Nyuszimama és nyuszipapa arra ébredtek, hogy valami történt odakint: Puff... supp... s utána mintha valami bátortalan pittyegést hallottak volna.

-Lássuk csak, mi az? - makogta Nyuszimama halkan, nehogy felébressze mélyen alvó kicsinyeit.

Kiment az odú elé és körülnézett: nem látott semmi különöset, de amint beleszimatolt a levegőbe rájött, mi történt: már nem a télen megszokott csípős hideg szelet, hanem enyhe, langyos fuvallatot érzett.

- Nocsak, közeledik a tavasz- mondta nyuszipapának - a puffanás egy lepottyanó jégcsap, a suppanás pedig egy jó adag lecsúszó hó hangja volt. Azt, hogy ki pittyegett, nem láttam. Biztosan egy megriadt madár - döntötte el a kérdést Nyuszimama.

- Lassan vége lesz a télnek... - mosolyodtak el. Amint elméláztak, eszükbe jutott, hogy ha megjön a tavasz, megjönnek a tennivalók is: fel kell készülni a tavaszi ünnepekre. Főleg a húsvétra, hiszen a kis embergyerekek nagyon várják, hogy a nyuszi ajándékot hozzon nekik.

- Itt az ideje nekilátni a munkának - mondta nyuszimama és költögetni kezdte gyerekeit:

- Jó reggelt, világ lustái! Jó reggelt Tapsi, Topsi, Tepsi és Töpsi! Hogy aludtatok?

A nyuszigyerekek álmosan pislogtak. Hogy miért volt ilyen furcsa nevük? Mert Tapsi nagyon szeretett tapsikolni mellső lábacskáival, Topsinak a többinél picit nagyobb volt a popsija, Töpsinek a pocakja és Tepsinek szélesek voltak a fülecskéi. Az ébredező nyulacskák kidörzsölték az álmot szemecséjükből, megmosakodtak amúgy nyuszi módra: nyelvecskéjükkel lenyalogatták felborzolt bundájukat, majd türelemmel várták, hogy megkapják reggelijüket: egy-egy finom édes répaszálat. Miután megreggeliztek, nyuszimama kiosztotta a feladatokat:

-Gyerekek, ezentúl minden nap elmentek mind a négyen a tyúkudvarba, illedelmesen köszöntök , és megkérdezitek a kakastól, megtojtak- e a tyúkok? Ha igen, hát szépen elkéritek a tojásokat, és óvatosan hazahozzátok. Mikor kellő mennyiséget összegyűjtöttetek, papával nekikezdünk a tojások kifestésének. Minden nap, ha hazahoztátok a tojásokat, Topsi, te leülsz a kotló tyúkanyó mellé és szórakoztatod egy kicsit, hisz szegénynek nagyon unalmas lehet álló nap ott kotolni a tojásain, míg kikelnek a csibék. Töpsi, a te dolgod megfigyelni, hány növény bújt már ki a földből. Tepsi, te meg arra figyelj, énekelnek-e már a madarak? Tapsi, a te dolgod az, hogy bíztasd a tavasztündért: a tavasz közeledtének minden jelére tapsolj egyet, hadd örüljön a Tündérke a jó munkájáért járó dícséretnek. Legyetek ügyesek, drága gyermekeim, sok a dolgunk, az embergyerekek nagyon várják a nyuszicsomago! Jártotokban-keltetekben számoljátok meg, hány kisgyerek él a környékünkön, nehogy egyről is megfeledkezzünk!

A nyuszigyerekek minden nap elvégezték a kiszabott feladatokat: a tyúkudvarból elhozták a friss tojásokat, Topsi beszélgetett a tyúkanyóval és mikor a tojásokból előbújtak a csibék, üdvözölte őket. Töpsi a növények növekedését figyelte, Tepsi boldogan jelentette, hogy egyre több madár tér vissza téli szálláshelyéről és már el is kezdték rakni a fészkeket. Tapsi még bele is fáradt a sok tapsolásba, olyan rohamosan közeledett a tavasz. Húsvétra nyuszimama és nyuszipapa megfestették a tojásokat, elkészítették az ajándékcsomagokat, Tapsi, Topsi, Töpsi és Tepsi kis kosarakban széthordták és elrejtették a kisgyerekes házak kertjében, közben megfigyelték, hogyan játszanak az embergyerekek. Munkájuk végeztével nyuszimama megdícsérte a gyerekeit, s azok vídáman ugrándozva játszodták az embergyerekektől eltanult játékot:

-Nyuszi ül a fűben, ülve szundikálva, nyuszi talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz? Nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet megfogott.

A nyusziszülők meg boldogan nézték a játszadozó kicsinyeket.