Az, ami a fiatal generációnak teljesen természetes, mondhatni magától értetődő, nevezetesen a távoli földrészekre való utazás, kalandkeresés, az idősebbeknek saját ifjúkorukban elképzelhetetlen álom volt. Egyrészt gazdasági, másrészt politikai tényezők mondtak megálljt a képzeletnek, utazási vágyaknak. Egyre több ismerősöm, rokonom gyerekéről, unokájáról hallom, hogy éppen az Andokban, vagy a maorik, ahogy kis unokám magyarázta, „a vinetták, (aberindigók) - vagy valami efféle” földjén túrázik. Szívvel-lélekkel drukkolok a merész utazóknak, ha megengedik, a neten követem is őket, miközben rengeteg kérdésre szeretnék választ kapni magával az utazás szervezésével, anyagi vonzatával kapcsolatban. Bálint Palmgren Tünde már sok éve hűséges olvasója, sőt rajzok, mesék, események, beszámolók szállítója újságunknak, a Híradónak. Tavaly érettségizett, ez év január közepén útnak indult a Föld másik felére, majd öt hónapig volt távol. Őt kérdezem.

Hogyan határoztad el magad az utazásra, és miért választottad pont Új-Zélandot és Ausztráliát célpontnak?

 Amikor még nagyon kicsi voltam, megtetszettek a Gyűrűk Ura - filmek, és legfőképpen azért választottam Új-Zélandot, mert ezeket a filmeket ott forgatták, és nagyon elbűvöltek az ottani tájak. De nem csak azért mentem pont oda, mert a természet nagyon szép, hanem azért is, mert nagyon messze van, és ha már elterveztem, hogy olyan messze elmegyek, akkor azt is szerettem volna, ha ráérősen, alaposan nézhetnék meg mindent. És az iskolavégzés után –egyetem előtt, volt erre időm.

Ausztráliába főleg azért mentem, mert közelebb volt Új-Zélandból odautazni, mint ide, Svédországba, de olyan sokat nem terveztem az ausztráliai utat.

Segített-e valaki az utazás megszervezésében? Egyáltalán hogyan látnak neki a fiatalok egy ilyen kalandhoz?Hogyan oldottad meg a kirándulásod anyagi oldalát?

Vannak barátaim, akik ugyanezt az utat megtették, ők segítettek. De a legtöbbet egyedül

intéztem, az interneten. Évek óta tervezem ezt az utat, és elég sok hétvégémet és vakációmat áldoztam fel ennek megvalósítása érdekében, tudniillik több helyen is dolgoztam.

Hogyan választottad meg az útitársaidat?

Két barátnőmmel mentem és az egyiknek a párja is jött velünk. Jóvolt ismerősökkel menni, de ott is sok új barátot szereztünk. Három hetet egyedül is utaztam, és az is nagyon jól ment, mert a legtöbben egykorúak velem, és mindnyájan szociális fiatalok, könnyűvolt jópofa embereket találni.

Az utazás időpontjának kiválasztásában figyelembe vetted az ottani aktuális évszakot? Mi a tapasztalatod, helyes döntés volt?

Mi január közepén mentünk, és szerintem ez nagyon jól működött. Akkor Új-Zélandon pont nyár közepe volt, és elég meleg, körülbelül 25-30 fok. Márciusban mentünk át Ausztráliába, és az is jóvolt, mertakkor még meleg volt, de nem hőség, és az esős évszak már véget ért.

Mesélj az útról. Hogyan indultál el, hova érkeztél először? Milyen lehetőségek vannak a célország megtekintésére?

Koppenhágából Aucklandba repültünk, és ott voltunk 6 napot mielőtt tovább utaztunk egy Kiwi Experience nevűbuszvállalattal. Befizettünk egy buszútra, amely körülbelül két hónap alatt körbevitt egész Új-Zélandon. A legészakibb pontján kezdtük az utat és lefeléutaztunk. Azután átmentünk hajóval a déli szigetre, ez sokkal nagyobb az északinál. Itt összesen öt hetet töltöttünk, az északin  három hetet.

Kikkel találkoztál, milyen nyelven értekeztél?

Megállapíthatom, hogy furcsa módon helyi lakosokkal alig találkoztunk, a hozzánk hasonlóturisták majdnem mind csak angolok, németek, hollandok, dánok és svédek voltak. Találkoztam egy pár magyarral is, de csak egy helyen az egész utam alatt. Angolul beszéltünk mindenkivel, aki nem volt svéd. (vagy magyar).

Hogyan étkeztetek?

Új-Zélandon sokat főztünk együtt, legtöbbször valamilyen laska (tészta) valamilyen szósszal, vagy tonhal és kenyér volt a menü.

Ausztráliában hamburgert ettem majdnem minden nap, mert nem bírtam főzni és a kaja sokszor benne volt az aktivitásban. Olyankor „normális”ételt kaptunk, hús és krumpli, laska és spagettiszósz.

Milyen aktivitásokon vettél részt?

Új-Zélandon sokat vándoroltunk és járkáltunk a városokban. Barlangásztam, kiugrottam egy repülőből ejtőernyővel (sky dive), csónakáztunk éskajakoztunk, voltunk állatkertben és bálna-szafarin. Ausztráliában voltam szörfiskolában, és sokat szörföztem egyedül is. Három napot laktam egy hajóban húsz fiatallal, és három napot töltöttünkkint egy homok-szigeten.

Mit csináltál volna másképpen?

Több időt szerettem volna Ausztráliában tölteni, mert ott nagyon jóés könnyűvolt az élet. Sok új barátom lett. Új-Zélandon jóvolt a buszos körutazás, hiszen elsőalkalommal voltam ott, de ha visszamennék, saját autóval mennék, hogy el tudjak érni minden vándorlásra csábítóhelyet, és hogy többet tudjak látni a szép országból.

Mi volt a legjobb élményed?

A Gyűrűk Ura filmek helyszínét látni, a Hobbiton–t. A skydive is nagyon jópofa volt és szörfözni tanulni is. A legjobb élményem talán a szörf iskola volt. De a legjobb élmény mégis az volt, hogy olyan sok jópofa emberrel találkoztam.

Mi a véleményed az utazásról, mit gondolsz, hasznos volt számodra az, hogy mertél elindulni, megerősödött általa önértékelésed, magabiztosságod?

Nagyon jóvolt utazni! Sokat tanultam magamról is, hogy mit szeretek csinálni és mit nem, és igen,azzal, hogy meg tudtam csinálni egy ilyen hosszúutat, sokat nőtt a magabiztosságom. Jóvolt együtt lenni a csapattal, de egyedül utazni is, jóvolt azt érezni, hogy a társaimtól függetlenül magam határozhatok. Szívesen megcsinálnám újra az egészet!

Köszönöm a beszélgetést, sok sikert a tanuláshoz!

Kérdezett: Tóth Ildikó