Ünneplésben, visszaemlékezésben gazdag 2014 első féléve. 40 éve alakult meg a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége, 20 éve a Svédországi Magyar Ifjak Társasága és a Halmstadi Barátság Magyar Egyesület, 10 éve a göteborgi iHuset. 

Három helységben is megtartottuk a 40 éves évforduló tiszteletére szervezett nagyszabású rendezvényt: a svédországi magyarság három nagyobb központjában, Stockholmban, Göteborgban és a Kristianstadi Magyar Ház körzetéhez tartozó Bromöllában. Ünnepi beszédek hangzottak el, a svédországi „magyar munkában” jeleskedők elkötelezettségét elismerő oklevelekkel jutalmazták. A műsort jeles művészek fellépése tette emlékezetessé. Mindezekről részletes beszámolókban adunk hírt lapunk jelen számában. És az olvasót jó érzés tölti el, hogy íme, milyen szépen is tudunk ünnepelni, milyen jó együtt lenni az ilyen rendkívüli alkalmakon! Összetartás, összefogás, összetartozás, megmaradás a derűlátó jövőkép! És majd, ha lapunk felkerül a világhálóra, további sok-sok magyar értesülhet a svédországiak öröméről, részesülhet örömében.

 

Milyen jó lenne, ha a 2014-es csakis a kellemes ünnepek éve lenne. De nem az, hiszen pontosan 100 évvel ezelőtt tört ki az első világháború. Ezért egész Európa, de különösen a magyarság gyászéve is ez. Nem vagyok történész, politikus sem, hivatásos írónak sem mondhatom magam. Csak a gondolkodók, a múltakon meditálók egyike vagyok, aki a szomorú évforduló kapcsán elmereng azon, mi lett volna, ha…

 

Ha a néhai trónörökös, Ferenc Ferdinánd és felesége, Hochenberg Zsófia nem utazik Szarajevóba, vagy, ha utaznak is, ott nem gyilkolják meg őket… Vajon, akkor is elindult volna a háborús készülődés? Ha a Bécsben ülésező Korona Tanács figyelembe veszi és követi gróf Tisza István háborúellenes álláspontját, ha fontolóra veszik prófétai jóslatát, mely szerint, ha megtörténik a hadüzenet, Szerbia mellett be fog lépni a háborúba Oroszország, aztán Olaszország, Anglia, Franciaország… s kitör a világháború. Tisza Istvánnak nem sok követője akadt és próféciája sajnos igaznak bizonyult! 

 

És vajon, ha nem lett volna háború, maradt volna minden a maga mentiben, a Kiegyezés után meginduló gazdasági, szellemi fejlődés jellemezte volna Magyarországot? Hagyták volna? Kétlem, hiszen a háttérben már megfogalmazták ellene a rosszindulatú vádaskodást. Vajon mit találtak volna ki a Nagyhatalmak a Magyarországot felszabdaló, szétdúló trianoni döntés helyett? 

 

Az egyszerű ember véges kis eszével úgy véli, hogy ha nincs háború, akkor nincs Tanácsköztársaság, nincs Trianon, nincs Magyarország felszabdalása, és talán nem következik be a második világháború és az azt követő kommunista terror sem. A Bánság, Drávaköz, Csallóköz, Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Muraköz, Őrség, Partium, Szerémség magyarjai nem vándorolnak szanaszét a nagyvilágba, hanem otthon, évszázados szülőföldjükön élik mindennapjaikat. 

Ha a történelmet nem az anyagi, hatalmi, politikai érdek, hanem a józan, dolgos és jó kisemberek alakítanák, akkor 2014 csak egy év lenne a sok hasonló, nyugalmas munkálkodásban eltöltöttek közül, és Svédországban sem került volna sor 40, 20 és 10 éves jubileumi ünnepségekre.

 

Tudja Isten, én valahogy nem hiányolnám. 

 

Tóth Ildikó