A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Húsvéti locsolás? Jaj ne!

 

Kamaszkorom szörnyűséges élménye volt minden évben a húsvét. Rémesen utáltam az azt megelőző napokat, mert anyám szigorú utasításait követve, takarítani kellett. Valahogy mindig az én dolgom volt a szőnyegek kimosása, ami fárasztó munka volt számomra. A vitrines szekrény rengeteg nippjének áttörölgetése is valahogy rám ragadt. Nem szerettem! Mentem volna csavarogni inkább, vagy tévét néztem volna, vagy egyéb fontos dolgot kellett elhagynom a nagytakarítás miatt. Anyám sütött, főzött, takarított, olyan rítusokat követve, amelyeket ősidők óta beleneveltek a lányokba. Én meg csak morogtam magamban, hogy minek ez?
 
Amikor végre eljött húsvét hétfője, a locsolkodás napja, az első élményem mindig a nyakam közé kapott víz volt, amelyet apám zúdított rám az ágyba. Erre ébredtem minden alkalommal. Vihogva, visítva a hidegzuhanytól. Egyszer hamarabb ébredtem, mint ahogy apám ébresztett volna, és próbáltam kicselezni azzal, hogy elbújtam. Akkor sem úsztam meg, mert apám becserkészett, és duplán kaptam a vízből. Apám is, a belénevelt szokásoknak megfelelően, a három nőjét - anyámat, a húgomat és engem - rendesen meglocsolt, hogy nehogy elhervadjunk! Nem vette volna a lelkére, ha az ő hanyagsága miatt hervadoztunk volna, tehát végezte a dolgát.
Amint túl voltam a reggeli „apám-rítuson”, szépen felöltöztem - új ruha, új cipő-, és vártam a locsolókat. Néhányan szólóban szállingóztak, ezek főleg a kisebb fiúk voltak, de az igazi, a velem egykorúak várása volt. Tudtam, hogy jönnek! Az osztálytársaim, azok haverjai, bandába verődve járták a lányos házakat 10-15 fős csoportokban, és óriási felhajtást rendeztek. Legtöbbször azt a cselt csinálták, hogy egy valaki közülük kopogott az ajtón, elhitetve a kikukucskálásomra, hogy egyedül van csak. Ahogy ajtót nyitottam, oldalról előugrottak a többiek, és szabályosan lerohanták az egész lakást, miközben szódásszifonból locsolva csurig áztattak. Vagy többen elkaptak, bevittek a fürdőszobába, és ruhástól mindenestül beraktak a kádba, és a zuhannyal locsoltak meg. Mivel 2-3 ilyen banda volt, nem győztem átöltözni. A fiúk minden kaját befaltak. Volt olyan év, hogy az utolsó csapatnak már nem maradt a szokásos húsvéti menüből semmi, és anyám kétségbeesett, hogy nem tudja mivel kínálni a vendégeket. Gondolt egyet, és hatalmas tálcányi zsíros kenyeret szolgált fel uborkával a srácoknak. Mit mondjak? A következő évben a fiúk zsíros kenyeret követeltek, mondván, hogy már rá sem bírnak nézni a sonkára, süteményre, és végre „normális” kaját ehetnek.
Ezek a húsvéti locsolásos élmények oly annyira belém ivódtak, hogy manapság is hiányoznak számomra. Óriási élmény volt! Szerintem a mai lányoknak-fiúknak is jót tenne ilyen „csapatépítő kurzus”.Összekovácsolt minket, barátokká erősödött a kapcsolatunk, amelyek ma is érvényben vannak. Tényleg sajnálom a mai srácokat, hogy ők kimaradnak valamiből, mert elutaznak valahová a húsvéti macera elől, a lányok bezárják az ajtót, nehogy valaki odatévedjen. Hiba! Hiba! Hiba! De lelkük rajta!
Én örülök, hogy volt ilyenben részem.
 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. október 24.
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Tovább
Egy elfelejtett, igaz ember

Egy elfelejtett, igaz ember

Könyvespolc 2024. október 24.
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
Tovább
Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Képzőművészet 2024. október 24.
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME