Nem tudom mennyire vettétek észre, lassan, de biztosan közeledik a tavasz. Még a felhős Svédország egén is néha felcsillan a napsugár (persze csak ha nincs nálatok napszemüveg, mert akkor azonnal elbújik).
Tegnap a szobámban ülve láttam egy legyet az ablak előtt, és már legalább három muslica is a képembe szállt a héten. Igen, ezek mind egyértelműen arra utalnak, hogy lassan kizöldülnek a parkok, és a hideg északi szelet is lágyabb szellők váltják fel. Lassan félretehetjük a télikabátot, jöhetnek a jó öreg bőrdzsekik és szakadt farmerek. A sötét téli hónapok után minap a reggeli derültségtől kedvem lett alábbhagyni a réteges öltözködés terén, de sajnos az még kissé meredeknek ötletnek bizonyult (hapci).
Lassan a húsvéti készülődés is kezdetét veszi. A fiúk kezdhetnek gyűjteni pacsulira (ha nincs annyi eszük, hogy lenyúlják anyuci megunt, de kidobni sajnált parfümjét). Lányok, mi meg elkezdhetnénk edzés képpen parfümériába járni, hátha megszokjuk annyira a kevert parfümillatot, hogy elkerüljük a húsvéti locsolkodás okozta egyhetes migrént.
Végül egy utolsó megfigyelés. A korai sötétedésnek köszönhetően a múltkor hazafelé olyan gyönyörű holdat láttam, amilyent még soha (vagy talán csak már nem is emlékszem rá). Szinte rám kacsintott. Kedvem lett volna figyelni egész éjjel, de sajnos a még mindig rendületlenül ostromló szél gyorsan hazafújt.
Becze Anette