A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Paál Sándor tűzzománc művész kiállítása Stockholmban

A Magyar Ház minden valószínűséggel, sokkal nagyobb százalékban mutat be tűzzománc művészeket a többi képzőművészeti ágazatok alkotóihoz viszonyítva - legalábbis amióta én is hozzájárulok a kiállítások szervezéséhez - mint bármely más úgymond „igazi” galéria, hogy csak olyan kiválóságok kiállításait említsem, mint a kolozsvári Nagy Enikő, a Debrecenben élő Nuridcsány Éva vagy a székelyudvarhelyi Elekes Gyula. Tagadhatatlan, hogy ebben van szerepe annak is, hogy a tűzzománc csodálatos technikája, a fém és az üveg hő hatására létrejövő frigye idestova négy évtizede annyira megigézett, hogy én magam is - ha nem is mondhatom, hogy műveltem - de mindenképpen próbálkoztam vele.

Paál Sándor a Stockholmi Magyar Házban
Fotó: Bitay Zsolt


Ennek az igézetnek tulajdonítható, hogy évek óta csodáltam a húgomnak, Sántha Jutkának egy Budapesten vásárolt tűzzománc nyakékét, mindaddig, amíg aztán kinyomoztam, hogy ki is ennek az alkotója, és a Magyar Ház Közösség vezetősége meghívta kiállítónkat a SMOSZ évi közgyűlésére, valamint a Március 15, az 1848-as forradalom és szabadságharc 167. évfordulójának megünneplésére a stockholmi Magyar Házba, március 7-én munkáit bemutatni. Eredetileg úgy terveztük, hogy a művész a tapolcai Musical Színpad színészeivel együtt végigturnézza egész Svédországot, de mivel a vidéki elszállásolásával gondok adódtak, így országos szinten csak a SMOSZ évi közgyűlésén jelenlévőknek mutatkozott be a stockholmi magyar közösségen kívül.

 Ki is ez a művész, aki megtisztelt jelenlétével? A neve Paál Sándor, a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát, ott ismerkedett meg a tűzzománc technikájával, és ahol első lépéseit a kiváló szobrász, néhai Kákonyi István irányította. Budapesten él, két felnőtt fia van, felesége, Jakó Edit, aki nemcsak múzsája, de legkonstruktívabb kritikusa is, ugyancsak művész, textiltervező. Paál Sándor munkái eljutottak a világ minden tájára, kiállításaival szerepelt a Kárpát-medencétől az Ibériai félszigetig. Északon, a Skandináv-félszigeten azonban most mutatkozik be első alkalommal.

A tűzzománc készítéséhez az alkotói tehetségen kívül pontos mérnöki tudás is szükségeltetik. A fémet, amely a tűzzománcot hordozza majd, először alaposan meg kell szelídíteni: izzítani-hűteni-lágyítani-maratni, különböző módokon kell megmunkálni, hogy alkalmas legyen azokra a fizikai-vegyi folyamatokra, amelyek során szétválaszthatatlanul eggyé válik az égetőkemencében az üvegporral. A folyamatok bonyolultak, egészséget veszélyeztetők - gondoljuk csak a fémek savas maratására, az azbesztlap puszta jelenlétére, amelyre a kemencéből a készülőben levő darabot kiemelik, a belehelt fém- és üvegporra. A művész mégis minden kockázatot vállal a teremtés gyönyörűségéért, mert az eredmény a templomok napsütésben ragyogó színes üvegablakaira emlékeztető alkotás, a fényáteresztő és -elnyelő színek és elemek szövevénye.

A technika több ezer éves, a művészettörténet perzsa eredetűnek írja le, ahonnan használata nyugatra: Egyiptomba, Görögországba a Római birodalomba terjedt. Furamód keletre, Kínába, Japánba csak későn, a Krisztus utáni XII-XIII. században jutott el. Ennél mi sokkal szerencsésebbek vagyunk – kizárt, hogy őseink a honfoglalás előtt ne kerültek volna kapcsolatba a tűzzománc alkalmazásával, de nem sokkal az után mindenképpen: Szent Koronánkat nem kevesebb, mint 27 tűzzománc kép díszíti, amelyek közül 19 görög, illetve latin feliratú arckép: az Atya, a Fiú, a Szűzanya, 2 arkangyal, 4 szent, 8 apostol, és 2 császár arcképei, a többi 8 pedig dekoratív elem.

Nem akarlak benneteket a zománckészítés történek részletes ismertetésével terhelni, megemlíteni csupán a magyar, azaz erdélyi sodronyzománcot szeretném, meg eszetekbe idézni a magyar reneszánsz tűzzománccal, ékkövekkel és keleti gyöngyökkel díszített ékszereit, a például sárkányölő Szent Györgyöt formázó násfákat, a karkötőket, menteboglárokat, kösöntyűket, amelyek előállításának hagyományát később újraelevenítették a XIX. század második felében. Az ékszerek készítése minden bizonnyal egyike a legősibb alkotóművészeti tevékenységeknek, ezt követte az ábrázoló művészet, amely megelőzte az írásbeliség kialakulását és a valóság rögzítésének legősibb formája volt. A tükör mitikus, misztikus, szakrális lényege közismert, és mind a mai napig él, gondoljunk csak a Tükröm-tükröm, mondd meg nékem varázsigére és a tükör szerepére a Hófehérke meséjében, vagy arra hogy Alice a tükrön keresztül jut Csodaországba. A hiedelem szerint a visszajáró lélek a valóságban nem, de a tükörben megpillantható. A tükröket takarják le, ha halott van a házban, és szerelmi zálogként tükrös szívet ajándékoznak mind a mai napig a búcsún, a vásárban a fiatalok, hogy az odakínált-átnyújtott szívben megláthassa önmagát a kiválasztott.

Paál Sándor ennek a három területnek, az ékszerkészítésnek, képi ábrázolásnak és a tükrök világának nagymestere. Forma- és színvilágát a magyar tárgyi kultúrából meríti, bámulatos könnyedséggel ötvözve olykor a népi, olykor az úgymond úri elemeket, visszanyúlva a honfoglalás kori, vagy akár előtti, a középkori, reneszánszkori motívumokhoz, és megjelenítve saját értelmezésű modern tematikát is.

A technika igen költséges és nagy türelmet igényel, az előkezelt fémlapra az előkezelt bordázatok közé felhordott festékek vízzel kevert krétaporra, iszapra emlékeztetnek, a művész úgymond vakon dolgozik, a kész kép csak a fejében létezik, hiszen a színek csak égetés, gyakran többszöri égetés után hívódnak elő: Az alacsony, 4-500 fokon olvadó zománcokat nem lehet egyszerre égetni a magas, 1000-1200 fokon olvadó zománcokkal, mert tönkremennének. Így először a magasabb hőfokon olvadó zománcok kerülnek a kemencébe, majd sorban a mind alacsonyabb hőfokon olvadók. A munkafolyamat során megsérült darabok nem javíthatók.

Az eredmény pedig lenyűgöző!

Köszönjük Paál Sándornak, hogy vállalta az utazással kapcsolatos nehézségeket, és eljött közénk!

Bereczky-Veress Bíborka

 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME