Interjú Szakács Attilával, a halmstadi magyar hokicsapat egyik alapító tagjával

Magyar közösségeink, egyesületeink méltón büszkék több évtizedes múltra visszatekintő szervezettségükre. Azt, hogy magyarságtudatunk nem holmi ünnepi sallang, melyet időnként előveszünk, majd visszaakasztunk a szekrénybe, a mindennapok megélése mutatja. A hagyományos egyesületi ünnepségek és programok mellett egyre inkább igény van olyan hétköznapi tevékenységekre, melyekre bár van lehetőség svéd környezetben is, magyarok között érdekesebb, egyedibb. Ez a gondolat hajthatta Szakács Attilát is, az egyetlen svédországi magyar jégkorong csapat egyik alapító tagját a magyar hokicsapat létrehozásakor Halmstadban. Attila az 1990-es évek elején költözött ki szüleivel Erdélyből. Azóta két gyermekes családapa, és fiatal kora ellenére orvosként is nagy sikereket ért már el. Kovács Gábor KCSP ösztöndíjas a csapatalapítás indíttatásáról, a felkészülésekről, céljaikról kérdezte Attilát.

-          Honnan jött az ötlet, hogy a halmstadi egyesület jégkorong szakágat is indítson?

Az egyik jó barátommal, Geréd Botonddal találkoztunk egy vacsora alkalmával. Beszélgettünk sportról, és azt mondta, nagyon hiányolja a jégkorongot. Kérdeztem tőle, hogy hol jégkorongozott, és elmondta, hogy volt Romániában ifjúsági bajnok, majd játszott Svédországban, és Amerikában is volt edzőmérkőzésen. Látván, hogy egy komoly játékossal van dolgom, mondtam neki, hogy én is szeretem a jégkorongot, gyermekkoromban sokat játszottam, de csak kedvtelésből, de hát próbáljunk meg valamit összehozni. A harmadik alapító taggal, Kristály Adolffal, aki ugyancsak régóta vágyott kipróbálni a jégkorongot, nekifogtunk. Foglaltunk jégidőt a halmstadi arénában, és így volt meg az első baráti találkozó. Aztán elég hamar bővült a csapat.

Hogy alakult a létszám? Hárman kezdtétek, hányan vagytok mostanra?

Hárman kezdtük, de a második alkalomra már voltunk hatan. Az első két hónapban kilenc főre nőtt a csapat létszáma, közeli barátokból. Utólag derült ki, hogy három játékosunk a svéd amatőr csapattal már járt edzésekre, ami a jégkorong iránti érdeklődésüket igazolja. Most, a második szezon végén tizenöten vagyunk a csapatban.

Csak halmstadi magyarok vannak a csapatban?

Ljungbyból van két játékos, és már egészen az elejétől egy svéd játékos is csatlakozott hozzánk. Most pedig már négy svéd is van a csapatban.

Milyen gyakran tudtok összejönni edzeni?

Heti egy nap, ebben a szezonban szombaton 7:30-tól volt másfél óra jégidőnk.

És edzésen kívül is összejön ez a társaság?

Mióta van a jégkorong, még gyakrabban találkozunk. Születésnapokkor, vagy a szezonzáró bulis találkozókon, ahol megbeszéljük, hogy telt a szezon, mik a tanulságok, mit tudnánk jobban csinálni a következő idényben. És szezon nyitó buli is van, ahol kicsit átbeszéljük, hogy hogyan kezdjük az új évadot. Fontos, hogy a záró bulit úgy szervezzük, hogy a családtagok is ott legyenek, egy kicsit megmutatni a feleségeknek, gyerekeknek a csapatot, hogy könnyebben engedjenek el edzeni.

A jégkorong kizárólag az edzésekre korlátozódik, vagy más csapatokkal is összeméritek a tudásotokat?

A tudásmérés talán kicsit erős, mert tudjuk, hogy még elég kezdő szinten vagyunk, de van a halmstadi amatőr svéd csapat, akik szívesen edzenek velünk, és velük edzőmérkőzéseket is játszunk minden második edzésen.

Láttam a facebookon képeket a csapatról, hogy nézőként jártok profi meccsekre is. Ez csak kedvtelés, vagy a taktikai felkészülés része?

Főként a baráti együttlétért van, de próbáljuk azért nézni a csapatdinamikát, csapattaktikát, hogy miket tudnánk behozni.

Miért tartottátok fontosnak, hogy a csapat a Halmstadi Barátság Magyar Egyesület keretein belül működjön?

A csapat nagy része az egyesületnek a tagja volt már, és ott is találkoztunk. Szerettük volna ezáltal is bővíteni az egyesületnek a sportos profilját, és még inkább mutatni, hogy nyíltak vagyunk újabb csapattársak felé, nem csak egy szűk baráti körről van szó. És természetesen nagyon jól jön az egyesületnek a támogatása, úgy a szervezési, mint gazdasági szempontból is. Így nyolcad áron tudjuk bérelni a pályát, mintha külön szervezetként működnénk. Ezt próbáljuk visszaforgatni is, azáltal, hogy az egyesület címere van a mezünkön, és kérjük a játékosoktól, hogy a tagdíjjal és a rendezvények látogatásával támogassák az egyesületet.

Akkor ezek szerint a nemzeti ünnepek és bálok alkalmával is együtt van a csapat?

Igen, nagyjából a csapat fele ott van a rendezvényeken családostól.

Ha valahol Svédországban vannak még jégkorongosok, akiknek lenne kedve játszani, de eddig nem álltak össze csapattá, akkor mit javasolnál nekik, miért érdemes belevágniuk ebbe, az egyébként a magyar egyesületek profiljától kissé szokatlan szakágba?

Részben egy nagyon fantasztikus dolog, amikor a közös érdeklődés fűzi össze az embereket, ugyanakkor valahol a nemzeti tudatot is ápoljuk. Nem egy gyakori dolog a magyar jégkorong csapat Svédországban, sőt, ez az egyetlen, amiről tudok. De sokaknak a jégkorong iránt van a legnagyobb érdeklődése, és akkor ne üljenek már otthon, és hiányolják a sportágukat, mint Botond barátom két éve, hanem közös erővel ezt is meg lehet valósítani. Ez számunkra is jó érzés, és a helyi magyaroknak is, hogy látják, hogy összefogással szép dolgokat tudunk elérni. Ebben az esetben a sporton keresztül is.

Ha visszagondolsz a csapat elmúlt két szezonjára, mi a legkedvesebb emlék, ami eszedbe jut?

A megnyert meccsek. Az fantasztikus élmény volt, két meccs megnyerése két kupán. Az összetartásnak ilyen eredménye tudott lenni. Meg a közös évzáró ünneplések. És gyakorlatilag minden egyes alkalommal találkozni, edzés előtt az a közös energiatöltés, mind leírhatatlanul kellemes élmény.

Két éve a semmiből építették fel a most már közel 20 fős csapatot. Milyen céljaitok vannak? Hogy fog kinézni a csapat mondjuk két év múlva?

A legnagyobb célunk, hogy továbbra is együtt legyen a csapat, jó hangulatban, és kitartsunk a legfőbb elvünk mellet, hogy együtt a jégen jól érezzük magunkat. Szívesen látnánk, hogy új tagokkal bővülünk, hogy magunk közt is komolyabb edzéseket tudjunk tartani, hiszen a létszám a jégkorongban a fejlődés szempontjából nagyon meghatározó. Szeretnénk még több edzőmeccset más városok vagy akár egyesületek csapataival. De főleg megmaradni!

Valami, amiről nem beszéltünk, de fontosnak tartasz elmondani?

Sok érdekesség van. Például hogy a csapat révén a privát életben is sokat tudtunk egymásnak segíteni, támaszt adni, újabb baráti fonalak szövődtek. És valahol az integrálódással kapcsolatban is megtisztelve érzem magam, és tudom, hogy több csapattársam is így van ezzel, hogy a halmstadi amatőr svéd csapat játékosai, akik már tíz éve együtt játszanak, és több korábbi profi is van köztük, tisztelettel van irántunk, és felnéznek ránk. Most legutóbb is hívtak, hogy menjünk az ő edzésikre, és meghívnak az záró bulijukra is. Ez egy kellemes érzés, és egyértelmű jele, hogy minket, magyarokat a sporton belül is, külföldön nagyon megbecsülnek. Erre büszkék lehetünk, és nagyon jó integrálódásra. Ha közös platformon tudunk találkozni, elfogadnak. Nem csak együtt edzünk, de egyenlő sporttársak vagyunk a jégen. Erre nem is számítottunk az elején. Aztán lehet lelkizni is, hogy amikor látjuk, hogy a legkezdőbb játékosok, akik gyakorlatilag velünk tanultak meg korcsolyázni, egy szezon alatt hova tudnak fejlődni még ebben a senior korban is. Csodát tud valóban művelni a sport ilyen szinten is!

Kérdezett: Kovács Gábor