Sziklahasadék, odú, barlang… Találhat-e ennél jobb helyet a nyuszi, hogy ajándékát elrejtse?
Mert hogy, hogy nem, nekünk már évek óta ilyen sziklás, barlangos helyre rejti a húsvéti tojást, cukorkát, édességet. Persze a nyuszinak ezt a szokását mi már ismerjük, s minden évben elmegyünk ezekre a helyekre. Így nem csak kirándulunk egy jó nagyot a melegedő természetben, hanem még ajándékot is kapunk fáradozásunkért. Eleinte még térképet is hagyott nekünk a nyuszi, de most már erre nincs szükségünk, mert már jól ismerjük a hegy minden zugát.
Az idén mintha megfeledkeztem volna a nyuszinak erről a szokásáról. Húsvétkor nem voltunk itthon, s csak az azt követő hétvégén mentünk ki Édesanyámmal és műkorcsolyás barátnőimmel kirándulni és sziklát mászni. Az egyik útvonalat (a sziklamászók úgy mondják: traszé) ügyesen megmásztuk, és a csúcson uzsonnáztunk. Akkor jutott eszembe, hogy a közelben van az a barlang, ahova a nyuszi a húsvéti ajándékunkat szokta eldugni. Ezt elmeséltem a barátnőimnek, s azután nem volt maradásuk, egyre csak nógattak, mutassam meg nekik azt a barlangot.
Nem kérettem magam sokáig. A barlang a hegy aljából indul a hegy belsejében a csúcs felé. A szűk és vizes barlang eleinte sötét volt, alig lehetett valamit látni, csak tapogatózva mászhattunk felfelé. A repedéseken azonban beszivárgott egy kevés napfény, szemünk lassan hozzászokott a sötétséghez, már egészen jól láttunk. Mikor ahhoz a helyhez jutottam, ahova a nyuszi a tavaly elrejtette az ajándékát, és odapillantottam, azt hittem, rosszul látok! Majd elállt a lélegzetem, mert most is volt ott egy csomag! Majdnem elájultam! Nem felejtett el a nyuszi! És még nem vagyok túl idős, még mindig hoz nekem ajándékot! A barátnőimnek is elállt a szavuk. De nem sokáig, mert azután visítozva, kacarászva rohantunk mindannyian ajándékot keresni!
Pszt! Megsúgom, hogy a nyuszi mindenkinek hozott ajándékot! Hogy honnan tudta, hogy az idén többen leszünk, nem tudom, de hogy jövőre is visszamegyek oda, az egyszer biztos!
Bálint Palmgren Tünde, Mörrum, 11 éves
