Már több mint egy hónapja avattuk fel hivatalosan is svédországi ifjúsági központunkat, de az ünnep varázsa még mindig bizsergetve él bennem. Közösségünk igazi örömünnepe volt ez, munkánk teremtő erejének méltatása. Igazi ünnepet írtam, és a fenti értelemben vett szóhasználatban, bízom benne, nem akad kivetnivaló.

Trianon kapcsán is bátorkodtam ezt a kifejezést használni, mire meg is jegyezték, hogy nem egészen helyénvaló, bár írásomban pontosan azt próbáltam kifejteni, hogy számomra bizakodásra ad okot, ha tragédiáinkat feldolgozva, nem a múlt béklyójába zárva kesergünk, hanem egy, a nemzeti egységet összekovácsoló ünnepnap alkalmából (Nemzeti összetartozás napja) megoldásokat keresünk problémáinkra.

Hiszem, hogy ilyen kontextusban nyernek igazán értelmet októberi történelmi ünnepeink is. Bár itt is felmerül a kérdés, ünnepnek lehet-e nevezni október 6-át, miközben azokat gyászoljuk, akik hazájukért adták életüket, vagy tudunk-e október 23-án anélkül ünnepelni, hogy ne gondoljunk az azt követő iszonyú megtorlásokra. Ezen alkalmak viszont sokkal többre hivatottak az emberáldozatok feletti kesergésnél. Nem felejthetjük fájdalmas veszteségeinket, hiszen tudni és megemlékezni róluk kötelességünk, ünneppé viszont akkor válhatnak, ha a gyászon fölülkerekedve, megtaláljuk annak jövőnket építő szerepét.

Az aradi tizenhármak tudták, haláluk nem értelmetlen, ahogyan az októberi budapesti forradalmárok is tisztában voltak vele, szerepvállalásuk nem lesz veszélytelen. De hiábavaló sem lett! Történelmi gyásznapjaink egyben vigaszt is rejtenek magukban, és irányt mutatnak. Nemzetünk mindenkor kiállt a szabadság eszméje mellett, függetlenségének sorsát saját kezébe véve, önsajnálat helyett a cselekvést választotta. Ez lehet nemzeti jövőnk záloga is, és ez az ígéret, az önrendelkezés lehetősége, méltó az ünneplésre.

Forradalmáraink példáját követve legyen hát bátorságunk, bátorságunk kesergés helyett ünnepelni, problémáinkkal szembenézni és a jövőnkön dolgozni. Ezen gondolattól vezérelve mert belevágni az Országos Szövetség az ifjúsági központ létrehozásába, és hogy ennek jelentőségét mások is megértették és szívügyükként tekintették, adta talán a hällebergai házavató rendezvény valódi ünnepi hangulatát.

A magam részéről köszönöm, hogy ennek részese lehettem, és kívánom, hogy közösségépítő munkánk eredményeképp sok ilyen ünnepi alkalomban legyen részünk!

Balogh Erzsébet