A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Magyar lányok svéd jégen

A diaszpóra lét természetes velejárója, hogy szinte gyermeki örömmel lelkesedünk, ha váratlan helyzetben találkozunk magyar, vagy magyarosan csengő nevekkel. Bár a svédországi jégkorong palettáján nem szokatlanok a magyar játékosok, mi, a Híradó szerkesztőségében, nagy örömmel fedeztünk fel két magyar lánynevet a kalskronai női hokicsapatban. Kovács Gábor KCSP ösztöndíjas a magyar női jégkorong válogatott két, Svédországban játszó fiatal játékosával, Németh Anikóval és Pártos Rékával beszélgetett.

-         A jégkorong nem egy kimondottan női sportág. Hogy alakult nálatok, hogy ezt a sportágat választottátok?

Anikó: Igazából nem is keresgéltem más sport után, rögtön a jégkorongnál ragadtam le 7 éves koromban. A történet nagyon egyszerű, Apukám vitt el engem és ikertestvéremet korcsolyázni, akkor voltunk életünkben először jégen, ott a jégpályán odajött hozzánk egy edző, hogy látott minket korcsolyázni és, hogy nincs-e kedvünk jégkorongozni. Ezek után már az első edzésen ott is voltunk, én egy évvel később beálltam a kapuba, és azóta sem lehet kirobbantani onnan.

Réka: Ez mondhatni egy egészen aranyos történet. 9-10 éves voltam mikor megismerkedtem ezzel a sportággal. A bátyám akkori barátnője jégkorongozott hobbi szinten, és elég sok időt töltöttek együtt, amit én persze 9 éves kistestvér létemre egyre jobban kezdtem megirigyelni. Ezért mindenkeppen el akartam kezdeni jégkorongozni, hogy majd az én meccseimre és edzéseimre is kijöjjön a bátyám, és ezáltal több figyelmet kapjak. Természetesen ez nem volt hatásos akkor egyáltalán, de a jégkorongot nagyon megszerettem, és ez a szeretet azóta is töretlen.

-         Hogy alakult a pályafutásotok, és hogy jött a lehetőség, hogy Svédországba igazoljatok?

Anikó: Fiúk között nőttem fel, évekig csak fiúkkal játszottam egy csapatban, majd a későbbiekben már volt női csapat is, ahol játszottam. 6 éve a magyar női jégkorong válogatott első számú kapusa vagyok, négy utánpótlás és hat felnőtt világbajnokságon vettem már részt. A tavalyi és az idei világbajnokságokon is megválasztottak a torna legjobb kapusának. Tavaly áprilisban keresett meg a karlskronai női hokicsapat edzője, hogy szeretné, hogy a csapatban játsszak, és rögtön egy szerződést is ajánlott, így kerültem tehát Svédországba.

Németh Anikó

Réka: Több évet játszottam és edzettem fiúkkal, majd bekerültem a női U18-as válogatottba és később a felnőtt női válogatottba is. 2016 áprilisában keresett meg Karlskrona női csapatának edzője, majd szerződést ajánlott, én pedig éltem a lehetőséggel.

-         Hogy ment a beilleszkedés a pályán és azon kívül?

Anikó: Mivel Rékával együtt szerződtünk ehhez a női csapathoz, így a beilleszkedés nem volt nehéz, sem a pályán, sem a pályán kívül, az edzők és a csapattársak is nagyon közvetlenek voltak velünk.

Réka: Könnyű volt beilleszkedni, mert a csapattársak és az edzők is nagyon kedvesek es segítőkészek voltak, és persze nem is voltam egyedül, hisz Ancsával ott voltunk mindig egymásnak.

-         Milyen különbséget éreztek hazai és a svédországi profi sportban?

Anikó: Magyarországon a női jégkorong nem egy elismert sport, ezért nem is nagyon támogatják, itthon nincs is komoly női bajnokság. Svédországban viszont sokkal jobb, elismertebb és támogatottabb sportág a női jégkorong, rengeteg női csapat van, és többféle bajnokság. A színvonal teljesen más, mint itthon, Magyarországon.

Réka: Svédország hoki-országnak mondható nemzetközi szinten, tehát könnyen ki lehet jelenteni, hogy másképpen állnak, nem csak a női jégkoronghoz, de magához a jégkoronghoz, mint sporthoz. Magyarországon a jégkorong egy kevésbe ismert, illetve elismert sportág. Ezért elmondható, hogy kint nem csak maga a játszott hoki színvonala jobb, de a körülmények is. Gondolok itt például, a szárazon edzés állandó lehetőségére, a jégre (pálya színvonala, jég minősége), de az egyik legfontosabb talán az edzők hozzáállása és képzettsége. Ez utóbbi nagyban meghatározza a játékosok fejlődését, ami pedig a kinti hoki struktúráját fogja a kesébbiekben befolyásolni.

-         Hogy egyeztetitek össze a bajnoki mérkőzéseket és a válogatottban való szereplést?

Anikó: A válogatottban való szereplés mindig elsőbbséget élvez, ha esetleg egy bajnoki mérkőzés egybeesik egy válogatott eseménnyel, például egy tornával vagy edzőmeccsekkel, akkor a klub elenged minket, hogy képviselhessük hazánkat a válogatottban.

Réka: A válogatott események prioritást elveznek a klub csapat eseményeivel szemben, legalábbis a mi esetünkben ez elmondható. Persze konzultálunk az edzőkkel, hogy a mindenki számára legelőnyösebb kompromisszum jöhessen létre minden esetben.

Pártos Réka

-         A férfi válogatottról sokat lehet hallani, de hol tart most a női csapat? Milyen kilátások vannak a következő évekre?

Anikó: A magyar női válogatott mondhatni ugyanott tart, ahol a férfi, folyamatosan lépkedünk felfelé. Tavaly jutottunk fel a Divízió 1/A-ba, ahol idén egy szép eredménnyel zártunk. A következő évben is minél jobb eredményt szeretnénk elérni a világbajnokságon, célunk természetesen az éremszerzés, majd a későbbiekben a feljutás az A csoportba. Hosszú távú célunk pedig egy olimpiai részvétel.

Réka: Tulajdonképpen az idei évben a felnőtt női válogatott ugyanabban a divízióban szerepelt, mint a felnőtt férfi válogatott. Idén két helyet léptünk előre, így a világranglista 15. helyen állunk. Jövőre is szeretnénk minél jobb eredménnyel végezni.

-         Most éppen mi motivál titeket leginkább, mik a legközelebbi célok? Bázisként továbbra is Svédország szerepel a tervek között?

Anikó: Továbbra is Svédországban szeretnék játszani. A legközelebbi célom, hogy a svédországi csapatom első számú kapusa legyek, és hogy minél jobb eredményt érjünk el a csapattal a bajnokságban. Természetesen a legfőbb célom továbbra is az, hogy a válogatott első számú kapusa maradjak, és hogy tudásommal, akaratommal, segítsem mind a klub, mind a válogatott fejlődését, előrelépését.

Réka: A jelenlegi motivációm, hogy minél jobban felkészüljek a következő szezonra, hogy így segíteni tudjam a klubcsapatomat, illetve a válogatottat. A karrieremet továbbra is Svédországban szeretném folytatni, ahol elsődleges célom, hogy a csapat egy mentálisan és fizikálisan is erős hátvédként tudjon rám számítani.

Kérdezett: Kovács Gábor

 
Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Képzőművészet 2024. október 24.
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME