Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Annak a kerek erdőnek a szélén állt egy kicsi faházikó. Abban a házikóban lakott egy ember. Nyáron nagyon vígan élt, de amint megjött a tél, elkezdett hullani a hó, hideg lett. Ha sütött a nap, elolvasztotta a házikóra hullott havat, a hólé megfagyott, és a házikó ereszén sok-sok jégcsap képződött. Nagyon hideg lett a házban is. Az ember egy öreg ládában tartotta a tüzelőfát. Odament az öreg ládához, kinyitotta, hát egy darab fa nem sok, de annyi sem volt már benne. Az ember felöltözött jó melegen, felhúzta a bakancsát és elment az erdőbe fáért. Szedegette a gallyakat, jó sok hulladékfát összeszedett, elindult haza. Már előre elképzelte, milyen jó lesz a tűz parazsa mellett melegedni. A háza közelében meglátott egy ügyes kis fenyőfát. Az ember azt mondta: szerencséd van kis fenyő, hogy nem láttak meg az emberek hamarabb, még kivágtak volna karácsonyfának. Most már tudom hol vagy, vigyázok rád, hogy szépen növekedjél.

Bálint Palmgren Tünde, 10 éves és Bálint Palmgren Oscar, 11 éves