– Kérlek, mutatkozz be, mondj pár mondatot magadról.

– Hazánk egyik pezsgő egyetemi városában, Szegeden nőttem fel, amelyhez mind a mai napig ezer szállal kötődöm. Szülővárosomba visszatérni máig hatalmas élményt és igazi, tartalmas kikapcsolódást jelent számomra. Szüleim már egészen fiatal koromtól fontosnak tartották, hogy magas szinten megtanuljak egy idegen nyelvet, ami végül az angol lett. Az általános- és középiskolában egyaránt speciális osztályban, emelt óraszámban tanult nyelv ismerete kitágította érdeklődési körömet, és nyitottá tett a nagyvilág, más nemzetek, más országok történelme, szokásai iránt. Így középiskolai és egyetemi éveim alatt több nemzetközi projektben is részt vehettem. Ilyen volt a European Classes nevű németországi diákszeminárium, vagy a szegedi és kolozsvári egyetemek áthallgatási programja, amelynek több évig szervezője is voltam.

 

– Egyetemi végzettséged történelem-Európa Tanulmányok szakon szerezted, miért ezt választottad?

– Szegedtől az egyetemi évek alatt sem szakadtam el, 2006-ban a helyi tudományegyetemen diplomáztam. Ha röviden kellene válaszolnom, azt mondanám, hogy azért, mert a történelem mindig is érdekelt, ráadásul könnyen is ment a tudásanyag elsajátítása. A döntő szempontot azonban mégis az játszotta, hogy a történettudomány remek alapokkal, háttértudással vértezi fel az embert, hiszen rendkívül szerteágazó. Nemcsak csaták, évszámok, helyszínek, személyek bemagolásából áll, hanem megtanít rendszerben, összefüggésekben gondolkodni, az egyes történelmi eseményeket időben és térben elhelyezni.

 

– Olvastam rólad, hogy fiatal korodtól kezdve érdekelt a magyar értékek nemzetközi, multinacionális közegben való megjelenítése. Mesélj, kérlek erről a kötődésedről. Mit tapasztaltál e téren? Hogyan jelennek meg a tradicionális magyar értékek nemzetközi viszonylatban?

– Úgy gondolom, hogy magyarként bármilyen nemzetközi szereplés alkalmával kötelességünk a velünk egy programban résztvevő, más országokból érkező személyek tudását elmélyíteni, számukra tisztább képet adni a legfontosabb magyar értékekkel, hagyományokkal, vívmányokkal kapcsolatban. Persze sokan tudják például, hogy a Rubik-kocka magyar találmány, vagy ismerik Puskás Ferencet, de arról már sokkal kevesebben tudnak, mekkora tragédiát jelentett az egyetemes magyarság számára a trianoni döntés. A különféle nemzetközi programok, szemináriumok, amelyeket korábban már említettem, bár más-más aspektusból, ezért is bizonyultak hasznosnak. A diákszemináriumon képet kaphattam arról, hogy más európai országból jött kortársaimban milyen kép él rólunk, magyarokról, míg a csereprogram során szembesülhettem azokkal a problémákkal, amelyeket külhoni honfitársaink tapasztalnak mindennapi életük során.

 

– Norvégiában és Dániában is éltél már. Miért éppen ezeket az országokat választottad? 

– Így van, Erasmus-ösztöndíjasként Norvégiában, majd egy népfőiskolai felhívás részeseként Dániában is megtapasztalhattam, hogy milyen magyarként élni egy idegen környezetben. A miért megválaszolásához a középiskolai évekig kell visszakanyarodnom. A már korábban említett European Classes diákszemináriumon találkoztam először dán kortársakkal, akikkel sokat beszélgetve rájöttem, hogy látás- és gondolkodásmódunk több dologban is merőben eltér egymástól. Azt viszont tudtam, hogy az északi országok sok tekintetben hasonló történelmi utat jártak be, mint mi, magyarok. Például a kereszténység itt is a 10-11. században terjedt el, csakúgy, mint nálunk. A vikingek pedig ugyanúgy kalandozó, hódító népek voltak, mint a honfoglalás korában vándorló magyarok. Ehhez képest mára az északi országok merőben más fejlődési utat jártak be, mint Magyarország. Ez a kíváncsiság hajtott ide, északra.

 

– Miért jelentkeztél a Körősi Csoma Sándor Programra?

– Ha a saját, személyes céljaimat kellene említeni, akkor azt mondanám azért, hogy a norvégiai és a dániai hónapok után a svédországi mindennapokról is képet kapjak. Hiszen így az itt, Svédországban tapasztaltakat nemcsak a hazai, hanem a norvég és dán viszonyokkal is lehetőségem adódik összehasonlítani. Ennél azonban sokkal fontosabbnak tartom azt a célt, amelyet maga a Kőrösi Csoma Sándor Program is megfogalmaz. Úgy gondolom, hogy hosszú távon csak úgy őrizhető meg a magyar nemzet egysége, ha nemcsak a külföldiek, hanem hosszabb-rövidebb ideje külföldön élő honfitársaink számára is fenntartjuk az érdeklődést Magyarország, a magyar kultúra és értékek iránt, és segítünk a külhoni magyar közösségek identitásának megőrzésében, megerősítésében. Külön kihívást jelent számomra, hogy bár jómagam is többször éltem már külföldön, de most jórészt olyan emberekkel, gyerekekkel kell napi szinten együtt dolgoznom, akik már itt, Svédországban születtek, vagy életük jó részét itt élték le, és az itteni viszonyoknak megfelelően szocializálódtak.

 

– Mit gondolsz, mivel tudod segíteni a göteborgi egyesületek munkáját és a svédországi magyarok életét?

– Úgy gondolom, hogy leginkább azokat a kiterjedt ismereteket, tapasztalatokat tudom majd hasznosítani a rám váró hónapok során, amelyeket a korábbi munkahelyeimen, korábbi külföldi tartózkodásaim alatt szereztem. Összességében kreatívnak és csapatjátékosnak tartom magam, ezen biztos nem múlik majd a programok változatossága. A Tavaszi Szél Kulturális Egyesület foglalkozásaira járó gyerekekkel például az újságírás szépségeit igyekszem megismertetni, hiszen az írás nemcsak a helyesírást javítja, hanem a fogalmazókészséget és a képzelőerőt is fejleszti.

 

– Mik a terveid ösztöndíjas kiküldetésed után?

– Ez egy jó, ugyanakkor nehéz kérdés, hiszen jelen pillanatban nincs arról konkrét elképzelésem, hogy mihez kezdek majd a program letelte után. Ez sok mindentől, többek között a következő hónapok tapasztalatától is függ majd. Egyelőre nem zárom ki sem azt, hogy Magyarországon, sem azt, hogy külföldön próbálok majd boldogulni. Ami azonban biztos, hogy bármivel is foglalkozzam majd a jövőben, mindenképpen emberekkel szeretnék dolgozni, akár kommunikációs, akár pedagógiai területen.

 

Kérdezett: Trombitás Titánia