Idén nyáron Kurdi Gábor dudás barátommal kezdtünk a duda után kutatni Erdélyben és Moldvában. Gábor lelkes, fiatal dudás és dudakészítő; ő hozta rendbe azt a moldvai dudát (sípot), amit aztán Nyisztor Ilonánál hagytunk Pusztinán, hogy a csángó gyermekek dudálni tanuljanak.

Cigány muzsikás aki elképesztő virtuozitással játszik csángó dudán A szerző felvétele

Korábban beszámoltam a derék, magyarul szépen tudó zabolai (Háromszék) román dudásról, Nicolai Mircea-ról. A tavaly októberi Híradóban pedig unokaöccséről, a Bodzaforduló mellett lakó Gheorghe Marisról, aki szintén jól tud magyarul. Ő említette, hogy a közeli utcasoron lakik egy jó cigány muzsikus, aki tud játszani az ő dudáján. Az illető a helyi csobános (juhász – a szerk. megj.) fesztiválon szeretett volna fellépni, de a román polgármester nem engedte, feltételezhetően azért, mert cigány. Elhatároztuk, hogy első utunk hozzá fog vezetni. Fel is kerestük Máris Gyuri bácsit, aki azonmód felkerekedett és elvitt minket a cigánysorra. Mesebeli, hegyi román falucskán vezetett át az út egy gyönyörű hegytetőre. Elszórt, szegényes házak, szabad, hegyi cigánysággal, lenyűgöző kilátással. Persze már az első háznál megtudtuk, hogy – mint kb. hatmillió (!) állampolgártársa - a cigány dudás is ”Itáliában munkál”. Szerencsére azonban azt is tudták, hogy másnap érkezik haza. Fel is mentünk Gyuri bácsival, közben a látnivalókban gyönyörködve, fényképezve. Vidám, jóvágású, alig ötvenes férfi fogadott nagy barátsággal. Az udvar tele aprósággal, fiatallal, felnőttel. Izgatottan, mosolyogva vették át az ajándékokat. Épphogy elővettem a dudákat, már ki is kapta a kezemből a bolgár dudát, elkezdett rajta elképesztő virtuozitással játszani. Aki addig nem hitte, hogy “aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”, az most meggyőződhetett róla: így csak maga az ördög, meg a tanítványai játszanak. Aztán a moldvai síp került a kezébe, azon is remekül játszott, hogy végül Gyuri bácsi ismert dudáján mutassa be „dudását”. Addig készítettük a felvételeket két videokamerával, amíg be nem sötétedett. Alig akartak elengedni a melegszívű háziak. Fontosnak tartom megemlíteni, hátha segít eloszlatni az előítéleteket: minden drága holmit, felvevőket, hozzávalókat, mikrofonokat kitettünk a földre egy kupacba – senki egyetlen ujjal hozzá nem nyúlt az összesereglett harminc-negyven cigánysorbéli közül. Hányszor tapasztaltam máskor is ugyanezt. Aki vendég, aki megbecsüli a cigányt, azt ő is megbecsüli.

Külsőrekecsinben, Szarka Mericnél hagytam egy parabolaantennát. Lelkes, autodidakta népművelőként szervezi a falu tánccsoportját. Szegényt sorra érte mostanában a baj, ezért meg is ígértem Szarka Márton bácsinak, hogy megpróbálunk gyűjtést szervezni.

Egy régi jó ismerős szerint a faluban több helyen is kincsek vannak elrejtve. Régóta kértek, hogy vigyek nekik fémdetektort, most végre sikerült, ám kincsre nem akadtunk. Ezzel szemben egy másik derék ismerős, Trunki János (akit annak idején megbüntettek, mert fényes nappal egy pohár borra a házába hívott) valóságos kincset tud: a „fődi” gombát, amiért Délnyugat-Európában komoly összegeket fizetnek.

A nemrégiben elhunyt nagy csángó dudás, Mesterke Gergely családját idén is meglátogattuk. Mikor szegény, megbénult fiának fújtam az apja dudáját, könny szökött a szemébe. Gergely bácsi unokájával, Veronikával vágtunk neki az útnak, hogy az északi csángó falvakban, Románvásár és Jászvásár környékén érdeklődjünk a magyarul és a dudáról tudókról, bár az a hír járta, hogy arrafelé nem volt dudás. Meglepetésünkre mindjárt az első Szabófalva környéki faluban, Újfaluban olyasvalakivel hozott össze a véletlen, aki jól emlékezett három szabófalvi dudásra. Egyikük sem él már. Még a Jászvásárhoz közeli Horlestre és Acélfalvára is elmentünk. Horlestben már a hetvenes években sem tudott senki magyarul. Ezzel szemben Fazekas bácsi tolmács segítségével elmesélte, hogy két generációval azelőtt még mindenki magyarul beszélt. Ez a néprajztudomány leggyorsabb (mert erőltetett!) nyelvváltása, gyorsabb, mint a bulgártörököké, akik négy generáció alatt vették át a helyi szlávok nyelvét. Fazekas, Deák, Kádár ma is sok van a faluban, de dudásról nem tudott senki. Utunkat Jászvásárban fejeztük be. Szép, civilizált város, katolikus püspöksége van, több katolikus temploma. Nem volt már időnk megkeresni a román nacionalizmus fellegvárát, a katolikus papneveldét, ahonnan a csángó gyermekekből nevelt, agymosott janicsárpapok, az erőszakolt asszimiláció leghatásosabb bajnokai kerülnek ki. Módszereik a mai napig sem változtak, legfeljebb finomodtak valamelyest: ma talán nem prédikálja már a pap azt a bizonyítatlan lingvisztikai tételt, miszerint a ”magyar nyelv az ördög nyelve” csak óva inti az ifjúságot, ne rontsa szép román nyelvüket az otthoni ”konyhanyelvvel”.

Az út végén idén is megálltunk Pusztinán. Amint arról korábban beszámoltam, két esztendeje gyakorló dudákat hagytunk itt Nyisztor Ilonka tanítványainak. Tavaly meggyőződtem róla, hogy az egyik tanítvány milyen remekül megtanult rajta. Ígértem neki, hogy idén hozok egy igazi csángó ”sípot” (a duda csángó elnevezése) és jó érzés volt, hogy sikerült beváltani az ígéretemet.

Ezúton is szívből köszönjük Haraszthy Terézia adományait!

Anyagi támogatást továbbra is a Petrás Incze János Csángó Alapítvány Pg 636 25 57 – 8 postacsekk számlájára lehet küldeni, Csángó Fonden Petrás Incze János címzéssel. Előre is szívből köszönjük a csángóság nevében!
Kiadványaink teljes bevételét a csángóság támogatására fordítjuk: Stuber György gyűjtéseit három kazettán (Moldvai csángó énekek, Moldvai csángó hangszeres népzene és Gyimesi csángó népzene) és CD-n (Moldvai csángó magyar síposok – dudamuzsika) árusítjuk 70, illetve 140 koronáért. Alapítványunk bárkinek szívesen küld egy-egy másolatot a Néprajzi Múzeum számára összevágott csángó dudás-filmünkről, 200 kr áron; megrendelni Stuber Györgynél lehet (e-posta: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., telefon: 08/57027709 vagy 0762851233).

a Petrás Incze János Csángó Alapítvány nevében
Stuber György