Szeptember 22-én tartotta a SMOSZ őszi közgyűlését, mely mindig jó alkalmat nyújt megbeszélni az elvégzett munkát, és ami talán még fontosabb, közösen gondolkodni az előttünk álló teendőkről, tervekről. Az elnöki beszéd rámutatott jó pár égető kérdésre, melyek közül sajnos már hosszú idők óta ismétlődő problémaként jelenik meg a tagságcsökkenése. Ez a trend annál is aggasztóbb, mivel Magyarország EU-s csatlakozása óta nagyon megugrott a külföldre, így Svédországba kivándoroltak száma is. Van, aki anyagi megfontolásból, van, aki szerelemből,és van, aki csupa kalandvágyból dönt úgy,hogy hosszabb-rövidebb időre, vagy örökre Svédországban telepszik le. Ha ezt a tényt vesszük kiindulópontként, az talán elvezethet bennünket a lehetséges megoldás útjára is.
A SMOSZ és a legtöbb helyi szervezetmegalakulása idején a svédországi magyarok nagy aránya kényszerből hagyta el szülőföldjét, míg az utóbbi években kivándoroltaknak teljesen másak a motivációik és érdekeltségeik. A különbségek ellenére a mai napig azonos vonás, hogy legtöbbünkben ott lakozik a közösséghez való tartozás szükséglete. Ahhoz,hogy megfeleljünk ennek az igénynek, stratégiánkat, válaszainkat időről időre át kell gondolni, a korszak és az egyének elvárásainak megfelelően. Közösségi oldalakon elég jól érzékelhetőek és felmérhetőek az újonnan érkezők igényei. A magyar tévé szinte bárhol beszerezhető, magyar filmekhez, könyvekhez,zenéhez az internet korában bárki bármikor bárhol hozzáférhet, de kedvenc zenekarja koncertjéért, vagy egy jó színházi előadásért akárki pár száz koronáért akár haza is repülhet. Viszont az új munkavállalóknak, családoknak is igényük van a napi gondjaikat egy kávé mellett valakivel megbeszélni, a péntekestét jó közösségben eltölteni, vagy akár együttfőzni, mozogni, kirándulni. Legtöbben nem programokat, hanem találkozási felületet, közösséget keresnek, ahol hozzájuk hasonló emberekkel ismerkedhetnek meg, barátokat szerezhetnek. Egy-egy nívós program akár ötven új résztvevőt is hozhat, de hosszú távú tagokat csak akkor ad, ha a minőségi program mögött egy erős, összetartó közösség létét érzi a résztvevő. Mivel nagyon különböző háttérrel érkeznek az újonnan letelepedők, nagyon nehéz mindenki számára érdekes programot szervezni. Azonban több helyi egyesület példája is mutatja, ott, ahol erős közösség szerveződött az évek folyamán, sokszor nem is a program tartalma a vonzóerő, hanem egy újabb együttlét lehetősége olyan emberekkel, akikkel szívesen töltenek el időt.
A közösségépítés nem egyszerű feladat, sokkal időigényesebb és nehezebb feladat, mintegy-egy rendezvény lebonyolítása. Kitartást, következetességet, újszerű gondolkodásmódot igényel, az egyéni érdemszerzés helyett, a közös cselekvésre alapoz. Ehhez pedig sokszor a régi receptek, módszerek újragondolására van szükség. A folyamatosan változó környezet, folyamatosan változó igényeket (így közösségi igényeket is) teremt, amely állandó megújulásra, ötletelésre kell sarkallja egyesületeinket. A bevált séma jó kiindulópont és támasz lehet, de fontos, hogy időről-időre átbeszéljék, megkérdőjelezzék azok hatását, és új megoldásokon is gondolkozzanak.
Őszintén remélem, hogy az új kihívások újötleteket és új válaszokat szülnek, melynek eredményeként hamarosan erős, gyarapodó közösséggel büszkélkedhetünk.
Bitay Erzsébet
