Rácz néni évtizedeken át volt a malmői piac koronázatlan királynője. Sötét ruhákba bugyolált magas, szilárd alakjával magabiztosan uralta az egész piacot a paprikás stand mögül. Haja kifogástalan választékkal feszült a fején, kontyát talán egy orkán sem bonthatta volna meg.
Rácz nénit soha senki nem látta mosolyogni, és egyesek elnevezték a magyar Chuck Norrisnak, mivel kőkemény arckifejezését még a csernobili atomszerencsétlenség sem volt képes megrezdíteni. Terjengtek olyan mendemondák, hogy Rácz néni egy alkalommal szinte elmosolyodott, de akkor is csak majdnem, amikor a paprikás stand előtt egy arra siető vevő megcsúszván egy lerágott almacsutkán, hanyatt vágódott. Állítólag abban a pillanatban valami ismeretlen rezgés futott végig a néni szájszögletében, amit némi jóindulattal még mosolyként is el lehetett volna könyvelni. Egyetlen röpke kis pillanat volt az egész, de a szemtanúkban amolyan halleluja érzést keltett, mivelhogy bebizonyosodott, hogy Rácz néni mégsem egy földöntúli lény. Igaz, hogy ezek a szemtanúk soha nem tudtak senkit meggyőzni erről.
A svéd vásárlók is kuriózumként kezelték, amolyan kulturális bálványként emlegették, egy távoli, egzotikus civilizáció attaséjaként, mert annak ellenére, hogy több mint 30 éve érkezett Svédországba, Rácz néni nem volt hajlandó svédül beszélni a vevőkkel. Ötpercenként harsány hangon közölte a meghökkent vásárlókkal magyarul, hogy: „- NE VÁLOGASSUNK, KÉREM!”
vagy, hogy: „- MAGYAR PAPRIKÁT TESSÉK, KITŰNŐ MINŐSÉG!”
Ezekből az elharsogott mondatokból a nem magyar anyanyelvűek annyit értettek, hogy „paprika”, a többi csak amolyan pogány hadova volt, valami ismeretlen nyelven. A piac arab és perzsa árusai mérhetetlen tisztelettel kezelték, és kőből faragott alakját és arcát elnézegetve egyikük sem csodálkozott azon, hogy bár Rácz néni minden napját férfiak között töltötte el, méghozzá fátyol vagy fejfedő nélkül, mégis sikerült távol tartania magától mindenféle parázna alakot. Olyanok is akadtak, akik kihasználták jelenlétét, és direkt a közelében béreltek helyet, tudván, hogy nem akad a városban olyan elvetemedett zsebtolvaj vagy egyéb ilyenfajta népség, aki ott mert volna próbálkozni, ahol a néni sötét alakja tornyosult.
Rácz néni természetes részévé vált a piacnak, és szinte szimbólumként kezelték. Jelenléte nyugodt méltóságot árasztott maga körül, és sokan el sem tudták volna képzelni a malmői piacot nélküle.
Egyetlen alkalommal fordult elő, hogy a néni nem jelent meg hajnalban, és az árusok körében máris bizonytalanság kezdett terjengeni. Sokan a nyakukat tekergették, gondolván, hogy valamelyik sarok mögül csak előbukkan Rácz néni, és Szent Brigittaként végigvonul majd a sorok között. De nem, Rácz néni nem jelent meg, és a betonból készült stand üresen feszengett a hajnali hűvös levegőben. Az igazi okot soha senki nem derítette ki. Akadt egy olyan elmélet, miszerint Rácz nénit kötelező nőgyógyászati vizsgálatra rendelték. Rossz nyelvek azt rebesgették, hogy a kelleténél sokkal több időt vett igénybe a bevonulás, mivel a kapunál üldögélő őr nem akarta elhinni, hogy Rácz néni nőnemű lény, és nem volt hajlandó beengedni. Az a hír terjengett aztán, hogy a szóban forgó őr sokáig terápiára járt a pszichiátriára, amolyan traumás stressz- szindrómás diagnózissal.
Másnap, mikor a néni megjelent a szokásos időben, megkönnyebbülten nyögött fel a piac népe, és ismét a rendes kerékvágásba került minden.
Azokhoz a szerencsés halandókhoz tartozom, akiknek sikerült Rácz nénivel kapcsolatot teremteni paprikavásárlás során, és állíthatom, a róla elterjedt híresztelés egyáltalán nem volt túlzott...
Rácz néni egy ködös októberi napon maradt ki örökre a neki szentelt helyéről, állandó érzelmi vákuumot hagyva maga után a macskakövekkel burkolt malmői piacban.
Szent meggyőződésem, hogy Rácz néni valahol Szent Péter közelében, még mindig magyar paprikát árul az arra lebegő angyaloknak, és amíg ezt teszi, Belzebub és összes rokona messzire elkerülik a környéket, hacsak éppen nem töltött paprika az aznapi menü a pokolban.
Bálint Endre Levente
