Történelmünk egyik legfontosabb nemzeti ünnepére idén nem Magyarországon emlékeztünk, hanem hazánktól igen távol, de mégis meghitt hangulatban, svédországi magyarok körében. A göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör elnökétől, Csata Attilától kapta egyesületünk, a Kikelet, a felkérést, hogy ünnepi műsorunkkal egészítsük ki az ő hagyományos megemlékezésüket.
Örömmel vállaltuk el a megtisztelő felkérést, de kissé tartottunk is a feladattól, hiszen nem tudtuk, milyen lesz majd a hangulat, hogyan emlékeznek a külföldi magyarok erre a történelmi eseményre.
A Kikelet Együttes néhány tagja
Fotó: Csata Attila
Nos, elmondhatom: tiszta szívből, lelkesedéssel. Talán még nagyobb magyar lelkülettel, mint sok itthoni honfitársunk, hiszen olyan nagy tétje van az ottani magyarságtudat megőrzésének. Megható volt, ahogy például a svéd kórus velünk együtt énekelte a „Ha én rózsa volnék” és a „Tavaszi szél” kezdetű dalokat. A svéd kórusvezető, Hans Nylén magyarság iránti szeretete és alázata tiszteletre méltó. És az a közönség –vagy mondjak inkább közösséget-, hogyan emlékezett 1848-ról! Nem azért, mert kötelező, nem is azért, mert szokás, hanem mert jólesik, mert egyfajta gyökeret jelent és mert közösséggé formál.
Ez olyan ritka szép dolog, amit az ember nehezen tapasztal meg itthon, a Kossuth-téren, politikai kampánytól, tüntetéstől, vagy háborgástól mentesen.
Csak a tiszta ünnep, és az emlékezés...
Érthető, hogy visszavágyunk.
Herédi Dorotya
Kikelet Együttes - Budapest
