A soknevű Lussekatter (lussebulle, kuse, saffransbulle, kuse, julkuse, vagy Lucia bun, eredetileg dövelskatt, döbelskatt, dyvelkatt), egy tipikusan svéd adventi sütemény, melyet Luca napján készítenek. A sütemény egy sáfránnyal (újabban túróval is) ízesített kelt tészta, melyet jellegzetes 8-as (macskafarok) alakra hajlítanak és mazsolával díszítenek. A süteményt, némileg eltérő ízesítéssel Finnországban, Norvégiában, Dániában és Nagy-Britanniában is készítik.
A népszerű, egyedi formájú süteménynek semmi köze sincs Szent Luciához, a hagyomány inkább a Luca boszorkányos hiedelemköréhez tartozik.

Elnevezésének eredetéről sok érdekes elmélet, magyarázat született, egyik szerint a lusse szót Luciferrel azonosítják, mivel latinul mindkettő fényt (lucis – lux) jelent. A régi elnevezés, a döbelskatt is erre utal, mivel az ördög neve svédül djävul.
Az 1600-as években úgy tartották, hogy miközben Jézus egy gyermek alakjában zsemléket osztogatott a jó gyerekeknek, az ördög macska alakban megkarmolta, bántotta a gyerekeket. Védekezésül a fényt, napot nem kedvelő sötét ördögtől, sáfránnyal sárgára, napszínűre festették a macskafarok alakú süteményt. Pont azért találták ki a Lussekatten – magyarul játékosan Lucacica süteményt, hogy macskafarok formájával, napfénysárga színével védje meg a gyerekeket a karmolós Lucacicától.
A másik magyarázat szerint a Hollandiából importált duivekater elnevezésű finomliszt nevének svédesített formájából keletkezett a név.
A Lussekatten hagyományos alaptészája nagyon egyszerű: fehér finomliszt, zsiradék, tej, cukor, só, élesztő, sáfrány, a díszítéshez mazsola és tojás.
A közismert élesztős Lussekatter „kőttes” tészta feldolgozása tág teret ad a fantáziának. Ahány forma, annyi elnevezés.
A darabokra osztott nyers tésztát kb. 25-30 cm-es rudakká sodorjuk, azokat hajtogatjuk a kívánt formákra, díszítjük mazsolával, lekenjük az enyhén felvert tojással:
Lussekatt/Julgalt – A rúdból zárt S alakot formálunk;
Dubben Lussekatt/ Gullvagn/Kuse – Aranykocsi – Két S alakot egymás mellé helyezünk;
Julkors – Karácsonykereszt – Két egyszerű S formát egymáson kereszbe rakunk;
Lindebarn – Pólyásbaba – a sodrott tésztarudat kettőbe hajlítjuk, hagyunk egy „fejet”, a többi részt egymásra tekerjük, kapunk egy pólyásbaba formát, két mazsola jelzi a szemeket;
Lilja – liliom – a rudat kettőbe hajtjuk, a két végét a fejhez hajlítjuk;
Prästens hår– Lelkész haja – Úgy készül, mint a liliom, csak több formát teszünk egymás fölé, régi paróka alakba;
Luciakrona – Lucia koronája – az enyhe ívben meghajlított rúdhoz kis íveket illesztünk;
Julfågel – Karácsonymadár – A tésztarúdra bogot kötünk, az egyik végén csőrös fejet alakítunk, a másik végét bevagdossuk, az lesz a madár farka;
Juloxe – karácsonyi bika – úgy alakítjuk, mint a liliomot, megfordítjuk, a száját, szemét 2-2 mazsola jelzi;
Så vagy sågkaka – Vetőtészta, magkalács – Külön erőfeszítést tettek ennek a „varázskalácsnak” a sütésére. Ezt a lapos kenyérszerű tésztát nevezhették kalácsnak, ostyának, pogácsának, a fontos az volt, hogy lehetőleg különböző gabonákból őrölt lisztből süssék, különböző figurákkal, magokkal díszítsék. Ez a sågkaka lett az alapja a karácsonyi vacsorához terített asztalra helyezett kenyérpiramisnak, a gúla alakban felhalmozott kenyér, illetve kalácsféléknek. Ugyan karácsonyra sütötték, de tilos volt enni belőle a karácsonyi ünnepek alatt, megőrizték tavaszig, akkor kiosztották az igásállatok között, hogy egészségesek maradjanak, jól szaporodjanak.
Bátran kipróbálhatjuk, ha még nem tettük, süssünk karácsonyra Lussekatt-Lucacicát, meg próba szerencse alapon a lassan feledésbe merülő magyar szerencsesütit is. Hátha megtörténik a csoda, és „aranyra harapunk”!

Források az internetről – összeállította Tóth Ildikó