1. Bálint Palmgren Tünde. Neved különösen hangzik, svéd és magyar felmenőkre utal. Mesélj egy kicsit a családodról, arról, hogy hol élsz, mivel foglalkozol és hány éves vagy?

- Szia, a teljes nevem Bálint Palmgren Tünde Viola. 14 éves vagyok, és Svédországban születtem. Családommal együtt Mörrumban, egy kicsi dél-svédországi faluban élek. Édesanyám, Bálint Emese magyar, Erdélyből, pontosabban Kolozsvárról jött ide 24 éve. Édesapám, Benny Palmgren Svédországban élt egész életében, s ráadásul még svéd is. A nevem érdekessége, hogy mivel annyira magyar, sokan azt hiszik, édesanyám választotta, de nem így történt. Édesanyám sokat mesélt egy Tünde nevű barátnőjéről, apámnak megtetszett a név, és mikor megszülettem, az ő kívánságára lettem én is Tünde. Van egy 16 éves bátyám, Oscar, aki gimnazista és nagyon szeret (és tud is) zenélni. Én meg sportolni szeretek. A sportok közül a legjobban az atlétikát szeretem.

2. Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba az atlétikával, a futással?

- Az én családom minden tagja szeret mozogni. Még egészen kicsike voltam, mikor barlangászni, hegyet mászni, sízni a szüleimmel tartottam. Három éves koromtól műkorcsolyáztam. Szerettem ezt a sportot, de abbahagytam az atlétika kedvéért. Ennek három éve.

3. A sportolóknál nagyon fontos az időbeosztás. Neked ez, hogy megy? Van időd tanulásra a sok edzés mellett?

- Ha az ember rendszeresen tanul, az órán odafigyel, nincs probléma a felkészüléssel. Szeretek tanulni, jó a minősítésem, úgy látszik, megszoktam a terhelést.

4. Mennyit edzel, és milyen gyakran veszel részt versenyeken?

- Majdnem minden nap edzek, hetente legalább ötször, ha hét végén nincs valamilyen versenyem, akkor hatszor is. Az edzés többfajta mozgásból áll. Gyúrunk az edzőteremben, de legtöbbször a szabadtéri pályán futunk és ugrunk. Gyakran szaladunk erdei utakon, hosszú és rövid távolságokat váltogatva. Három vagy öt kilométeres távokról van szó. Versenyezni rövidtávban és távolugrásban szoktam. Távolugrásban az egyéni rekordom 5,2 méter, és ezzel az eredménnyel az ötödik lettem a „Götalandmästerskap" nevű versenyen, melyen Dél-Svédország legjobbjai vettek részt.

5. Izgulsz versenyek előtt? Hogyan küzdöd le a rád nehezedő nyomást?

- Általában nem szoktam izgulni, de ha mégis, akkor zenét szoktam hallgatni, hogy nyugodjak le.

6. Melyik a legkedvesebb emléked egy versenyről?

- Amikor először ugrottam 5 méter felett.

7. Hogyan dolgozod fel azt, ha veszítesz? Mennyire vagy sikerorientált?

- Nagyon szomorú szoktam lenni, ha nem nyerek, de nem tör le, arra gondolok, hogy ahhoz, hogy ügyesebb legyek, többet kell edzenem.

8. Milyen céljaid vannak a jövőre nézve? Mit szeretnél mindenképpen elérni pályafutásod során?

- Távolabbi célokról nem gondolkoztam. Most az a célom, hogy 13 másodperc alatt szaladjam a 100 métert és távolugrásban elérjem az 5,5 métert.

9. Van-e példaképed? Ha igen, kicsoda és miért pont ő?

- Shelly-Ann Fraser-Pryce, a világon a leggyorsabb nő. Hogy miért pont ő? Hát mert ő a leggyorsabb!

10. Milyen felszerelés szükséges az atlétikához? Van valami speciális cipő, például, amit szívesen viselsz?

- Futáshoz és ugráshoz szükséges a szeges cipő (spikskor). Arra vigyázok, hogy kényelmes legyen, más elvárásom nincs.

11. Mire gondolsz futás közben?

- A célra.

12. Ajánlanád-e az atlétikát, mint sportot másoknak is? Ha igen, legfőképpen milyen embereknek való az atlétika?

- Mindenkinek, aki szeret mozogni, jó az atlétika. A legjobb benne az, hogy többféle ágban lehet edzeni és versenyezni.

 

Kérdezett: Balogh Erika