokáig maradtak magukra, alig repült el az anyjuk, már jött is az apjuk, akinek csőre tele volt a tóparton összeszedett finomsággal.

– Össze ne vesszetek! – próbált rendet teremteni gyerekei között az apukájuk, mikor azok türelmetlenül kapdosták ki egymás csőréből a kukacokat, szöcskéket. – Csak szépen, lassan, mindkettőtöknek jut! – csapta össze csőrét a gólyapapa. A fiókák, bár csipdesték egymást, végül szót fogadtak, hiszen látták, hogy van bőven ennivaló, és érezték apukájuk gondoskodó szeretetét. A gólyapapa gondosan letisztogatta, megsimogatta pelyhes kis fejecskéjüket. Óvta őket, védte minden veszélytől.
A gólyafiókák gyorsan növekedtek, pelyhességük már valódi tollra váltott itt-ott, és óriási étvágyuk volt. A szülők alig győzték hozni a finomabbnál-finomabb falatokat, ők maguk sokszor éhen maradtak.
A tavasz lassan nyárba szökkent, egyre sürgősebbé vált a tanulás kérdése. Mert nagy feladat várt a gólyaszülőkre, meg kellett tanítsák repülni a gyerekeiket. Komoly iskola ez, még egy gólyának sem könnyű megtanulni repülni. Pedig ez nagyon fontos dolog, hiszen a nyár végén útra kellett kelniük. Vándormadarak ők, sok-sok ezer kilométer távolság választja el őket a költőhelyüktől, melyet nevezhetünk szülőhazának, és a telelő, illetve nyaralóhelyüktől.  
Ezért a gólyapapa komoly tanulást igénylő módszert dolgozott ki. A kis gólyáknak ez egyáltalán nem tetszett. Nem akartak szót fogadni, sőt, egyenesen tiltakoztak a feladatok ellen.
– Nem akarok korán felkelni! – mondta egyikük.
– Nem akarok tornázni, csak enni! – mondta a másik. De egy szó mint száz, nem volt mit tenniük, mert vagy szót fogadtak vagy büntetést kaptak.
Apukájuk, de a gólyamama is – mert kettőjük közt nagy volt az egyetértés – leültek a fészek szélére, megsimogatták a kis gólyák butuska fejét és próbálták megmagyarázni, miért kell tanulniok.
– Figyeljetek ide gyerekek – kezdte beszédét  a gólyapapa, akinek már több gyereke volt és aki már többször megtette már a nagy utat. – Bár csak pár hetesek vagytok, tudnotok kell, hogy a nyár nagyon rövid. Most még az elején vagyunk, de hamarosan elmúlik, és nekünk mennünk kell. El kell repülnünk messze, meleg országokba, mert itthon hideg lesz, befagynak a vizek, és nem találunk ennivalót a hosszú télen. Ezért nagyon fontos, hogy jól táplálkozzatok, jó étvágyatok legyen, ami meg is van, úgy látom, meg kell erősödjetek, meg kell nőjetek, mi több, a legfontosabb, meg kell tanulnotok repülni. Nem is akárhogyan, hanem nagyon jól, hogy kibírjátok a hosszú-hosszú utat. Ezért fontos, hogy közös tanulási tervet készítsünk. Meg kell határozzuk, mikor fekszünk, mikor kelünk, mikor eszünk, mikor tanítunk titeket repülni.
– Megértettétek mit szeretnék megmagyarázni? – kérdezte a gólyapapa és a gólyamama is kérdőn nézett fiókáira, mintegy várva, hogy megértik az okos szót.
-Igen, megértettük papa – mondta az erősebbik gólyagyerek.
Teltek-múltak a napok, a komoly programot mindenki betartotta. A gólyapár nagy egyetértésben irányította őket, a fiókák is igyekeztek, sőt versenyeztek is egymással. No meg verekedtek is néha. Ettől függetlenül nagyon jól tanultak, egyre ügyesebbek lettek. Először csak a fészek fölött emelkedtek fel a levegőbe, kis köröket formálva, majd visszaereszkedtek a szépen bélelt fészekbe. Napról napra jobban ment a repülés, nagy volt a boldogság, mikor sikerült elrepülni egészen a szomszéd villanyoszlopig.
Egyik csodálatos, napfényes reggelen azt találta mondani gólyapapa, hogy ma nagy dologra készülnek, mire a kicsik nagyon izgatottak lettek: vajon mi lehet az a nagy dolog?
– Figyeljetek ide! – mondta gólyapapa. – Ma mind a négyen elrepülünk a tóhoz. Kicsit messze van, de meg kell próbálni, mert gyorsan telik az idő. Ha sikerül nektek is ügyesen odarepülni, akkor, ahogy az emberek mondják, akár két legyet üthetünk egy csapásra! Gyakoroltuk a repülést és kipróbáljátok, hogyan kell megszerezni az ebédre valót magatoknak.
Így is történt, a gólyapapa elmagyarázta a tudnivalókat, majd elindult a menet: a gólyamama repült elöl, a két fióka utána, a sor végén pedig a gólyapapa.
Bár félve és félszegen, de repültek, repültek, a gólyapapa terelgette őket, néha közelebb, máskor kicsit távolabb tőlük, de mindig úgy, hogy segíthessen, ha szükség lenne rá.
Baj nélkül elérkeztek a tóhoz, mely maga volt a gólyaparadicsom. Tele volt finomabbnál finomabb falatokkal: békákkal, szöcskékkel, gyíkokkal, bogarakkal, kukacokkal, lárvákkal, ebihalakkal. Mindenki ehetett kedvére. A felnőtt gólyák is teletömhették a begyüket, pukkadásig jóllakhatott a társaság.
A fiókáknak nagyon tetszett a szabadság, hogy nem kell állandóan az egyre szűkösebb otthonukban tartózkodniok, csak estére tértek mindig vissza a fészek biztonságába.

Folytatása a júniusi lapszámban következik!

Írta: Spádáné Veress Ildikó


 

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. október 23.
Kedves Híradó Olvasók! „Felhőn vet ágyat már az alkonyat / s a fáradt fákra fátylas fény esőz. / Kibomló konttyal jő az édes ősz.” És igen. Radnóti Miklós Szeptember című verséből való ez az idézet. Valóban beköszöntött az ősz. De…
Tovább
Hermann Hesse: Sziddhárta

Hermann Hesse: Sziddhárta

Könyvespolc 2022. október 23.
Az emberben megjelenik az idők folyamán egyfajta hívás, amely arra készteti, hogy kizökkenjen a világ káprázatából, énjének folyamatos köreiből, melyekben a hétköznapjaiban próbálja utolérni önmagát és ezáltal egy új nézőpontból lát rá a sorsára és a világában rétegződő valamennyi sorsra…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

A Göteborg közelében lévő härsjösandi cserkészlak udvaráról idén valamivel délebbre vette az irányt a SOMIT karaván, meg sem…
SOMIT családos tábor

SOMIT családos tábor

Az idei év SOMIT családos tábora szeptember 11–13. között került megrendezésre. A teltházas rendezvényen egy roppant eseménydús hétvégére…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Egyesületünk óvatosan nyitott a tagság felé a pandémia után. Tagságunk nagy része szépkorú, s nehezen találtak vissza az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME