„Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál.” - szűrődött ki a sokaknak ismerős gyermekdal február 24-én, szombaton kora délután a göteborgi Backa Cserkészházból. Nem véletlenül, hiszen a göteborgi és környékbeli magyar gyermekek készülődtek farsangi mulatságra a Tavaszi Szél Egyesület gyermekfoglalkozásainak rendszeresen helyet adó épületben. Bár a helyszín ugyanaz volt mint máskor, ezúttal igazi ünnepi hangulat fogadta a három órától érkező gyermekeket és szüleiket. A színes szerpentinekkel, lufikkal díszített tágas terem már előre jelezte, hogy bőven akad majd tér a mókázásra és vidámságra.

Így is lett. Az alaphangot ehhez pedig Gulyás László vándormuzsikus szórakoztató előadása adta meg. A vásári komédiás eredeti népi hangszerekkel megrakodva érkezett Göteborgba, egyenesen a messzi Kiskunfélegyházáról. Szülők és gyermekek, ki már ekkor is ünnepi öltözetben, ki pedig még „civilben”, egyaránt érdeklődve, sőt olykor szájtátva hallgatták a vándormuzsikus tréfás történeteit. Természetesen a hangszerek sem maradhattak némán, ha már ennyit utaztak, így megpendült a doromb és felbúgott a kecskeduda is. Megtanulhattuk, hogy bizony annak, aki dudás akar lenni, egészen a pokolig kell vándorolnia.

Erre azonban most senki sem vállalkozott, hiszen az előadást, némi szünet és a többek között a göteborgi magyar boltból érkezett finom falatok elfogyasztása után, jelmezes felvonulás követte. A vámpírhölgy, Miki Egér, a légyölő galóca, Pókember, kertészlegény és virága, a rendőrkapitány és megannyi más maskarás teremtmény sorban állva, izgatottan várták, hogy Gulyás László közreműködésével egyenként is bemutatkozhassanak az alkalmi pódiumként szolgáló székre állva. Közben a „szigorú” zsűri árgus szemekkel figyelt. Jobban mondva csak figyelt volna, ugyanis szorgos kezekkel írta az összes résztvevő által kiérdemelt, névre szóló okleveleket, amelyeket egy apró díj kíséretében mindenki azonnal kézhez is kapott.

A mulatság ekkor azonban még korántsem ért véget. Következett ugyanis a tombolahúzás, amelyet ki több, ki kevesebb szelvénnyel, ám annál nagyobb szerencsében bízva várt. Tombola nélkül végül senki nem maradt, köszönhetően Bánhegyi apukának, aki egy parádés licitálás végén negyven megmaradt szelvényt vásárolt meg és osztott szét a jelenlevő gyermekek között. Érthető hát, hogy közel egy óráig tartott, mire minden ajándék gazdára talált. Ki mesekönyvvel, ki társasjátékkal, ki pedig egy óriási tollal vagy radírral gazdagodott.

Még maguk a szervezők is részesültek némi jutalomban, ugyanis az ehető „fődíjak”, azaz egy-egy díszes málna- és csokoládétorta nyertesei helyben fogyasztásra ajánlották fel jutalmukat. Az ízletes szeletek gyorsan fogytak, ahogyan az idő is. Este hét óra körül, némi „ráadás” kötélhúzás után elégedett, mosolygós arcok távoztak a Backa Cserkészházból.

Dobos Tamás