1. Elnöknő, kérem, mutassa be röviden a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás felépítését! Hányan vesznek részt az alapoktatásban és hányan a szakképzésben? Mekkora a felsőfokú végzettek részaránya magyar, illetve ukrán viszonylatban?

Ukrajnában a teljes középiskolai képzés 12 évfolyamos, három fokozatú: I - elemi (1-4. oszt.), II. - általános (5-9. oszt.), III.- középiskolai (10-12. oszt.) fokozat. Az oktatás szervezeti keretei a következő iskolatípusokban valósulhatnak meg: elemi iskola (1–4 osztály), általános iskola (1–9 oszt.), középiskola (1– 12 oszt.), gimnázium (5 –12 oszt.), líceum (1 – 12 oszt.), szaklíceum (1 –12oszt.). A kisebbségekhez tartozók közül egyesek anyanyelvükön tanulnak, mások orosz vagy ukrán nyelven, ám anyanyelvüket és irodalmukat rendes tantárgyként tanulják, ismét mások csak fakultációként, vagy úgy sem. Az anyanyelvű osztályok működhetnek önálló oktatási intézményekben vagy közösekben, ahol párhuzamosan két, akár három különböző tannyelvű osztály is működhet. A vegyes tannyelvű iskolákban a kisebbségi nyelvhasználat a tanórákra korlátozódik, az iskola életében általában a többségi nyelv és kultúra a domináns. Ukrajnában - államilag kijelölt koncepciók alapján - az elvárás az, hogy minden oktatási intézmény szellemében és tradícióiban ukránná váljon.

dr. Orosz Ildikó

Kárpátalja a huszadik században több országhoz tartozott; ez az oktatás nyelvének, az oktatási rendszer struktúrájának, a tananyag tartalmának többszöri változását is jelentette. Trianon után 1953-ban nyitották meg az első magyar nyelvű középiskolákat. A hetvenes-nyolcvanas években általánossá vált a középfokú végzettség, mivel kötelezővé tették, de ez az érettségi leértékelődésével és színvonalcsökkenéssel járt. A magyar nyelvű szakközépiskolai képzés a nyolcvanas évek végén indult be. A kárpátaljai magyar nyelvű oktatási rendszer leggyengébb láncszeme a szakképzés. A régió magyar populációjának fele nem jut el az érettségiig, így célszerűnek tűnik az állami szakközépiskolákban minél több szakirányban indítani olyan csoportot, ahol legalább az általános ismereti tárgyakat magyarul, míg a szakmát két nyelven tanulhatnák. Az anyanyelvi szakképzési programokat célszerű megerősíteni a pedagógusok szaknyelvi, szakmai továbbképzése, a hallgatók szakmai gyakorlatának magyarországi biztosítása révén. Egyelőre ez jámbor óhajnak tűnik, mert ebben a tanévben már több helyen az eddigi magyar nyelvű képzést is korlátozták, a beregszászi szakiskolában meg is szüntették.

Annak ellenére, hogy az ukrajnai magyarok országos relatív aránya nagyon alacsony (0,3%) – regionális relatív arányuk 12% –, a kárpátaljai magyarok megőrizték a területen kialakult anyanyelvű általános- és középfokú oktatási intézményhálózatukat. Ennek oka az lehet, hogy a magyarok identitása erős, elsősorban az anyanyelvre és a legszűkebb környezetre épít. 

Ukrajna függetlenedésének évében az országban a legtöbb anyanyelvi iskolával és a legkiépítettebb intézményrendszerrel az oroszok rendelkeztek. Igaz, ők ebben az időszakban államalkotó nemzetből váltak kisebbséggé, de a pozíciójukat az anyanyelvhasználat és oktatás terén számarányuknak és gazdasági erejüknek köszönhetően évtizedekig megőrizték. Még hosszú ideig nem is fogják megérteni a kisebbségi lét azon dimenzióit, amit a többi, relatíve csekélyebb pozícióval rendelkező kisebbség megél. Ukrajna önállósodásának fordulópontján az 1990/91-es tanévben az oroszoknak, a moldávoknak, a románoknak, lengyeleknek és magyaroknak voltak anyanyelvű oktatási intézményei. A bolgárok, belaruszok, zsidók már oroszul tanultak, anyanyelvű oktatási intézményeik megszüntek. A függetlenedés utáni években az ukrán oktatási intézmények expanzióját figyelhetjük meg. A struktúraváltásnak köszönhetően új típusú oktatási intézményeket, gimnáziumokat, líceumokat hoztak létre, amit általában a nagyobb városok lokális elitje kezdeményezett. Az első gimnáziumokat Ungváron, Munkácson, Beregszászban és Huszton nyitották. Azóta már mindegyik járásban működnek gimnáziumok és líceumok. Kárpátalján a 2006-2007-es tanévben 707 iskola működött. A régió 106 különböző fokozatú oktatási intézményében folyik magyar nyelvű képzés; ezek közül 73 teljesen magyar tannyellvű, 31-ben ukrán és magyar, kettőben ukrán-orosz-magyar tagozat is működik.

A magyar nyelven is oktató iskolák intézménytípusonként az alábbiak szerint oszlanak meg Kárpátalján: 11 elemi iskola, 52 általános iskola, 34 középiskola, 2 gimnázium, 7 líceum.

A beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola főépülete

A kárpátaljai iskolákba járó gyerekek megoszlása az oktatási nyelv alapján azt mutatja, hogy 2007-ig növekedett a tanulói létszám a magyar tagozatokon, ami az elmúlt évek pozitív magyar-magyar kisebbségpolitikájának (státustörvény, magyarországi továbbtanulási lehetőségek stb.), valamint Magyarország, mint Európai Uniós tagállam státusának, presztízsének tudható be.

Ezt a helyzetet rendítették meg az emeltszintű érettségiről és az ukrán nyelv oktatásának javításáról szóló miniszteri rendeletek Ezek következtében a szülők egy része gyermeke boldogulása érdekében a 2008/2009-es tanévben ukrán oktatási intézményekbe íratta be/át csemetéit. Számos faluban (például Koncházán, Badalóban, Szürtében, Bótrágyon) a magyar tagozatra alig vagy egyáltalán nem jár magyar gyermek, és a magyar oktatás csak a roma szülők iskolaválasztásának köszönhetően maradt fenn. Huszton, Técsőn nehezen tudták megszervezni a magyar tannyelvű első osztályt, Szürtében a 2008/2009-es tanévben nem indult magyar tannyelvű 10. osztály, mert az általános iskola után a gyerekeket elvitték a közeli város oktatási intézményeikbe. Új kihívást jelent a magyar iskolák számára az utóbbi években hozott szociálpolitikai rendelkezés, amely a népesség csökkenését kívánja lassítani. Az ukrán állam a többgyermekes családokat segítő törvény legutóbbi végrehajtási rendeletének értelmében jelentős anyagi támogatásban részesíti a 2007. december 31-e után gyermeket vállaló családokat. E rendeletnek köszönhetően a szülési kedv elősorban a romák körében nőtt meg, akik gyermekeiket magyar osztályokba járatják, és egyes településeken néhány éven belül megváltoztatják a tanulók arányát. Ez a kárpátaljai magyar pedagógusok és iskolák számára újabb szakmai kihívást jelent. Erre célszerű lenne idejében felkészíteni az iskolákat és a pedagógusokat.

Az adatok azt támasztják alá, hogy a magyar tannyelvű iskolák első osztályaiba beiskolázott tanulók nagy része (mintegy 50%-a) nem jut el az érettségiig. Elképzelhető, hogy egy részük a 9. osztály után technikumokban (ahogy most nevezik, I–II. fokozatú felsőoktatási intézményekben) folytatja tanulmányait, bár a felsőoktatási statisztikák ezt nem igazolják.

Ukrajna 1989-es, illetve 2001-es népszámlálási adatai szerint a magyar lakosság 3,7 ill. 4,7%-a rendelkezett teljes felsőfokú végzettséggel (viszonyításként: az orosz lakosság 24,6 ill. 27,1 %-a, az ukrán 6,8 ill. 8,1%-a, a cigány 0 ill.0,02%-a).

2. Úgy tudjuk, hogy viszonylag magas az egyházi iskolák száma. Hogyan működik ezek szakmai felügyelete, anyagi fenntartása?

Arányaiban az egyházi líceumok és az ott tanulók száma nem mondható magasnak. A református egyház a három (Nagydobrony, Nagybereg, Tivadar), a római és a görög katolikus egyház pedig egy-egy líceumot tart fenn (Munkácson, Karácsfalván). Egy líceum, a técsői, állami alapítású és teljes állami fenntartású, de azt a református egyház is sajátjaként támogatja. Ezekben az intézményekben mindössze mintegy 500 diák tanul, míg az állami intézményekben az első tizenkét évfolyamon tizenhétezer. Jelentős szerepük van viszont a tehetséggondozás szempontjából, mert az általános iskola után felvételi alapján, sajátos oktatási programok szerint tanulhatnak az intézményekben, így közülük nagy arányban folytatják tanulmányaikat felsőoktatási intézményekben. A római katolikus egyház a szórványvidéken 8 óvodát is működtet, míg a református egyház kettőt. Az egyházak által létrehozott intézmények korábban az államtól alaptámogatást kaptak a kötelező tárgyak tanítására, de ezt egy még 2004-ben elfogadott törvénymódosítás miatt a 2009/2010-es tanévtől kezdve megvontak. Az egyház által felvállalt további órák tiszteletdíját, az intézmény üzemeltetését, a kollégiumi ellátás költségeit az alapítók kötelesek fedezni. Az intézményeket tízévente akkreditálják, teljeskörű ellenőrzéssel vizsgálják, hogy megfelelnek-e az állami követelményeknek.

3. A KMPSZ tagozati felépítése jól tükrözi azokat a sajátos tevékenységi területeket, amelyeket önök fontosnak tartanak. A szakmai továbbképzés és tankönyvszerkesztői feladatok mellett külön foglalkoznak a szórványokkal. Hogyan tudnak enyhíteni a megszűnéssel fenyegetett közösségeken?

A szabadabb légkörnek is köszönhető, hogy olyan területeken, ahol 1944 után nem szerveztek magyar tannyelvű óvodákat, iskolákat, a szülők kérésére önálló magyar osztályok indultak. A szórványvidéken megerősödött az intézményi iskolai képzés. Míg a szovjet rendszerben csak Aknaszlatinán, Técsőn, Visken működtek magyar iskolák, úgy 1992 után már Huszton, Rahón, Kőrösmezőn, Gyertyánligeten, Szolyván is indítottak magyar tannyelvű osztályokat. A Felső-Tisza vidékén főleg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, a Római Katolikus Egyház, Szolyván a Kárpátaljai Református Egyház, a Szolyvai Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség támogatásával működnek ezek az intézmények. A demográfiai visszaesés, valamint a magyar állam és vele együtt a magyar nyelv presztizse csökkenésének betudhatóan ezen a vidéken is egyre fogy a tanulói létszám. Az ukrán állam eddig sem biztosított jelentős anyagiakat a szórványoktatás fenntartásához, így főleg támogatások révén tudtuk úgy-ahogy fenntartani ezeket a helyenként informális intézményeket. Sajnos az utóbbi években jelentősen csökkentek a magyarországi támogatások, így ezen a téren egyre nehezebb a dolgunk.

Igyekszünk lehetőségünkhöz mérten elősegíteni, hogy az anyanyelvet ne csak a családban és a templomban használják, hanem más alkalmak intézményesült eszköze is lehessen. A gyerekeknek nyári táborokat, vetélkedőket szervezünk, a felnőtteknek továbbképzéseket, színházi alkalmakat.

4. Milyen szakmai kapcsolataik vannak a Kárpát-medencei, szintén kisebbségben élő magyar közöségek oktatási, szakmai intézeteivel?

A pedagógusszövetséghez hasonló szakmai szervezetekkel közvetlen kapcsolatban vagyunk. Részt veszünk a rendezvényeiken, például a nyári akadémiákon, amit a pedagógusok továbbképzésére szerveznek, a gyerekek számára rendezett vetélkedőkön stb. Kiadványainkat kölcsönösen kicseréljük. Nemrég tettünk előrelépéseket annak érdekében, hogy a történelem által szétszakított régiók egymásra találjanak. Szeretnénk elérni, hogy közvetlen kapcsolat alakuljon ki a Kárpátalja történelmi régióinak iskolái között, hogy újra minél egységesebb szellemi életet éljenek a Tisza két oldalán élő, most Ukrajnához és Romániához tartozó máramarosiak, a Szlovákiához és Ukrajnához tartozó ungiak, Magyarországhoz és Ukrajnához tartozó Bereg megyeiek, de örülnénk, ha az ugocsai magyarok és a szatmári magyarok között is élőbb kapcsolat alakulna ki. Ezt apró lépésenként szeretnénk megvalósítani, előbb a határ két oldalán rendezendő közös regionális vetélkedők révén, majd kölcsönös programok, iskolalátogatások, kirándulások alakmával bővíteni és élővé tenni mindezt. Terveinknek számos akadálya van, például az anyagiak mellett a vízumkényszer.

5. Tavaly év vége felé aggasztó hírek jelentek meg az ukrajnai hatóságok olyan megszorító intézkedéseiről, amelyek a kárpátaljai magyar nyelvű oktatást sújtották. Mi ezeknek az intézkedéseknek a lényege és kik a kárvallottjai? Más kisebbségeket is érintenek-e a rendeletek?

A továbbtanulási lehetőségeket korlátozzák az utóbbi években hozott intézkedések. A felsőoktatási intézmények nem szervezhetnek belső vizsgát, mint korábban, felvételizni emeltszintű érettségi alapján lehet. Ezt az érettségit az úgynevezett függetelen vizsgaközpontokban tehetik le a végzősök ukrán nyelven és nyelvből (korábban az iskolákban érettségiztek és mindenki az oktatás nyelvén és nyelvéből, tehát az orosz iskolák végzősei oroszul, a román-moldáv iskoláké románul-moldávul, a magyarok magyarul). A múlt tanévben az előírások szerint még a magyar szakra is ukrán nyelvből és irodalomból, valamint egy európai idegen nyelvből lehetett csak vizsgázni (angol, német, francia, spanyol), a magyart nem is választhatták!

Támogatók által helyreállított terem a beregszászi főiskola épületében

Ukrajna 2005-ben csatlakozott a bolognai folyamathoz, és arra hivatkozva, hogy teljesíteni kell az elvárásokat, módosítottak a felvételik rendjén. Még 2006-ban az akkori szocialista miniszter olyan rendeletet hozott, hogy a felsőoktatási intézményekbe csak ukrán nyelven és nyelvből lehet felvételizni. A felsőoktatási intézmények nem szervezhetnek felvételit, csak az emeltszintű vizsgaközpontokban letett vizsga alapján és ott kiállított, egy évre érvényes bizonyítvány alapján vehetnek fel hallgatókat. A vizsgák (tesztek) maximális értéke 200 pont; a felsőoktatási intézmények a legalább 124 pontra megírt tesztet fogadhatják el. Azok az érettségizők, akik nem érik el ezt a ponthatárt bármely vizsgatárgyból, sehová sem nyújthatják be jelentkezésüket. Ukrán nyelvből és irodalomból az emelt szintű érettségi teszt minden szakra, még a magyarra vagy orvosira is kötelező, ráadásul ugyanazt írják, mint az ukrán anyanyelvű, ukrán tannyelvű iskolában végzettek, akik ukrán nyelv és irodalom szakra felvételiznek. 2006-ban a parlamenti választásokon bár az akkori ellenzék nyert, nem módosított a rendszeren az új, jobboldali miniszter. Ehelyett két évre engedélyezte, hogy a szaktárgyakból lefordítsák a teszteket a kisebbségi oktatási intézmények nyelvére. Az ukrán nyelv és irodalom vizsgán elért eredmények miatt a magyar tannyelvű középiskolákban érettségiző diákok 43%-a még így sem nyújthatta be kérelmét egyik felsőoktatási intézménybe sem, mert nem érték el a továbbtanuláshoz szükséges minimális 124 pontszámot. Ennek oka elsősorban az lehet, hogy a szervezők megsértették a mérés, mint értékelés jóságmutatóját, vagyis a teszt nem azt mérte a kisebbségek körében, amit mérni akartak. A kérdések között számos olyan is szerepelt, amit egyáltalán nem tanultak, nincs az előírt tantervben, ráadásul kötelező volt az ukrán irodalomról szóló kérdések sora is, amit nem, vagy alig tanultak a nemzetiségi iskolákban. Az alapkérdés az, hogy kell-e olyan szinten ismerni az ukrán irodalmat annak, aki reál vagy műszaki pályára készül, mint az ukrán nyelv és irodalom szakra felvételizőknek. Vagy az ukrán vizsga inkább a nyelvismeretet mérje?. Az ukrán tesztek nyelvtani ismereteket kértek számon ahelyett, hogy nyelvi kompetenciát mérték volna. Míg az ukrán iskolák végzőseinek mintegy 80%-a bejelentkezett emeltszintű érettségire, addig a magyar tagozatok végzősei közül mindössze 50% (619 érettségiző). A bejelentkezettek közül ukránból 265 fő (43%) nem érte el a 4-es osztályzatot, így a 2008-as évben 354-en felvételizhettek, ami az érettségizők 30%-át, az adott korosztály 16%-át jelenti. A többi tantárgyból sokkal jobban teljesítettek a magyar iskolákban érettségizők: matematikából, biológiából, fizikából jobb teljesítményt nyújtottak az ukrán iskolákban érettségizett kortársaikhoz képest.A magyar oktatási rendszer megmaradásának alapkérdése Kárpátalján: visszatérés a felsőoktatásba-felvételizés korábbi gyakorlatához:

a) Biztosítsák állandó jelleggel, hogy a magyar tannyelvű iskolákban érettségizők anyanyelven tegyék a szaktárgyi emeltszintű érettségi vizsgáikat.b) A felvételi rend szerinti, a minden szakra kötelező nyelv és irodalom emeltszintű érettségit az oktatás nyelvéből (magyar nyelvből és irodalomból) tegyék, és ezt az eredményt számítsák be a felvételi pontszámaikba; esélyeik a felvételnél így nem csorbulnának.c). A magyar nyelv és irodalom szakra, valamint a felsőoktatási intézmények magyar tanítói és óvodapedagógiai szakára jelentkező hallgatóknak tegyék kötelezővé az emeltszintű érettségit magyar nyelvből és irodalomból.

6. Hogyan sikerült az intézkedések negatív hatását – pl. akut tankönyvhiányt – enyhíteni?

Bármilyen negatív hatásssal szemben a hosszú távú cél, a megoldás nem az hogy átvállaljuk az ukrán állam feladatait. Abban az esetben maradhatunk meg, ha az állam részéről is tudatosul, hogy mint őshonos kisebbségnek és adófizető állampolgárnak nem csak kötelességeink vannak, hanem jogos kulturális igényeink is, amit állami költségvetésből kell teljesíteni. Egyelőre a tankönyvkérdésben sikerült egységes magyar-magyar, itthoni és otthoni fellépéssel elérni, hogy erős ígéretet kaptunk az anyanyelvű tankönyvellátás folytonosságának biztosítására. Az egyházi líceumok finanszírozása szempontjából még nem sikerült visszaállítani a korábbi gyakorlatot állami szinten, de azokban a járásokban, ahol jelentős a magyarok száma, az önkormányzatok támogatási programokat fogadtak el (bár ezek mindig a helyi költségvetés lehetőségeitől függnek). Reméljük, hogy egy erősebb anyaországi képviselet mellett visszaállítható állami szinten a korábbi gyakorlat. A helyzet javítása érdekében a magyar állam segítette a líceumokat, és pótolták az ukrán állami támogatásokat. Nem szabad engednünk, hogy az ukrán állam kihátráljon a magyar kisebbségi oktatás finanszírozásából.

7. Előbb a szlovákiai államnyelvtörvényben, majd az Önöket sújtó ukrán tanügyi intézkedésekben sokan e magyar közösségek kulturális megmaradásának, további kibontakozásának komoly akadályát látják. Mennyire kell borúlátónak lenni?

Nincs okunk nagy örömre. A Magyarországgal szomszédos államok (ahol mi, magyarok bár őshonosnak számítunk, de kisebbségben élünk) egyértelműen úgy fogadták a 2004. december 5-i népszavazás eredményét, hogy az anyaorország lemondott rólunk, és ennek megfelelően felgyorsíthatják saját nemzetállamuk építését, a homogenizálást. Ráadásul a szerencsétlen népszavazás éppen akkor történt, amikor a Ukrajnában narancsos forradalom, melyben megszületett az ukrán politikai nemzet. Míg az ukránok átélték azt a felemelő pillanatot, amelyet őseink 1848-ban, és ezzel emocionálisan töltődtek, addig a kárpátaljai nemzettársaink ennek az ellenkezőjét élték át, ami demoralizáló hatással volt közösségünkre. Sokan, még a magukat befolyásos magyar tényezőnek tartók közül is a könnyebb ellenállás irányába mozdultak, és gyermekeiket az egyéni boldogulás érdekében átvitték az ukrán iskolákba, ahol már nem a magyar kultúrát szívják magukba. Még magyarul beszélnek, de már egy másik mentalitást sajátítanak el, így a saját közösségük problémáit más szemüvegen át látják, kevésbé érzékelik azokat. E közösség érdekeit majd felnőttként is csak mérsékelten képviselik, közösségi megoldások helyett az egyéni kiskapukat keresve. Újra kell építeni a nemzet egységét, amit a kettős állampolgárságról szóló 2004-es szavazás megtört. A 2010-es év, amely a trianoni nemzetcsorbítás évfodulója, lehetőséget adhatna arra, hogy minél szélesebb körben itthon és otthon, mindenütt a nagyvilágban, felhívjuk a figyelmet magunkra, a magyar gondokra, és az értelmen keresztül visszaállítsuk a nemzet egységét. Csak ez tart meg minket egy olyan térségben, ahol integrációról beszélnek, de erős nemzetállamokat építenek.

A beregszászi főiskola helyreállított kollégiuma

8. Van-e Ön szerint esély arra, hogy a frissen lezajlott ukrajnai elnökválasztás megoldást hozzon a magyar oktatás számára, enyhítse azokat a súlyos gondokat, amelyekkel most szembe kell nézniük?

A választások kapcsán arra van esély, hogy új helyzet alakulhat ki, és az új kormány a megmerevedett kisebbségellenes álláspontokat revidiálhatja, annál is inkább, mert amikor 2006-ban bevezették az új oktatási rendeleteket, éppen Janukovics volt a miniszterelnök és az ő minisztere dolgozta ki a koncepciót, amit aztán a következő, jobboldali Timosenkó-kormány támogatott, átvett és továbbfejlesztett az ukrán homogenizálás terén. Úgy tűnik, mintha ebben a kérdésben konszenzus lenne a politikai elit körében Ukrajnában. Reméljük, hogy ez változik és a módosítások minden kisebbséget érinteni fognak, mert az oroszajkúak nem tartják magukat kisebbségnek, és azt szeretnék elérni, hogy az orosz nyelvet nyílvánítsák második államnyelvvé. Ezzel megoldódna számukra az összes nyelvhasználattal kapcsolatos probléma. A mi helyzetünk, főleg, ami a kisebbségi kérdéseket illeti (miután relatív országos arányunk nagyon csekély, így érdekartikulációnk és érdekképviseletünk is korlátozott, különösen mióta nincs esély az önálló parlamenti képviseletre), általában az anyaország kiállásától függ. Az erős szomszédos ország, amelynek pozitív támogatására szüksége lehet Ukrajnának, amely kiáll nemzettársai mellett és érdekeit a két ország közötti kapcsolatokban és a nemzetközi fórumokon megfelelően képviseli, lehet a garancia kisebbségi jogaink helyreállításában és megőrzésében.

9. Bár svédországi magyar közösségünkben viszonylag kevesen származnak Kárpátaljáról, az ottani fejleményeket nagy érdeklődéssel követjük. (Hosszú évekkel ezelőtt, a Tisza áradásai után Tiszabökény orvosi rendelőjének és óvodájának, majd közösségi házának az újjáépítésében tudtunk részt vállalni.) Mit tud ajánlanai azoknak, akik most is szeretnének valamilyen formában enyhíteni az Önök gondjain?

Remélem, a kedvezményezettek megtették, de ha nem, ezúton is köszönjük minden kárpátaljai nevében a támogatásokat. Azt gondolom, hogy számunkra a legnagyobb támogatás mindig az odafigyelés, az érdeklődés, ami talán segíthet abban, hogy kisebbségi jogainkat ne tiporják lábbal, mert a nemzetet összetaró közérdeklődésnek és szolidarításnak lehet ereje. Ami az esetleges anyagi támogatásokat illeti, azt a kis közösségek kiválaszthatják maguknak a világháló jóvoltából. Aki szeretne adni, annak nagy terep Kárpátalja. Támogathatja a szórványprogramunkat vagy a gyermeklapunkat, az egyházi líceumokat, a gyermektáborokat, a vetélkedőket, jelképesen örökbe fogadhat egy-egy diákot a főiskoláról, aki nehezen teremti elő a tanulás költségeit. Még tart a főiskola felújítása, és egy-egy közösség vállalhatja valamely terem felújítását, amit aztán a közösségről nevezünk el.

Kérdezett: Sántha Ferenc