A szokatlanul meleg nyár és a hosszú és gyönyörű ősz után megjött az év azon időszaka, amit a „féléves sötétségnek” szoktam nevezni, a szürkeség, hosszú sötét éjszakák, és az eső és sár birodalma. Ebben a időszakban már számolom a napokat Adventig és Karácsonyig, mert ezek az ünnepek melegséget és fényt hoznak magukkal. Ennek ellenére az utóbbi években belefáradtam a karácsonyi ünneplésekbe, hiszen már novembertől kezdve karácsonyi zene bőg a rádióban és karácsonyi díszekkel vannak tele az üzletek. A hisztérikus tömegekről nem is beszélve, akik már két hónappal karácsony elött pánikolva ajándékokat vásárolnak. Tavaly, életemben először, egyedül töltöttem a karácsonyt, és akkor jöttem rá, hogy nekem mit is jelent. Ami után sajgott a szívem, az a friss kalács illata volt, meg a forró töltött káposzta íze, a család zaja az ünnepi asztal körül és a karácsonyi énekek éneklése a kivilágított karácsonyfa alatt. Nekem a karácsony az az együttlét ünnepe és az életre való emlékek teremtése. Ennek érdekében mindig felfigyelek, ha valami új és érdekes ünneplési módszerre vagy számomra ismeretlen hagyományra bukkanok.

Az idén az izlandi nép lepett meg egy gyönyörű hagyománnyal. Izlandon a karácsony a könyv ünnepe. Az izlandiak könyvet ajándékoznak egymásnak karácsony estjén, ez a hagyomány oda vezetett, hogy az ősz a legfontosabb időszak lett a könyvkiadók és könyvkereskedők világában, hiszen ilyenkor mindenki a tökéletes könyv után vadászik, amit szeretteinek ajándékba tud adni. Ez az időszak a Jolabokaflod vagy a karácsonyi könyvdagály néven ismert.

A karácsonyi hangulatban sokszor térek vissza régi kedvenceimhez, mint például Charles Dickens Karácsonyi ének című novellája. Ebenezer Scrooge zsugori és még a karácsonyt se hagyja, hogy a pénzkuporgatása útjában álljon. Scrooge elszigeteli magát a maradék családjától és még egy garast is sajnál jótékonyságra fordítani. Karácsony estéjén viszont váratlan látogatója lesz régi üzlettársa szellemének formájában. A szellem figyelmezteti, hogy Scrooge meg kell változzon, ha meg akarja menteni a lelkét. Ez után jönnek a múlt karácsony, a jelen karácsony és a jövő karácsony szellemei. Mindegyik szellem egy utazásra viszi Scroogeot. Scrooge végignézi a múltját és az utat, ami oda vezetett, hogy ilyen zsugori és fösvény lett, megpillantja, hogy a jelenben milyen hatással van fösvénysége a maradék családjára és szembesül a magányos jövőjével. Scrooge végre rájön, hogy mekkora hatással is lehet mások életére, de elég mindez ahhoz, hogy megváltozzon? Dickens novellája magába foglalja a karácsony lényegét, hogy mint emberek legyünk segítőkészek és hogy szeressük embertársainkat.

Balla Zsuzsa